Jervis Bay

Január 8-án volt a harmadik évfordulónk. Úgy esett, hogy aznap rekkenő hőség (42fok) söpört végig egész Új-Dél Wales-en (a továbbiakban NSW – New South Wales), nyomában még több erdőtűzzel. Én már jóval az évforduló előtt, azaz 6-án (vasárnap) este el kezdtem törni a fejem, hogy mi legyen a program kedden. Kiama…hoztam meg pár perc gondolkodás után a döntést. Viszonylag közel is van, gyönyörű kisváros a tengerparton néhány látnivalóval (régebbi olvasók számára bizonyára ismerős e név…korábban kétszer is voltam ott…egyszer Katával augusztusban). Az út vonattal 3,5 óra…

Mindezt felvetettem Katának, aki rögtön tovább is gondolta…J Ha már Kiama, akkor miért nem megyünk le egészen Jervis Bay-ig?

Jervis Bay (http://en.wikipedia.org/wiki/Jervis_Bay) NSW déli részén található, Sydney-től kb 200 km-re. Egy öböl, ami nem is lenne olyan érdekes, hiszen Ausztrália partjai mentén találhatunk még párat, de itt van a Guiness rekordok könyve szerint a világ legfehérebb, legtisztább homokos  strandja, a Hyams beach. Továbbá ha befizetünk egy hajótúrára, akkor elmehetünk bálna és delfin nézőbe is. Ők állítólag igen nagy számban képviseltetik magukat a környéken, bár mi egyet nem láttunk…igaz, nem is hajózni mentünk oda ezúttal...majd később, télen, azaz május-júniusban, mikor éppen szezonja van.

Tehát Jervis bay…ehhez a távhoz viszont már kocsi kell. Ace car rental felhív, kocsi lefoglal január 8-ra (az autóbérlési lehetőségekre majd kitérek később). Kedden reggel nyitásra próbáltunk odaérni, ami természetesen nem sikerült, ennek megfelelően egy órás késéssel indultunk délre. A forgalom nem volt gáz, könnyen kijutottunk a városból. A járgány ezúttal egy Toyota Corolla Ascent (Hatch…a csapott seggűJ). Nagyon pöpec kis kocsi…nem olyan cefet erős, de kényelmes volt vezetni.

Próbáltunk minél előbb odaérni, de így is 3 óra alatt küzdöttük le a távot…pedig tényleg nem mentem lassan…J

Hyams Beach egy település is egyben közel 300 lakossal. Ami meglepő volt, hogy alig láttam büfét, éttermet, kávézót. De mindegy is, olyan rohadt meleg volt, hogy enni is elfelejtettünk…szerencsére italt vittünk eleget.

Maga a strand lenyűgöző. Gyönyörű, fehér homok, ahogyan az a Guiness rekordok könyvében meg vagyon írva. 41 fok volt a telefonom szerint a hőmérséklet, ami nálam már igen veszélyes…lévén én úgy 25-27-re vagyok kalibrálva. A szél fújt ugyan, de sok köszönet nem volt benne…mintha mikroban ültünk volnaJ A víz hideg még, de legalább lehűtötte a testünk. Felemás érzések uralkodtak tehát bennünk…ott voltunk tűző napsütésben a világ legfehérebb homokjával rendelkező strandján, csodálatosan kék tengerrel körülvéve, ugyanakkor szenvedtünk az irdatlan meleg és a pofánkba fújt homoktól…azért mondom, élveztükJ Vastagon bekentük magunkat napvédő kencékkel…nem is barnultunk most úgy le, mint Fiji-nJ

    

   

...nézök a magosba, gondolok nagyot...

3 órával később, mikor már nem bírtam tovább a napot, kértem Katát, hogy álljunk odébb. Le akartunk autókázni az öböl déli részére, de kiderült, hogy Hyams-től délre már Nemzeti Park van. A közeli tűzesetekre való tekintettel pedig a Nemzeti Parkok le voltak zárva aznap. Visszafordultunk és már láttuk is a tűzoltóautókat az út mellett készülődni. Igazából nem értem miért, nagyon messze volt még a tűz…

Elindultunk északnak, hogy akkor Kiama-t újfent meglátogatjuk. De most az unalmas Princes Highway (http://en.wikipedia.org/wiki/Princess_Highway) helyett a parton haladtunk...mármint part menti útonJ

Seven Miles Beach...tényleg olyan hosszúJ Mögötte egy kisebb esőerdő bújik meg. Valamint amit még tudni kell róla, hogy innen indultak az első kereskedelmi járatok is Ausztrália és Új-Zéland között 1933-ban.

Kiama világítótorony

Kiama-ban a szokásos: blowhole…J Nem írom le, megtettem már pár hónapja…

Tovább folytatva utunkat a part vonalát követve eljutottunk a 2005-ben átadott Sea Cliff Bridge-ig. Még Ildiék hoztak el ide 2010-ben és meg akartam mutatni Katának. Utána néztem a hídnak is: Korábban sziklaomlás következtében le kellett zárni a régi utat. Út nélkül pedig egyes part menti kicsi városok meglehetősen kellemetlen helyzetbe kerültek volna, így építették fel ezt a gyakorlatilag a tenger felett 500 méteren keresztül kanyargó utat párhuzamosan a parttal…ilyen építmény állítólag csak 6 van ezen kívül a világon. Micsoda rekordok egyetlen nap alatt, mi?J Az építési költségek egyébként 52 millió AUD-ra rúgtak, ami durván 12 milliárd forint, jelenlegi árfolyamon…érdekes lenne összehasonlítani pár magyarországi híd felújításának/felépítésének költségeivelJ

A híd északi felén lévő települést, Coalcliff-et elhagyva az emelkedő tetején kialakítottak egy kilátót. Elég, ha képet biggyesztek ide…(az utolsó 3-at lőttük a kilátóból)

ez és a következő 3 még 3 éve készült

Innentől hazáig már nem történt semmi említésre méltó esemény. Épségben hazaértünk hulla fáradtan, fürdés, ledőlés ágyba és alvás…a 36 fokbanJ

Az autóbérlés

Ha rákeresel a Google-ban, hogy ’car rental sydney’, nos rengeteg nevet fog kidobni. De vigyázni kell velük. Sok társaságnál nem csak napi díjat kell fizetni, hanem km díjat is x távolságon felül, valamint különféle adminisztrációs költségeket is felszámolnak. Külön az egyes társaságok ajánlataira nem térnék ki, inkább az általunk kiválasztottat linkelem ide: https://www.acerentalcars.com.au/

A reptér mellet van a telephelyük, Mascot-ban. Bondi Junction-től 20 perc vonattal, tehát gyaloglással együtt 40 perc alatt ott is van az ember. Náluk csak fix napi díj van, amely összeg még csökkent is augusztushoz képest. Külön teljes körű biztosítást érdemes kötni (19 AUD/nap), különben egy baleset esetén ku**a nagy szarban találhatja magát az ember – az önrész teljes körű biztosításnál 0 AUD. Tehát ha egy napra szeretnénk mondjuk egy Toyota Corrola-t kibérelni, akkor jelenleg 49,60 AUD-ba fájna mindez. Ennél csak drágábbak vannak szerintem, de igazából ha olcsóbbat is találtok, nem érdekelJ Nagyon nem térhet el ettől az ártól és az Ace-től már 2x béreltem. Korrektek, barátságosak, megbízom bennük.

Szolgáltatásukhoz tartozik még az ingyenes ’Roadside Assistance’ (kimentenek a gebaszból, feltéve ha nem Nyugat-Ausztráliában, vagy az Északi Területen robbantál le, mert oda már nem terjed ki az ingyenes segítségnyújtásuk; mondta a csaj a bérlésnél, hogy volt egy japán társaság és az Uluru-nál akadtak el a homokban…bizony, az Északi Területen…szerintem még most is törlesztik a kiszállási költségetJ).

December, avagy világvége bizonytalan időre elhalasztva

Több, mint egy hónap is elmúlt már az utolsó bejegyzésem óta…ellustultam, nincs rá mentségemJ

Múltkor egyébként kihagytam valamit. Minden év októberében megrendezik a világ egyik legnagyobb szabadtéri szobor kiállítását Bondi-tól Tamarama strandig. Igen érdekes alkotások kerültek ki a sziklákra, gyepre, sétálóút mellé, domboldalra…most vagy nem értem a modern művészetet, vagy a többség tényleg értelmetlen baromság. Persze találtunk pár érdekes dolgot, de összességében nekem nem igazán tetszett. Az egészben a legélvezhetőbb az a Dreher sör volt, amit útban a strandhoz vettünk a Kemenys-benJ

a távcsövemmel kukkol Kata 

a gyengébbek kedvéért odaírták, ha nem lenne eléggé egyértelmű

összecsavart törölközőkből áll

Ünnepek, világvége

Decemberben beköszöntött a nyár. Bár az igazat megvallva ez nem sok változást hozott. A szél ugyanúgy fúj, gyakran hűvös van és a víz sem melegedett még fel eléggé. Mindez azonban engem a legcsekélyebb mértékben sem izgat. Úgysem bírom a nagyon meleget.

Ha december, akkor Kata születésnapja, karácsony, szilveszter és világvége. Úgy esett, hogy utóbbi és Kata szülinapja egy napra esett. Mondtam neki, hogy nem veszek neki semmit…minek, ha már megszűnünk létezni. De aztán adtam egy esélyt a Földünknek és Katának is az ajándékra és beinvesztáltam egy bazi nagy teleszkópba. Most már különböző bolygókat és galaxisokat is tudnánk kukkolni a lakásból, ha nem lenne olyan nagy a város fényszennyezettsége...és nem lenne gyakorta felhős az égJ

tanker a messzeségben

Ha már bent voltam ebben a messzilátós boltban, megleptem magamat is - mintegy kései 30. születésnapi ajándékként - egy Acuter (ez itt a reklám helyeJ) távcsővel állvánnyal együtt. A történet szerint a bálnákat figyelem meg vele a lakásból, ahogyan kiugrálnak a tengerből, de igazából csak rohadt jó érzés ellenőrzés alatt tartani Bondi-tJ Sőt! Látom, ahogyan Manly kikötőjének strandján futkorásznak az emberek. Valamint végre meg tudom figyelni közelebbről is a horizonton feltűnő hajókat…nem tudom, ez nálam valami fura perverzió lehet a nagy hajók irántJ Májusban azonban végre jön újra a bálnaszezon, akkortól már rendeltetésszerűen is tudom használni.

Kata szülinapjára nem terveztünk partit, inkább elmentünk bowlingozni Darling Harbour-be. Majd talán jövőre...lehet nem előtte lévő nap kéne szervezniJ

Kata, Niki és férje Gabi

Darling Harbour, tele étteremmel és jachtokkal

Mivel nem lehettem biztos benne, hogy az amúgy teljesen megérdemelt sorsára jut e az emberiség december 21-én, kénytelen voltam karácsonyi ajándékokra is gondolni Próbáltam...illetve – kiskorúaknak - a Jézuska próbált olyan dolgokat vásárolni, amelyek nem csak jópofák, de hasznosak is a mindennapokban.

Ennek megfelelően kapott Kata ezt azt (szódagép, turmixgép, Sennheiser fülhallgató, laptop desk beépített ventillátorral és hangfallal), de amivel ő lepett meg engem, az azért űberelte az előbb felsoroltakatJ Egy komplett kávégépet találtam a karácsonyfa alatt becsomagolva kávédarálóval...de nem az egyszerű fajtából a K-MartbólJ Most már otthon is tudok kávét készíteni és gyakorolni a latte art-ot…megyek is, csinálok egy flat white-otJ

                

Még meg kell tanulnom, hogyan melegítsem fel a tejet ezzel a géppel, hogy ne legyen túl habos. Akkor tisztább képeket is tudnék alkotni. Továbbá a daráló is darálhatna finomabb szemű kávét és akkor maga az alap, az eszpresszó is tökéletesebb lenne...de a kávégép az csúcs. Forralt vizet is ad egy kiöntőn keresztül, szóval akár teát és long blacket is készíthetek. 

Karácsonyfa

kicsomagolva...talppal együtt

Martin Place közepén felállított műfenyőfa

Na szóval…említettem a karácsonyfát. Igen, ilyen is van. Persze nem igazi, de azt hiszem ez itt teljesen normális. 30 fokban nem sokáig maradnának meg az utcán. Igaz, árultak valódi fenyőt is a Bondi Junction melletti sétálóutcában, de cserépben és rém csúnyák voltak. Több választásunk maradt: K-Mart, Target, Reject Shop (egyik olcsóbb, mint a másik). Első kettőből az utolsó hétre már nem maradt semmi, csak 2 méter feletti (az ágai végén beépített led világítással), így a Reject Shop maradt, mint utolsó esély a karácsonyfára. Találtam is egyet 12 dolcsiért (aham, kb 2800 Ft…olcsóbb, mint otthon a métere). 180 cm magas és összerakva meglepően formásnak mutatkozik. Vettünk még rá kb 20 dolcsi értékben a K-Martban díszeket és már kész is volt a csodálatos ausztrál karácsonyfánkJ Maga a hangulat annyira nem jött át, de ez inkább köszönhető volt a szűkebb családunk hiányának és annak, hogy itt nyár van. Amikor papucsban, kisgatyában és trikóban flangálsz ajándékok után kutatva és a pláza hangszórójából karácsonyi zene nem is oly halk zaja szól, az azért mégsem az igazi.

Ennek ellenére megpróbáltuk meghitté tenni az ünnepet, és szerintem sikerült is. Anyuéktól kapott karácsonyi Muzsikás cd ment Szenteste az ajándékbontást megelőzően, de előtte még elénekeltük a „Kiskarácsonyt” és a Youtube-ról is elindítottuk a „Mennyből az angyalt”…természetesen csillagszóró fényének kíséretében. Az égen mintha egy üstökös is megjelent volna, de csak egy helikopter volt az Bondi felett…J

az összerakott fa ajándékokkal, csokikkal
és az idei újítással, a lufikkalJ

A kuzinokkal 26-án délután volt karácsonyozás. Ildiékhez mentünk. Rendesen kitett magáért, tele is zabáltuk és ittuk magunkat mindenféle jóval. Ildi férje, Szina ráadásul az a fajta szabadelvű muszlim, aki tart otthon alkoholt, így májunk sem maradt szárazonJ

A szilveszter

Mivel ez volt a harmadik szilveszterem itt Sydney-ben, a tűzijáték már nem hozott lázba. Egyébként is rühellem a szilvesztert. Utálom, hogy kötelező ünnepelni és a város tele van szar emberekkel, akik bejönnek a külvárosokból és állat módjára viselkednek.

Aznap este nem dolgoztunk, így egyik kollegámmal, annak barátnőjével és lakótársaikkal voltunk éjfélkor…a változatosság kedvéért a Harbour Bridge mellett. Bár most jóval távolabb, mint tavaly és a másik oldalt (déli) várakoztunk. Szerencsére ott legalább nem vegzálták az embert a zsaruk, hogy ne piálj közterületen. Máshol, a tűzhöz közeli lezárt helyeken ugyanis tilos az alkohol fogyasztása…elmebeteg dolog mi? Otthon milyen botrány lenne, ha ezt megpróbálnák bevezetniJ

Éjfélkor végre elkezdődött a durrogatás…látványos volt, de a tavalyi szerintem hosszabb és grandiózusabb is volt. A hátunk mögött ráadásul k*****a idegesítő idióta brazilok énekeltek valamit folyamatosan JFK (Jimmyfiakrisztián) hangján portugálul. Aztán éjfélkor valami belső hang arra késztette őket, hogy jól rázzák fel a pezsgőiket és spricceljék a környéken állók mindegyikére…be is lopták magukat az emberek szívébe…

Miután lement a tűzijáték, békésen elvonultunk és megittunk még pár italt a havernál…majd hazamentünk, hogy 4 óra múlva már keljünk is fel, hiszen melózni kellett reggel 10-korJ

előtte

....utána

Ja, még valamit ide a végére. Pár hete délután kinéztem az ablakon és megláttam ezt.

Morning Glory a jelenség neve: “Ez a ritka felhőforma akkor alakul ki, ha a hidegfrontok egymáshoz viszonylag közel vannak. Általában vihar előtt fordul elő, amikor a nedves levegő emelkedik. Így keletkezik az égbolton a vízszintes, cső alakú felhő. Ezek a felhők szórványosan jelennek meg világszerte.” forrás: http://www.meteoprog.hu/hu/news/23746
Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy javarészt Ausztrália északi partjainál figyelhető meg gyakrabban és  több kilométer hosszan húzódik 1,5km-es magasságban.

ezt csak úgy, mert szép