Port Stephens

Múlt vasárnap Katát felhívta a barátnője, Niki. Béreltek a férjével, Gabival három napra egy autót és gondolták megosztják velünk, elvisznek minket. Jervis bay és Port Stephens…e két úti cél között választhattunk…Jervis-ben voltunk egy hónapja, így maradt Port Stephens.

Port Stephens a delfinjeiről, és gazdag tengeri élővilágáról híres, valamint a közelben található homokdűnéről. A bálnaszezonban állítólag 17e bálna vonul át a környéken, így kínálva megélhetést a whale watching vállalkozásoknak. Míg a bálnák lent délen dzsemboriznak, avagy fent északon az egyenlítő közelében  a melegebb vízben szülnek, addig Port Stephens-ben a palackorrú delfineket vegzálják a turistákkal tömött hajók. Mivel régóta szerettünk volna már aranyos kis delfineket fotózni a családi albumba, így még itthon lefoglaltunk négy helyet az egyik hajón. Nem gáz, mindössze 20 dolcsi fejenként és 1,5 órán keresztül körözhetünk az öbölben delfinek után kutatva.

Port Stephens 160 km-re található északra Sydney-től (http://en.wikipedia.org/wiki/Port_Stephens). A távolság, mint látjátok, nem olyan hatalmas…Budapest-KeszthelyJ De autóval több, mint 3,5 óránkba tellett, mire odaértünk a kikötőjébe…hajnali 6:45-kor startoltunk itthonról, a hajó pedig 10:30-kor indult. Éppen elcsíptük, ugyanis Sydney-ből kijutni autóval finoman szólva is horror.

Moonshadow Cruise, a hajó

A hajó tehát velünk együtt a fedélzeten megindult az aktuális delfin néző körútjára. Már rögtön az első 10 percben előbukkantak ezek a csodálatos élőlények, mintha be lettek volna tanítva. Láthatóan nem féltek az emberektől, mivel igen közel úszkáltak a hajóhoz…gondolom ugyanezt már nem mernék megtenni Japán partjainál…legfeljebb az extrém sportokat kedvelő delfinek: ki tud elúszni gyorsabban a szigonyok elől versenyt játszvaJ

Szöveg helyett beszéljenek helyettem a képek és videók:

egy lakóhajó, tele van a kikötő velük

Van nevük is

Miután a delfineket kipipálhattuk, figyelmünket a homokdűnére irányítottuk. Port Stephens-től nem messze délre találjuk Stockton beach-et. Ez a strand a maga nemében is egyedülálló, hiszen 32 km hosszan terül el. De az igazi exkluzivitást a strand és az erdő közötti óriási kiterjedésű homokdűne jelenti. Néhol eléri az 1 km szélességet is (http://en.wikipedia.org/wiki/Stockton_Beach). Még sosem voltam sivatagban…ez sem az, de olyan érzésem volt, minthaJ

Lenyűgöző látvány volt számomra. Ott volt a tenger, mellette a homokdűne, amellett erdő, majd távolabb települések…egyébként ez a legnagyobb folyamatosan mozgásban lévő homokdűne a déli féltekén…igen mozog. A szél hatására állandóan változtatja alakját, néhol pedig elérheti a 30 méteres magasságot is. Mindennek a tetejébe évente 4 métert mozdul el észak felé.

A strand északi részén lévő Anna bay-ben tettük le a járgányt és indultunk neki a dűnének.

Jó pár dolgot ki lehet próbálni. Van 4WD túra, quadozás, tevegelés, homokbordozás és minden évben megrendezik a strandfutást...igen, 32 km sivatagi körülmények közöttJ

Ami minket érdekelt, az a tevegelés és a homokbordozás volt. Furcsálhatjátok, hogy mit keres itt egy teve? Még a XIX. században telepítették be őket, hogy könnyebben felfedezhessék Ausztrália eldugott kis szegleteit a sivatagokban…a lovak valószínűleg sztrájkoltakJ

Olyan jól sikerült a tevék betelepítése, hogy rendesen elszaporodtak napjainkban. Ha jól értelmeztem 3 éve, akkor kilövési engedélyt is adtak ki rájuk…

Na de a mi tevéinket elkerülte ez a szomorú sors és teveburger helyett boldogan szolgálhatják az Oakfield ranch-ot (http://www.oakfieldranch.com.au/index.htm). Az ember, aki ott volt az öt tevével, elmesélte, hogy kb 40 tevéjük van. Az egyik fő profiljuk a tevék versenyeztetése…ezek szerint van benne pénz…

A túra 25 dolcsi fejenként és  mintegy 20-25 percig tartott.

mellettem Sid, a teve

Ginger nyergében ülve

Kata és Sid

Utána következett a sandboarding! Buszok vittek fel minket az egyik dűnére (egyenként 20 buznyákért…az árakat csak tájékoztatás céljából írom). A sofőr tudta mire vágyik az egyszeri turista egy majdnem homoksivatagban…sikerült buckás útra vezetnie a járművet. Be voltunk ugyan kötve a buszban, de pattogtunk rendesen hátul.

East coastJ

Mikor felértünk a célállomásra, rövid eligazítás után kezünkbe ragadtuk a deszkákat és elindultunk a dűne tetejére, hogy aztán lecsússzunk onnan…megkérdeztem, hány csúszásra van lehetőségünk. Azt mondták, amennyit bírunk…3 után megértettem mit jelentett mindezJ Rendesen kiveszi az energiát az emberből a felkapaszkodás a homokban…pláne olyan napsütésben, mint amilyenben részünk volt.

Nem is maradtunk tovább, mint kb 40 perc. Na meg ijesztő mértéket öltöttek a kínai turisták…hihetetlen mennyiségben hozták fel őket a vége felé a dűnékbe…szerencsétlen instruktoroknak gondolom tele volt mindenük velük, mert az összes olyan hülye volt, hogy össze vissza balesetveszélyesen mászkált a pályán, angolul meg egyikük sem tudott…

Magunk mögött hagyva a dűnét, lemostuk magunkról a homokot a tengerben és elindultunk hazafelé…

Fejjel lefelé

Útban Sydney felé még meg szerettünk volna nézni egy hajóroncsot (http://en.wikipedia.org/wiki/MV_Sygna), ami a 32 km-es strand közepén található, de gyakorlatilag megközelíthetetlen volt számunkra autóval, gyalog pedig már nem volt időnk rá. Így maradtak a kenguruk a parkolóban...

Legközelebb sikerülni fog…úgyis vissza kell még jönnünk a bálnák miatt és most már meg akarom nézni a teveversenyt isJ