Múlt vasárnap Katát felhívta a barátnője, Niki. Béreltek a férjével, Gabival három
napra egy autót és gondolták megosztják velünk, elvisznek minket. Jervis bay és
Port Stephens…e két úti cél között választhattunk…Jervis-ben voltunk egy
hónapja, így maradt Port Stephens.
Port Stephens a delfinjeiről, és gazdag tengeri
élővilágáról híres, valamint a közelben található homokdűnéről. A
bálnaszezonban állítólag 17e bálna vonul át a környéken, így kínálva
megélhetést a whale watching vállalkozásoknak. Míg a bálnák lent délen dzsemboriznak,
avagy fent északon az egyenlítő közelében a melegebb vízben szülnek, addig Port Stephens-ben a
palackorrú delfineket vegzálják a turistákkal tömött hajók. Mivel régóta
szerettünk volna már aranyos kis delfineket fotózni a családi albumba, így még
itthon lefoglaltunk négy helyet az egyik hajón. Nem gáz, mindössze 20 dolcsi
fejenként és 1,5 órán keresztül körözhetünk az öbölben delfinek után kutatva.
Port Stephens 160 km-re található északra
Sydney-től (http://en.wikipedia.org/wiki/Port_Stephens).
A távolság, mint látjátok, nem olyan hatalmas…Budapest-KeszthelyJ De autóval több, mint
3,5 óránkba tellett, mire odaértünk a kikötőjébe…hajnali 6:45-kor startoltunk itthonról, a
hajó pedig 10:30-kor indult. Éppen elcsíptük, ugyanis Sydney-ből kijutni
autóval finoman szólva is horror.
 |
| Moonshadow Cruise, a hajó |
A hajó tehát velünk együtt a fedélzeten megindult
az aktuális delfin néző körútjára. Már rögtön az első 10 percben előbukkantak
ezek a csodálatos élőlények, mintha be lettek volna tanítva. Láthatóan nem
féltek az emberektől, mivel igen közel úszkáltak a hajóhoz…gondolom ugyanezt
már nem mernék megtenni Japán partjainál…legfeljebb az extrém sportokat kedvelő
delfinek: ki tud elúszni gyorsabban a szigonyok elől versenyt játszvaJ
Szöveg helyett beszéljenek helyettem a képek és
videók:
 |
| egy lakóhajó, tele van a kikötő velük |
 |
Van nevük is
|
Miután a delfineket kipipálhattuk, figyelmünket a
homokdűnére irányítottuk. Port Stephens-től nem messze délre találjuk Stockton
beach-et. Ez a strand a maga nemében is egyedülálló, hiszen 32 km hosszan terül
el. De az igazi exkluzivitást a strand és az erdő közötti óriási kiterjedésű
homokdűne jelenti. Néhol eléri az 1 km szélességet is (http://en.wikipedia.org/wiki/Stockton_Beach).
Még sosem voltam sivatagban…ez sem az, de olyan érzésem volt, minthaJ
Lenyűgöző látvány volt számomra. Ott volt a
tenger, mellette a homokdűne, amellett erdő, majd távolabb
települések…egyébként ez a legnagyobb folyamatosan mozgásban lévő homokdűne a
déli féltekén…igen mozog. A szél hatására állandóan változtatja alakját, néhol pedig elérheti a 30 méteres magasságot is. Mindennek a tetejébe évente 4 métert mozdul
el észak felé.
A strand északi részén lévő Anna bay-ben tettük
le a járgányt és indultunk neki a dűnének.
Jó pár dolgot ki lehet próbálni. Van 4WD túra,
quadozás, tevegelés, homokbordozás és minden évben megrendezik a
strandfutást...igen, 32 km sivatagi körülmények közöttJ
Ami minket érdekelt, az a tevegelés és a
homokbordozás volt. Furcsálhatjátok, hogy mit keres itt egy teve? Még a XIX. században telepítették be őket, hogy könnyebben felfedezhessék Ausztrália
eldugott kis szegleteit a sivatagokban…a lovak valószínűleg sztrájkoltakJ
Olyan jól sikerült a tevék betelepítése, hogy
rendesen elszaporodtak napjainkban. Ha jól értelmeztem 3 éve, akkor kilövési
engedélyt is adtak ki rájuk…
Na de a mi tevéinket elkerülte ez a szomorú sors
és teveburger helyett boldogan szolgálhatják az Oakfield ranch-ot (http://www.oakfieldranch.com.au/index.htm).
Az ember, aki ott volt az öt tevével, elmesélte, hogy kb 40 tevéjük van. Az
egyik fő profiljuk a tevék versenyeztetése…ezek szerint van benne pénz…
A túra 25 dolcsi fejenként és mintegy 20-25 percig tartott.
 |
| mellettem Sid, a teve |
 |
| Ginger nyergében ülve |
 |
| Kata és Sid |
Utána következett
a sandboarding! Buszok vittek fel minket az egyik dűnére (egyenként 20 buznyákért…az árakat csak
tájékoztatás céljából írom). A sofőr tudta mire vágyik az egyszeri
turista egy majdnem homoksivatagban…sikerült buckás útra vezetnie a járművet.
Be voltunk ugyan kötve a buszban, de pattogtunk rendesen hátul.
 |
East coastJ
|
Mikor felértünk a célállomásra, rövid eligazítás
után kezünkbe ragadtuk a deszkákat és elindultunk a dűne tetejére, hogy aztán
lecsússzunk onnan…megkérdeztem, hány csúszásra van lehetőségünk. Azt mondták, amennyit bírunk…3 után megértettem mit jelentett mindezJ Rendesen kiveszi az
energiát az emberből a felkapaszkodás a homokban…pláne olyan napsütésben, mint
amilyenben részünk volt.
Nem is maradtunk tovább, mint
kb 40 perc. Na meg ijesztő mértéket öltöttek a kínai turisták…hihetetlen
mennyiségben hozták fel őket a vége felé a dűnékbe…szerencsétlen
instruktoroknak gondolom tele volt mindenük velük, mert az összes olyan hülye
volt, hogy össze vissza balesetveszélyesen mászkált a pályán, angolul meg egyikük sem tudott…
Magunk mögött hagyva a dűnét, lemostuk magunkról a homokot a tengerben és elindultunk hazafelé…
 |
Fejjel lefelé
|
Útban Sydney felé még meg
szerettünk volna nézni egy hajóroncsot (http://en.wikipedia.org/wiki/MV_Sygna),
ami a 32 km-es strand közepén található, de gyakorlatilag megközelíthetetlen
volt számunkra autóval, gyalog pedig már nem volt időnk rá. Így maradtak a kenguruk a parkolóban...
Legközelebb sikerülni fog…úgyis
vissza kell még jönnünk a bálnák miatt és most már meg akarom nézni a
teveversenyt isJ
