Na, itt vagyok
újra. Mi is történt az elmúlt 4 évben? Nos, született egy kisfiunk,
megkaptuk az állandó letelepedési vízumunkat, majd végül idén áprilisban az
állampolgárságot is. Most már teljes jogú ausztrál állampolgárok vagyunk…
oioioi! 😊
2020 telén
kezdtünk el erőteljesen gondolkodni, hogy ennek így semmi értelme, ha mindig
várunk a legmegfelelőbb pillanatra a gyerekvállalással, így az elhatározást
tettek követték és sikerült is összehozni egy egészséges – lekopogom – és
gyönyörű kisfiút, 2021 júliusában megérkezett hozzánk Marcus, így c-vel
légyszíves😊 Csak Robin nem volt
őszintén boldog, bele is őszült szegénykém, hogy most már nem ő a No.1
Szerencsére
komplikációk nélkül zajlott minden, Kata és a pici is rendben viselte a szülést.
Marcus kicsiny teste hipp-hopp ott pihent Anya keblén, miközben őt ellátták az orvosok. Ezek elég privát
érzések, nem megyek bele – nem egy romantikus regényt írok. A lényeg, hogy az
ausztrál kórházi tapasztalatunk kiváló volt. A magánbiztosításunk állta a
privát részleget a kórházban, ott dekkoltunk kb. 4 napot teljes ellátással.
Ezalatt szépen belerázódtunk a szülői szerepbe, megtanultuk, hogyan tartsunk
életben egy kisbabát. Meglepően jól vettem az első akadályt is és kérés nélkül
szinte ugrottam, hogy kicseréljem a szaros pelenkáját – mindenféle fintor
nélkül. Leendő apukák, ne féljetek, ez tényleg ösztönösen jön.
Miután
kicsekkoltunk a kórházból, hazafelé vettük utunkat, és elkezdődött életünk
következő, immár felelősségteljesebb időszaka. Marcus nagyon jól viselkedett
már az első hetekben is, minta baba volt. Rendesen evett, kakilt és aludt. Elég
gyorsan kialakult a rutinja, nem is kívánhattunk volna jobbat. Nem szaporítanám
a szót, most volt a negyedik születésnapja, a kis barátaival egy játszóház/kávézóban
ünnepeltünk. Hihetetlen, mennyire rohan az idő.
Imádunk minden
percet vele tölteni, csak akkor megy fel a pumpa a fejemben, mikor az évek óta
gond nélkül elfogyasztott ételt elutasítja, mondván, hogy nem szereti… vagy van
benne egy fekete pötty vagy valami más. Azt mondják a szakértők, hogy
szokjak csak hozzá – ez ilyen lesz még jó pár évig. Egyébként nagyon jópofa, jószándékú,
óriási szíve van. Mikor elnézést kérek tőle, ha felemelem a hangomat, azt
mondja: It’s okey.
Itt jegyezném
meg, hogy mi csak magyarul beszélünk hozzá. Ugyanakkor, mivel heti négy napot
jár childcare-be (bölcsi és ovi), ott az angolt szívja magába. Ez azt
eredményezi, hogy ugyan nem keveri a szavakat egy mondaton belül, de mikor
magában játszik a játékaival, halljuk, hogy angolul motyog. Mikor kérdezünk
valamit, egyből átvált magyarra. Szoktunk játékosan kérdezni tőle, hogy ez mi
magyarul, az meg mi angolul. Nagyon ügyesen meg tudja különböztetni a két
nyelvet. Annyira irigylem az ilyen kétnyelvű gyerekeket. Alig várom már, hogy
el kezdjen szívatni az akcentusom miatt.😊
Marcusról most ennyit
– ez úgyis inkább személyes.
Ami a következő
témát illeti: 2023. március 6-án kaptuk az értesítést, hogy megvan az állandó
letelepedési engedélyünk (permanent residency, azaz PR). 11 megterhelő
év után végre révbe értünk. Hogy megérte-e az erőfeszítésünk, meglátjuk a
jövőben. Rengeteg mindenről mondtunk és maradtunk le, szeretteinket veszítettük
el. Remélem, az idő minket igazol. Bár, ahogy elnézem az Európa keleti részén
zajló háborút és az otthoni történéseket…
A PR-ral
gyakorlatilag ugyanazok a jogok vonatkoztak ránk, mint egy állampolgárra – csak
nem szavazhattunk választáson, amit mondjuk könnyen túléltünk. A bölcsöde is
baromi olcsó lett hirtelen (kb. 32 dollár naponta a 107 helyett), nagy
megkönnyebbülés volt ez a családi kasszánknak.
Egy év PR után
voltunk jogosultak az állampolgárságra. Nem siettük el, egészen tavaly
augusztusig vártunk, szép lassan szedtük össze a papírokat, majd beadtuk a
kérelmünket. Befizettük az utolsó ezervalahány dollárt, amit ez a projekt
megkívánt, és vártunk. Novemberben volt az állampolgársági vizsga – olyan
"izgalmas" kérdésekkel, mint amiket ezen a gyakorló oldalon is
találsz: https://australiancitizenshiptest.com.au/. Meglepő módon van,
aki többször is megbukott, így hallhatóak olyan hangok, amelyek a teszt
könnyítésére hívják fel a törvényhozók figyelmét. No comment.
Miután
abszolváltuk ezt az akadályt is, vártuk az e-mailt a sikeres teszt
jóváhagyásáról, majd pedig az állampolgársági eskü időpontjáról. Ezt végül
április 29-re írták ki, ahol ünnepélyesen letettük az esküt, megkaptuk az
állampolgárságot igazoló okiratot kézfogások keretében, és immár ausztrál
állampolgárként tértünk haza. Rá pár nappal mennünk is kellett szavazni az
országos parlamenti és szenátusi választásokon, mivel ez kötelező minden
állampolgárnak – elmulasztani csakis pénzbüntetés terhe mellett lehet.
Na, ezt is
kipipáltuk. Folyt. köv…de tényleg.
.jpg) |
III. Károly király
is tiszteletét tette…a kép bal alján😊 |
