Egy kis egyveleg

Megint eltelt pár hónap, de kitöltöttük rendesen, Novemberben is voltak látogatóink, majd december 30-án végre megérkezett Anyukám is. Egy hónapig maradt és körbejárta a várost valamint szinte az összes elérhető távolságban lévő strandot. Meg is mártózott ahol tudott, az óriási hullámokat kifejezetten imádta. Kihajókázta magát, vonatoztunk ide-oda, elautóztunk a szokásos helyekre és most beiktattunk egy új úticélt is. Morriset Park Central Coast-on, Sydney-től kicsit északabbra. Egy pszichiátriai intézet parkjában tucatnyi kenguru tanyázik turistákra várva, akik rendre meg is érkeznek és tömik őket mindenféle egészségtelen élelmiszerrel. Mi igyekeztünk egészséges táplálékot adni nekik banán formájában. Imádták.

A szilvesztert is sikerült felejthetetlenné tennünk...illetve Szinának, Ildi férjének. Harbour hídon dolgozók kapnak néha VIP jegyeket a híd alatti elzárt részbe szilveszter éjjelére. Idén ő is kapott, de Ildi épp terhes volt, Anyum meg jött, így nekünk adta a 3 jegyét. Ennyire jó rálátásunk a tűzijátékra még nem volt és gyanítom, nem is lesz sosem:)

Február az egyetem befejezéséről szólt, valamint az IELTS nyelvvizsgára való felkészülésről. Mindkettőt sikeresen abszolválta Kata. Végre megvan az ausztrál egyetemi diplomája és a szükséges nyelvvizsgája is ahhoz, hogy jelentkezhessünk a temporary residency vízumra. Most várjuk, hogy megjöjjön otthonról a születési anyakönyvvi kivonatunk, valamint az erkölcsi bizonyítványunk. Remélem minden flottul megy majd!

Április 23-án születésnapomra egy gepárd simogatást kaptam Katától:) Igaz, ehhez le kellett vezetnünk Canberra-ba, de megérte.

A végére egy kis jégeső:)