Sydney házai, kirándulás, offroad miegymás...

Itt volt 3 hétig Kata egyik barátja, Laci. A vendégszobát…azaz a vendégsarkot kapta meg pazar kilátással a tengerreJ Az első héten volt tervben, hogy körbevisszük a városban, de egy hét múlva rájöttünk, hogy Sydney egy turista számára nem turistaparadicsom. Itt van az Operaház, Harbour híd, maga a Port Jackson öböl, Manly, Darling Harbour, a botanikus kert, parkok, Sydney Tower és strandok, part menti sétányok…de ennyi. Természetesen rengeteg múzeum is megtalálható a városban, de azok nem mindegyike turista kompatibilis. A Museum of Sydney-t és a Barracks-ot, vagy a rendőrségi múzeumot például jó szívvel ajánlom, de a Modern Művészetek Múzeumát már kihagynám. A parkok látogatása is csak az itt élők számára jelent kikapcsolódást, pihenést. A turista nem piknikezni és sportolni jön a városba.

Ami a személyes kedvencem az az utcákban való csavargás, a különféle stílusokban épült házak közötti barangolás, megfigyelés…de ez sem köt le sok embertJ

Ha már a házaknál járunk…

Sydney-ben nem hiszem, hogy létezik városképvédő testület, máskülönben mi magyarázná ezeket itt?

De nem csak az épületek különbözősége árulkodik abszolút fejetlenségről, hanem az utcák elrendezése is.

 OK, valószínűleg az a sok kacskaringós kis utca a Sydney-re oly jellemző dimbes domborzata miatt alakulhatott ki. Itt, az Eastern Suburbs-ben (ha ránéztek Sydney térképére, akkor a városközponttól keletre terül el jó pár kerület és azok összefoglaló neve az Eastern Suburbs), ahol élünk rengeteg található belőlük. Hangulatos, fákkal körülvett utcák, kávéházak, kisebb kajáldák, boltok, hotelek pub-bal, érdekes csinos házak…

De nézzük, milyenek is ez utóbbiak errefelé…

Colonial

www.prospergroup.com.au

Nevéből is adódóan abban az időben épültek, mikor Ausztrália még csak egy kolóniaként létezett tele az anyaországból importált elítélttel és szerencsét próbálókkal (sikk az, ha valaki fel tud mutatni egy elítéltet a családjában…a XIX. századból természetesen).

A colonial stílus állítólag virágkorát élte a ’30-as, ’40-es években is. A szobák, konyhák, étkezők hatalmasak…elvégre valahogy el kellett férnie az egójuknakJ

A ház körül veranda fut végig. Azt hiszem, ilyen házakat láthatunk a XIX. sz.-ban játszódó filmekben is.

Victorian Terrace

Ez az egyik kedvencem. A XIX. század vége felé kezdték el építeni őket. Tipikus sorházak, tipikusan a dolgozó osztály lakta őket. Jellemzően 2 szintesek, kb. 4 méter szélesek és változó hosszúságúak. Az alsó szinten rendszerint nappali és egy étkező található, az emeleten pedig a hálószobák egy erkéllyel az utcára nézve. A konyha, fürdő, mosószoba kiszorult az alsó szinten a ház végébe. A lakás hátsó kijárata egyébként egy kisebb kertben végződik, ahol fel lehet állítani egy BBQ-t és áthívni a haverokat egy össznépi vedelésreJ

Roppant népszerű lehetett, mert rengeteget felhúztak akkoriban. Meglehet, a hely szűkössége folytán nyúltak ehhez a típushoz. Ezekben a házakban még volt anyag…ma is állnakJ Igaz, aki beköltözik egy ilyen házba, az nagy eséllyel kap lakótársul rengeteg élőlényt is, mint pl. pókokat, csótányokat, hangyákat…de lehet velük élni.

Federation

Ausztrália 1901-ben, mint szabad államok szövetsége (Nyugat-Ausztrália, Queensland, Új-Dél-Wales, Victoria, Dél-Ausztrália, Tasmánia, Északi Területek és az Ausztrál fővárosi terület) a Brit Nemzetközösség tagja lett, független állam (bár a kormányzó révén a királynő még mindig államfőként gyakorolja a hatalmát az országban) bár a kapcsolatuk az anyaországgal igen erős maradt minden téren. Az ekkortájt felhúzott házak így a federation stílusban épültek. Legjellemzőbb tulajdonságuk: barna, avagy vörös téglát használtak, a ház elején egy tornác található, amire a fő hálószoba néz. Mögöttük található még két szoba, majd egy nappali és megint a hátulsó részben a fürdő, mosószoba, konyha. Úgy látszik nem akarták felhívni magukra a figyelmet, amikor főztek, nehogy az utcáról berongyoljanak éhenkórászok.

ebben laktam

www.prospergroup.com.au

A hátsó kert ezekben a házakban nagyra sikeredett…legalábbis, amelyikben én éltem egy ideig 3 éve, az nagy kerttel rendelkezett. Keskeny, ámde hosszú ház, hosszú kert, nagy pókokkal és csótányokkal.

Kaliforniai bungaló

Hollywood hatása nem csak az autók megjelenésében, ruhákban és új bútorokban volt tetten érhető, hanem az építészetben is. 1915 és 1940 között épültek a ’kaliforniai bungalók’ Ausztráliában. Nagyon elterjedt itt az Eastern Suburbs-ben is, de szerte a városban, mármint más külső kerületekben szintén megtalálhatóak. Egyszintes, téglaépítésű lakások kis verandával, kerttel.

Ikerházak

Egyértelmű…egy ház, két lakással egy közös fallal elválasztva…két kert tartozik hozzá.

További épületek

Rocks-ban

régi vámház a kikötőben

Rocks-ban az egyik legrégebbi
épségben meghagyott épület

Visszatérve a házakról Sydneyre. Miután ki lett pipálva az összes általunk fontosnak vélt látványosság, eldöntöttük, hogy bérelünk egy autót és körbejárjuk a vidéket. De előtte még el kellett látogatnunk egy orvoshoz is. Laci szeme ugyanis durván begyulladt…állítólag a hosszú repülőút során kissé legyengült a szervezete és könnyebben elkapott valami bakteriális hülyeséget…úgy voltunk vele, majd jobb lesz…nem lett. Felhívta a magyar biztosítóját, akik meg készségesen kikerestek neki egy kórházat, hogy menjen oda, ott várni fogják. Gondoltuk ez előre le van zsírozva, velük vannak szerződésben. A cím Castle Hill-ben volt, baromi messze tőlünk, de gyakorlatilag még mindig Sydney…a legkönnyebben úgy tudnám érzékeltetni a távolságot, hogy mondjuk Budapestről elküldtek minket Siófokra orvoshoz. Egy Medical Centerben találtuk magunkat, amiből szerte a városban rengeteg van minden sarkon. Itt a házunk körül 1km-es sugarú körben is vagy fél tucat. De nekünk oda kellett mennünk az Isten háta mögé, mert otthonról ezt mondták. Másfél óra utazás után (vonat és busz kombó) realizáltuk, hogy valamit elcsesztek otthon, mert az adott címen egy másik Medical Center volt. Úgy döntöttem, felhívom a biztosítót pontosítás végett. Mikor tisztáztuk a félreértést, akkor csak úgy kíváncsiságból rákérdeztem, hogy azért kellett e eljönnünk ide faluvégre, mert csak ezzel vannak szerződésben…és igen, nemJ Csak ezt dobta ki nekik a GOOGLE! J Innen üzenem nekik, hogy ****** ****** ****** ******…ennyi ésszel szabadlábon. De lehet csak azért szívattak meg minket, mert miért ne…Sydney-ben héderkedsz? Nnna jól van…J

Mindegy, szteroid felír, szembe csepegtetés elindult, szem rendbejött pár nap alatt.

Szóval az autó és a kirándulás. Ezúttal egy négykerék-meghajtásút néztünk ki magunknak az AVIS-tól. Egy Rav 4-et kaptunk 3 napra. Jött még velünk két barátunk is.

Az első nap felautóztunk Port Stephens-be, ahol már korábban jártunk homokszánkózni két hónapja, viszont megfogadtuk, hogy visszajövünk még…megtettük (lásd korábbi bejegyzést). A 32km-es homokdűnében lehetőség van kocsikázni is az arra kijelölt pályán, de csakis 4WD autóval. Ezért kellett a dzsipp…gondoltuk kipróbáljuk, milyen a buckák között teperni. Pár dollárért kell venni behajtási engedélyt, de utána tied a pálya.

Első szabály, hogy engedd le a kerekeidből a nyomást minimum a normális felére. Nagyobb felületen jobban tapad. Továbbá ne menj gyorsan, mi majdnem benéztükJ Belementem pár buckába, amit nem láttam előre. Utána azon paráztam, hogy biztos eltört valami kis szar az ugratástól…

Úti célunk egyébként egy hajóroncs volt, amit vagy 40 éve sodort partra egy cefet nagy vihar. Elszállítás helyett itthagyták mementónak. Hajdanán egy óriási tanker volt, de mára nem maradt sok belőle. Állítólag jó cápahorgász hely, szóval ide még vissza kell jönnünk…nem fürödniJ

A roncstól az északi vége a strandnak kb 16 km. Nekivágtunk. Elég ijesztő…néhol a buckák és a tenger között mész igen keskeny sávban…mindig attól tartottam, hogy belemegyek a vízbe aztán ott ragadunk…a dagály meg viszi a járgányt.

Lassú tempóban haladtunk, mivel a homok néhol mély volt. Állandóan váltogattam a felezőbe s vissza…éreztem az égett szagot, de hogy honnan jött, fogalmam sincs…szerintem a gumi volt, vagy a motor…most már mindegyJ

Nagy nehezen átértünk, ott már megkönnyebbültem. Kerestünk egy benzinkutat, felfújtuk a kerekeket, benéztem a kocsi alá…minden a helyén volt. Bár még mindig éreztem az égett szagotJ

 

  


Második nap délre vettük az irányt…szokásos program: Great Ocean Road, Kiama, Jervis Bay, Kangoroo Valley. Előző kettőről nem szólnék, megtettem már párszor. Jervis Bay-ben is jártunk januárban, de most egy másik strandra látogattunk el…mint kiderült a legjobb ötlet volt aznapJ Cave beach. A strand a nemzeti park területén található, minek okán belépővel lehet csak behajtani, de igazán elenyésző összeg az a 7 dollár három napra. Figyelembe véve, hogy mit kapsz ezért. Gyönyörű a strand és a környező kis erdő. Végre megtaláltam azt a strandot, amit mindig is kerestem…fa korláttal övezett lépcsőn kell lejutni a homokos strandig, két oldalát sziklafalak zárják, a homokos strand határán túl pedig füves, rész az erdőig…itt ráadásul volt egy barlang is…nem meglepően innen a strand neveJ

 

A strandhoz tartozik egy kemping is. Lévén ősz van, gyakorlatilag alig voltak a területén. Infrastrukturálisan jól el van látva. Tűzifák bekészítve, sátorhelyek kijelölve, wc, zuhanyzó egy zárt, fedett épületben és persze rengeteg kenguru. Akiket etetni is lehet…az az valószínűleg nem, de mi nem tudtunk ellenállni nekik, ahogy az a képeken is látszik.

wombat család

Miután kipipáltuk a kengurukat is, eszembe jutott, hogy wombatot is kell Lacinak látnia…így hát elindultunk Kangoroo Valley-be. Ott mindig vannak…két óra út kb, kicsit el is tévedtünk (bár nem annyira, mint hazafeléJ), de sötétedésre odaértünk…szerencsére ahogy kiszálltunk az autóból máris láttunk két sötét foltot elszaladni mellettünk így el kezdtük követni őket és random képeket készíteni vakuval…igen tudom, hülye turistákJ Szegény wombatok még most is az aznap esti vakuzások hatása alatt állhatnak…

Mivel sok értelme nem volt maradni az éjsötétben, így hazaindultunk.

Harmadik nap Katoomba. A szokásos túra: Három Nővér sziklaformáció, óriás lépcsőn le az erdőbe, túra az erdőben a régi bányáig, patak mellett elhaladás, fák fényképezése, a bányánál esőerdő megtekintése, majd a világ legmeredekebb vasútján megérkezés újra a kisvárosba.

szerintünk funnel-web

három nővér 247. alkalommal

Mehettünk volna még rengeteg helyre, de idő és pénz hiányában nem volt erre lehetőségünk. Nekünk dolgozni kell, Katának meg még iskolába is járnia. Pedig megnézhettük volna Hunter Valley-t, a borászatáról híres völgyet, vagy a Blue Montains-ben Jenolah barlangot, elmehettünk volna hüllőparkba, vagy állatkertbe. Ezeket csak azért írom, mert nem szabad elrettenni az utazástól, aki ide akar jönni. Óriási ország tele látnivalóval, érdekességgel, amit mi sem fogunk mind látni, megtapasztalni, de érdemes ellátogatni ide a világ túlsó végére. Sydney és környéke is rendelkezik annyi látnivalóval, amivel el van az ember egy jó ideigJ

Aztán persze, ha van pénz dögivel, akkor meg irány az Outback, vagy Queensland északi része az őserdővel, krokodilokkal, korall zátonnyal, vagy akár Melbourne megtekintése, Victoria állam borászatainak végiglátogatása, Tasmánia hegyeinek felfedezése, Nyugat-Ausztrália és az Északi Területek kietlen sivatagos tájainak bebarangolása és Canberra…na jó…Canberrát hagyjátok ki (erről majd a következő posztomban). Utóbbit leszámítva az összes felsorolt látnivaló a listánkon van, csak az anyagi feltételeit kell megteremteni és indulunk isJ