Szent Patrik

Írország egyik védőszentje Szent Patrik, ez a IV-V. században élt szent életű ember. Halálának feltételezett napján - mely Írországban nemzeti ünnep -, március 17-én zöldbe borul a világ jó része, mivel írek mindenhol élnek. Egy kis történelmi kitekintéssel vizsgáljuk meg az ünnep hátterét és próbáljuk meg megérteni a lényegét.

Az írek nemzeti ünnepükön gyakorlatilag egy angol-római származású katolikus hittérítőt ünnepelnek (az ír nacionalisták vagy az IRA tudja ezt például?J), aki egy pár éves keserédes tapasztalat után (konkrétan elrabolták az ír barbárok és rabszolgaként tartották, majd megszökött és valami isteni sugallatra beállt hittérítőnek) visszatért a zöld szigetre és katolikus hitre térítette a barbár törzseket.

Ezzel rendben is volnánk. Igazi hollywoodi történet ugye?

Na de hogyan ünneplik meg szerte a világban eme jeles napot - melyet gyakorlatilag mindegyik keresztény egyház elismer – az írek…és akiket vonz az ezt körülvevő felhajtás? Napközben még elviselhető, felvonulnak zöld jelmezben, de este aztán odacsapnak…agyonisszák magukat és hozzák a formájukat…itt pl. megint nem bírtak a vérükkel és jól összeverték egymást az ír kocsma előttJ

OK, némi hasonlóságokat vélek felfedezni az otthoni augusztus 20-i ünneplésekkel, melyek este durva tivornyába csapnak át, de mi legalább megadjuk az ünnep szakrális jellegét is…J

De hogy jövök én Patrikhoz? Sehogy, gyakorlatilag ő jött el hozzám több száz ír képében…

Március 17. szombat volt. Én meg épp dolgoztam a bárban. Bár+írek=szerintem nem is kéne tovább mesélnemJ Hajnali háromig csapoltam a literes, majd korsó söröket (adott időpont után nincs literes mérés). Ekkora forgalmat még a jóval előttem érkezők sem tapasztaltak. Nem tudom hányan voltunk a pult mögött, de állandó rohangálás volt. Nem elég, hogy iszonyú mennyiségű rendelések érkeztek, még az üres korsókat is szét kellett ugye válogatni és berakni a mosogatóba. Gyakorlatilag nyolc órán keresztül nem tudtam megállni egy pillanatra sem. Mivel előtte dolgoztam pont 7 órát az étteremben is, a szombati Szent Patrik kicsit már hazavágott…és hogy mindez ne legyen elég, vasárnap reggel 4 órás alvás után kezdhettem elölről az egészet az étteremben. Hétfőn viszont már szerencsére délután fél háromig tudtam aludniJ

Kata is jól elvan. Sajnos a korábban említett szupermarketes melót hagytuk a fenébe…jóval kevesebbet adott volna, mint a Kings Cross-os hotel, és mivel csak egy helyre lehet legálisan bejelenteni alkalmazottként, maradt az utóbbiban. Hétvégén viszont megint volt egy rendezvényen…a változatosság kedvéért ismét egy indiai születésnaponJ

A papagájok naponta járnak kaját tarhálni. Sanyi viszont ma kissé szemetül viselkedett az asszonnyal szemben. Megérkeztek, adtam a kis tálkájukba szotyit és magukra hagytam. Mikor végeztek úgy gondoltam, meglepem őket és hoztam egy kanálnyi kristálycukrot desszert gyanánt. Sanyi ahogy meglátta a fehér port a kezemben, odatapadt az ajtóra és várta, hogy nyissam azonnal és adjam, de azonnal. Mohón nekiesett és rendre nem hagyta Margitot is odaférni…gyakorlatilag az egészet ő zabálta be…csak a végére hagyott pár cukormorzsát élete párjának…nem egy úriember a mi SanyinkJ

Ha már kaja.

Szoktunk mi főzni-sütni is.

Leggyakrabban sajtos tésztát készítünk. Gyors, finom is és aránylag laktató. Kata szokott magának görög salátát is összerakni. Az utóbbi hetekben viszont rátértünk a hazai ízekre. Megpróbálkoztunk már a rakott krumplival, paprikás krumplival és a rizskohval. Mindhárom mennyei lett!J A hozzávalókat az első kettőhöz egy magyar árukat is árusító helyen szereztük be. Házi csípős fűszerpaprika őrleményt és csabai, igen jól hallottátok, csabai kolbászt használtunk. Bár igaz, itt készítik, de igazán olyan íze van, mint az otthoninak. Nagyon finom füstölt, csípős kolbász.

A desszert sem marad ki a repertoárunkból. Én a muffinok sütését vállaltam magamra, mely baromi gyorsan megvan és hozom az állandó jó minőséget is minden egyes alkalommalJ Kata meg a kókuszgolyót fogja elkészíteni, ha talál végre kekszdarát vagy legalább kekszet, amit ledarálhat.

a muffin

az első rizskoh...a második jobb lett már, jobban felvertem a tojásfehérjét

a paprikás krumpli...tejföllel:)

Még egy hét...

Roppant kreatív lett a cím, mi?J

Na nézzük akkor mi történt az elmúlt héten…

Vegyük a melóval. Az cefet sok lett…ugyanakkor van a munkámnak kellemes oldala is. Múlt szerdán snapsz tréning volt a bárban, amit érthető okokból nem kívántam kihagyni. 36 féle német snapsz állt előttünk. Ki kell azonban ábrándítsalak benneteket, nem kóstoltuk meg az összesetJ Legyen az elég, hogy mindegyiket végigvettük, melyikhez tartozik valamiféle érdekes történet, milyen erősek és melyikből mennyit lehet adni a vendégnek, nehogy már ketté igya magát…fura mi? Elképzeltem, ahogyan otthon Budapesten egy kis kocsmában nem szolgálják ki Karcsi bát – aki egyébként reggel megiszik egy két dekásat -, mert azért a 4. felest már nem kéne…hát úgy veri telibe a csapostJ Itt ez valamiért működik…még szoknom kell, hogy valamiféle hülye szabályozás nyomán nem lehet agyonitatni a vendégeket, ahogyan engem sem fognak kiszolgálni a 8. söröm után…kutya világ ezJ

A tréning során a Danziger Goldwassert (40 fok), Bergfeuert Gletschereis-szal (50 fok) és az Aquavit-et (38 fok) próbáltam ki teljes egészében…a többi párat csak megízleltem. Azt kell mondjam, nagyon jó benyomást tettek rám a germán rövid italokJ

Említettem, hogy sok a meló. Kedden és csütörtökön voltam a bárban, majd péntektől vasárnap estig 5 műszakot nyomtam még le. Hármat a bárban, kettőt az étteremben. A dolog jó oldala, hogy kajára gyakorlatilag alig kellett költenem, a rossz, hogy szinte nem is aludtam. Persze aki k****nak ment, az ne sírjon ha…tudjátok.

Kata sem tétlenkedett. Ő is három napot dolgozott a hotelban, közben pedig a két estét (péntek és szombat) is végigdolgozta. Pénteken innen nem messze Vaucluse-ban volt felszolgálni egy aussie esküvőn. Állítása szerint cefet jó volt, különösen a zene. Ausztrál country zenét játszottak. Ezt pl. sajnáltam, hogy nem hallhattam, imádom a country-t.

Szombaton meg egy indiai szülinapon voltak fent északon. Most pozitívan csalódott bennük, olyan aranyosak voltak állítólag, hogy minden 10 percben bejöttek, megköszönték, hogy ott vannak segíteni nekik…ráadásul az ilyen estéken többet is keres nálam…de mindegyJ

Kata egyébként népszerű lett. Az indiai szülinappal párhuzamban volt egy másik rendezvény, ahol nagyon csinos lányoknak kellett fűszoknyában felszolgálniuk…Katát is kérték, hogy menjen. Geri azonban, aki beszervezi a felszolgálókat a rendezvényekre szerencsére nem adtaJ

Visszatérve a melóhelyre. A bárban a személyzet 90%-a német. A többi cseh, szlovák és egy orosz…meg én. Aranyosak egytől-egyig, a németek mind 20 éves körüliek és most fejezték be a gimit, vagy a bachelor képzést és idejöttek egy évre. Dolgoznak fél évet, majd vesznek egy camp caravan-t és körbeutazzák az egész országot. Na ja, megtehetik a working holiday visa-jukkal, nem kell iskolába járniuk…azért kicsit, nem nagyon, csak egy kicsit irigy vagyok rájukJ

A múlt héten itt járt Sydney-ben a valaha épített legnagyobb óceánjáró (transatlantic ocean liner) a Queen Mary 2., amely mellett még a Titanic is egy kis csónak lenneJ

A legnagyobb hajó az csak tengerjáró, azaz a cruise ship kategóriába tartozik (Allure of the seas és az Oasis of the seas) és a Karib tengeren lötykölődik…ahol egyébként éppen az egyik kuzinom sütteti a hasát…üdv Edit, jó pihenéstJ

Ha a hajót összehasonlítjuk a család kis ladikjával, 

akkor tényleg bazi nagy egy monstrumnak tűnik…na de lehet e a Queen Mary-ről horgászni a Balatonban? Nem ugye! 1-0 a ladikunknakJ

Zárásul:

• a papagájok jól vannak, Sanyi kissé szemtelen lett ugyan, de még tudjuk kezelniJ
• az internetet továbbra is lo…kölcsönzöm valakitől a házban
• az időjárás meglepő módon jó irányba változott, most már süt a nap is néha
• ja, és szereztünk egy TV-t is Rose Bay-ben a lomtalanításkor...tökéletesen működik, az ingyenes csatornákat kiválóan fogja

Hogy ne maradjon ki egy kis magyar vonatkozás sem ebből a történetből:

Queen Mary 2-t II. Erzsébet nagyanyjáról, Mary királynéről nevezték el. Az ő nagyanyja pedig Rhédey Klaudia magyar grófnő volt. Persze nem mintha ez számítana…J

Feltörtem, mint a talajvíz!

A múlt héten egy furcsa világító égitest jelent meg az égbolton…de rájöttünk csak a Nap jött elő újra. Fel is hívott Gábor, hogy lejön Bondi-ra, csatlakozzam…kb 10 perc alatt szétégett a hátam a homokban. A hullámok viszont jó nagyok voltak, lehetett bennük hülyéskedni.

(Gábort még két éve ismertem meg kuzin Gáboron keresztül. Star City-ben dolgozik a Casino-ban, mint felszolgáló. Itt él már 12 éve, mondhatni őshonosJ)

Azonban amilyen hirtelen előbukkant a Nap, olyan gyorsan tovább is álltJ Az utóbbi napokban megint ősziesre változott az idő.

Történt ugyanakkor más is az elmúlt két hétben.

Még K.Gábor mondta nekem, hogy öltözzek fel szépen és látogassam meg a nívósabb helyeket is, hátha…megtettem. Bejártam a Rocks-ot, Darling Harbour-t, Kings Cross-t melók után kutatva, beadva mindehova a hamis önéletrajzom. Másfél hete pénteken aztán beérett a fáradozásom gyümölcse. Hívtak egy étterem és bárból, hogy hétfőre menjek próbamelóra…na a sikeres bemutatkozásomat követően pedig fel is vettek a bárba (igen, én is elmosolyodtam egy picitJ).

A bár egy bazi nagy épületben található a Rocks-ban, amely a legrégebbi része Sydney-nek. Ott van a Harbour Bridge előtt egyébként. Maga az étterem kb. 600 fős, telt ház esetén tehát igen nagy a nyüzsi. Nem olcsó hely, de szerencsére érdekes módon nem is sznobok találkozóhelye. Egy korsó sör 11 dolcsi, egy liter pedig 22. Törzsvendég nem leszek egy ideig, az tutiJ

Egy probléma van csak, hogy leginkább hétvégén van rám szükség...ahogyan az eddigi melómnál is. Így a múlt hétvégém kissé szorosra sikeredett:

Péntek:	18:30 – 02:15	bár Rocks-ban
Szombat:	10:00 – 17:00	konyha Bondi-on
	19:00 – 02:15	bár Rocks-ban
Vasárnap:	10:00 – 17:15	konyha Bondi-on

Ezen a héten még durvább lesz, mert vasárnap is megyek a bárba. Sört-kaját legalább ott is adnak…hja, apró örömök az életbenJ

Időközben Katának is jött egy újabb melólehetőség. Marrickville-ben (30perc innen) egy Banana Joe’s nevű supermarketben pénztárosi pozira van kilátás. Most van a próbahete…meglátjuk, reméljük bejön.

Ezen a hétvégén volt a Mardi Gras, a melegparádé. Idén állítólag 1.000.000 résztvevője volt, ami nagyban köszönhető Kylie Minogue fellépésének is. Nekem kicsit már sok volt. Eddig is sok meleget láttam a városban, de most durván megsokszorozódott a számuk. Szerencsére aznap (most szombaton) este dolgoztam, így nem láttam a rakás szőrös, női estélyibe, tütükébe öltözött férfiakat végigparádézni az egyik főutcán. Olyan, mintha a Rio-i karneválon lenne az ember, csak férfiak öltöznek be bálkirálynőnek és rázzák a seggüket. Nem vagyok ehhez szokva na…

Itthon egyébként minden rendben. Katával jól megvagyunk. A gyerekek (papagájainkJ) rendszeresen látogatnak minket. Bár most kissé elkényeztettük őket. Elfogyott a szotyi két hete így a B menüt adtuk nekik egészen tegnapig, a kristálycukrot…úgy viselkedtek, mint a narkósok, akik egy hete nem lőtték be magukat. Amint meglátták a fehér port a tálkájukban már röppentek is rá, mint légy a sz***aJ Szó szerint másodpercek alatt felnyalták a cukrot. Mivel nekik sem egészséges ennyi édességet enniük, így tegnap vettem újra napraforgómagot…persze arra meg már fintorogva néznek. Majd megváltozik a hozzáállásuk, ha újra csak ezt kapják.