Újabb két hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem
óta. Tél van, ilyenkor behúzódunk az odúnkba és a kandalló mellől figyeljük,
ahogyan üvölt a rideg, téli szél és nagy szemekben hullik a pelyhes hó…avagy
majdnem így történtJ A júniust leszámítva
nagyon kellemes telünk volt idén. Napközben átlagban 20 fok, éjjel 8-10,
előkerültek tehát a pulóverek is a szekrény aljáról.
Azért beüzemeltük a korábban említett elektromos
radiátort is, ami rendesen megdobta az áramszámlánkat, de legalább Kata nem
fázott már végre a lakásban éjjelente.
Gondolkoztam, miről írjak, aztán eszembe jutott,
hogy szinte alig meséltem valamit a melóról…
Minden közel 40 éve kezdődött, mikor kivándorolt
egy vállalkozó kedvű német fiatalember, aki 1977-ben megalapította a bajor
éttermét a történelmi Sydney szívében, a Rocks-ban. Bajor ételekkel, bajor sörökkel
és bajor népviseletbe öltöztetett alkalmazottakkal az évek során egyre
sikeresebbé vált és ahogyan minden prosperáló vállalkozásnál, ő is el kezdett
nagyban gondolkodni. Olyan nagyban, hogy megszerezte az egész épülettömböt,
ahol az étterme található és nyitott is benne még egy bazi nagy bárt, majd további
három éttermet (japán, francia, és egy steak-es).
Valamint szépen sorjában megnyitottak város és országszerte a
vállalatbirodalmának kisebb egységei Bavarian Bier Cafe néven.
Maga az épület Ausztrália egyik legöregebb
örökségvédett épülete. Több, mint 150 éves, homokkőből épült valamikori
raktárépület. Kitűnő terep ez egy autentikus bajor étteremnek. De az a bazi
nagy bár - amely az Argyle névre hallgat – is pompásan mutat az évszázados fa
gerendáival és lépcsőivel, valamint igényesen kialakított bárjaival, pihenő
részlegével…na de térjünk vissza az étteremre.
Ide vettek fel tavaly februárban. Természetesen
egy nyomokban igazságot is tartalmazó önéletrajz beadása után. Első nap
levágták, hogy kamu az egész és bárban korábban kizárólag a pult másik oldalát
támasztottam és a kávégép nálam az a kis szar sistergő fém izét jelentette. De
valami oknál fogva, azt mondták rendben van.
El kezdtem tehát dolgozni, mint bartender. A
bárban három sörcsap van, és rajtuk keresztül közel 10 fajta bajor csapolt sör
csordogál a korsókba, melyek három méretben találhatóak (300ml – magyarul pohár, 500ml – korsó és az egy literes Stein). Az
árak pedig valahol 8 (pohár)-12 (korsó)-24 (liter) dollár környékén mozognak.
Hehe, átszámoltátok mi? Nem szabad…
A sör mellett természetesen árulunk borokat is (ausztrál, új-zélandi), valamint rengeteg
féle töményt, schnapps-t, ami mondjuk inkább likőr, továbbá szintén kapható
üdítőital. Az étterem konyhai részlege nem hozzám tartozik, így arról annyit,
hogy tipikus német kaják: csülök káposztával, kolbász káposztával, rántott
sertés káposztával, sertés burger stb… Az egész étterem kb. 5-600 férőhelyes,
de mindez 5 helyszínre lebontva. (Egészen tavalyig egyébként kétszintes volt, de a sok vesződség miatt inkább megszüntették a felső szintet, és helyette nyílt a francia étterem. A fenti részben még kettő bár volt)
Már a bejáratnál oda van telepítve 15 hosszú fa
asztal padokkal, majd még egy brasserie rész is további 14-15 kisebb asztallal
és székekkel. Kívülről még nem is látszik különösnek, de ahogyan belépsz az
épületbe és elhagyod a jobb kéz felől látható vitrint, ahol a VIP tagok
neveivel (Karl-Heinz Rumennigge, Dirk
Nowitzky) ellátott kerámia korsók várakoznak a tulajdonosaikra, eléd tárul
maga az étterem. Nem is a méret, ami megfogja az ide érkező embereket, hanem az
ódon épület adta hangulat az autentikus bajor élő népzenével. Meg valószínűleg
a hostess, pincér és báros lányok dirndl-ből kivillanó keblei…J
A nagy teremből nyílik még egy rész 120 ember
részére, és végül legbelül a bár további 100 férőhellyel.
Általában hárman-négyen dolgoznak egyszerre a
bárban, de péntektől vasárnapig van, hogy tízen, vagy többen. A pincérek által
felvett italrendelések mikor beérkeznek hozzánk, elkülönítjük a rendelés
felvétel helyszíne alapján és odakészítjük a tálcára a ’runner’-eknek, akinek a
munkája kivinni a vendégeknek a piát.
Ez így elég egyszerűnek hangzik, az is, csak full
ház esetén baromi nagy a rohangálás…rohadtul ’busy’J
Én állok a fő csapnál mert mind a két kezemmel
tudom egyszerre csapolni a sört, van, hogy hármat is, így gyorsabb vagyok, mint
a többiekJ Ennek köszönhetően kevesebbet kell a bárba betérő vendégekkel
foglalkoznom.
Ellenben a visszaérkező poharakat nem kerülheti
el senki. Azokat is szét kell szortírozni és úgy betenni a mosogatógépbe, majd
kivenni és eltenni rekeszestül.
Az egész meló nem igényel túl nagy szellemi
erőfeszítést, fizikailag viszont elég megterhelő. Elég gépies, ugyanazok a
mozdulatsorok ismétlődnek, de hát mind gépek vagyunkJ
Mikor megérkezik a ’docket’ (rendelés), az épp ott lévő kiadja az utasítást, hogy ki mit
hozzon, csináljon és már mehet is kifele a tálcán.
A tavalyi év folyamán pár hónapra felbéreltek egy
professzionális barista-t (kávé mester). Ő
az alapoktól kezdve megtanította nekünk a kávékészítés fortélyait. Nagyon
reménytelen esetnek indultam, de szerintem jó barista lett belőlem az idők
folyamán, ami eltartott pár hónapig. A latte art is elég jól megy. Most
próbálom még magam tovább képezni. Aztán meglátjuk mi lesz belőle(m).
Amit a legjobban élvezek egyébként ebben a
barista munkában, hogy szeretem is csinálni.
Arra a kérdésre azonban, hogy ezzel akarok e
foglalkozni a továbbiakban is, nem a válaszom. Nem tudom elképzelni magam a
bárban még 3-5 év elteltével is (aztán ki
tudjaJ). De most ez a lehetőség adódott és kihasználom. Adott
körülmények között viszonylag jó helyünk van Katával (július eleje óta már ő is a bár mögött dolgozik). Nagy cég,
forgalmas hely, mindig van meló. Diákvízummal és azzal a végzettséggel, ami
nekem van pedig nem ugrálhatokJ
Most megyünk haza novemberben 3 hétre, de ha
visszajöttünk, akkor leülök és komolyan elgondolkodom, hogy milyen további
lehetőségeim adódhatnak itt ausztrál földön. Addig is élvezem, hogy azt
csinálom, amit szeretek…úgyis az a legfontosabbJ
 |
| kilátás a bejáratból |
 |
| ott szemben van az étterem |
 |
| ez a felső részen készült..tavaly bezárt és helyette nyílt a francia étterem |
ui.: Említettem az élő zenét. Igazi Oom-Pah-Pah muzsikával szórakoztatják a jónépet. Ausztrál banda, bajor népviseletbe öltözve játszanak. Szeretjük őket, írtó jó fejek!
