Canberra

Katának lejárt az útlevele. Mivel nem árt, ha van az embernek valami érvényes személyazonosításra alkalmas igazolványa külföldön, így felhívtuk az illetékeseket, a canberrai nagykövetséget. Elmondták a lehetőségeinket: A) vagy kérünk időpontot és elmegyünk a követségre a fővárosba, vagy B) megvárjuk, míg a konzul jön ide egy nyílt nap alkalmából. Utóbbiból negyedévente, ha egy van. Tehát mi utaztunk…

Felvetődhet bennetek, miért nincsen Sydney-ben konzulátos? Nos volt…azonban jó pár évvel ezelőtt az akkori kormány költségcsökkentés címén lecsukta a rolót Ausztrália legnagyobb városában, ahol több tízezer magyar állampolgár, vagy magyar származású ausztrál él. Mekkora ötlet volt baszki…legalább akkora, mint alagutat fúrni a löszfalba. Ráadásul a konzulátus itt volt majdnem a szomszédban, csak át kellett volna sétálnunk.

Na mindegy, Canberra-t is látnunk kell címszóval felhívtam először a követséget és kértem időpontot, majd az ACE autókölcsönzőt és le is foglaltam a kis Getz-t május 9-re csütörtökre. Csatlakozott hozzánk Kelemen Gabi is. Ő az, aki már itt héderkedik 13 éve…és még nem volt Canberra-ban. Na meg neki is lejárt a magyar útlevele. Igaz, neki már van ausztrál is, de azt mondja, ha haza akarna menni, akkor magyar útlevél híján vízumra lenne szüksége.

Szóval helyi idő szerint reggel nyolc körül sikerült elindulnunk és rátértünk a fővárosba tartó autópályára. Egy kicsi részt leszámítva ingyenes az út végig (azt a pár kilométert pedig ki lehet kerülni).

A követség a házunktól durván 300 km, de ezt a csekély távolságot 4 óra alatt gyűrtük le…kicsit sokáig tartott kievickélni a városból. Plusz nem is lehet döngetni az aszfalton, mert szigorúan veszik a gyorshajtást. Én meg nem szeretek szabályt sérteni külföldön. Később kiderült, hogy csak sikerültJ

Az odavezető utat különösebb probléma nélkül gyorsan letudtuk – leszámítva pár száguldozó gyökér kamionsofőrrel –, egészen addig a pontig, amikor le kellett volna fordulnunk Canberra felé. De ezeken a rühes utakon alig vannak kitáblázva a nagyobb városok is. Ennek megfelelően eltévedtem egy picit. Ahogy haladtunk, feltűnt, hogy már rég meg kellett volna pillantanunk a várost, de még mindig csak füvet meg szélmalmokat láttunk. Természetesen volt később is lejáró, de akkor már nagyon késésben voltunk és ráléptem a gázra.

Délre volt időpontunk, de kb. fél egyre értünk csak oda…persze teljesen feleslegesen izgultam, sehova sem siettek a követség dolgozóiJ

Maga a nagykövetség Deakin városrészben található egy diplomata negyedben, az utca végében a fiji és a ciprusi követségek mellett. A ház kívülről átlagos, de a magyar zászló azért dobott rajtaJ

Majdnem másfél év után léptünk újra magyar földreJ Milyen volt az első benyomásom? Hogy akit kihelyeztek ide külszolgálatra, az valami nagyon durva dolgot követhetett el a NER ellen és így büntetik…mondjuk nem köpött egyet Gyurcsány neve hallatán, vagy megkérdőjelezte a tündérmesehajhász miniszter elmeállapotát…de aztán továbbgondoltam. Itt van igaz, a semmi közepén egy halál ingerszegény környezetben, egy olyan városban, amit csak Ózd-alsónak hívok, de ha vetsz egy pillantást a képre, akkor láthatod, egy baromi nagy medencével ellátott épületben élnek, és gyakorlatilag alig háborítják őket…tiszta nyugalom szigeteJ

Egyébként aranyosak. Gyorsan elintéztük, amit kell, és távoztunk. Elvégre városnézésre jöttünk, vagy mi a fene (az útlevél egy hónapra rá érkezett meg, érdekes, a Gábornak sokkal hamarabb).

Canberra-nak érdekes története van. Gyakorlatilag a két legnagyobb város, Sydney és Melbourne csatározásának a terméke. Nem tudták eldönteni, hogy ki legyen a főváros, így inkább felépítettek egyet. NSW állam adta rá a területet, de Melbourne csak azzal a kikötéssel ment bele, hogy a város nem lehet közelebb Sydney-hez, mint 260 km. Hogy ennek mi értelme, nem tudom. Mindenesetre ez is egy olyan megtervezett város, mint Niemeyer Brazíliavárosa…csak arányaiban sokkal kisebb. A Parlamenten és pár múzeumon kívül semmi látnivaló. Minden és mindenki az odatelepült kormányzati tisztségviselőkre és diplomatákra van berendezkedve. Nekik épült.

Aki szeretne még többet olvasni erről az itt és itt megtalálja a kívánt információkat.

A mi figyelmünk csak a Parlamentre korlátozódott. Nem szeretnék litániát írni róla, aki szeretné jobban megismerni az építésének körülményeit, annak itt van angol nyelven.

Aki veszi a fáradságot és ellátogat a városba, annak mindenképpen be kell térnie az épületbe. Eleve ingyenes mind a parkolás a Parlament alatt és a belépés is. Ráadásul plusz érdekességként szerintem a canberrai Parlament körül vezet a világ legnagyobb körforgalmaJAz épület ki van bélelve márvánnyal rendesen, nem sajnálták belőle az anyagot. Itt található a világ legnagyobb faliszőnyege is, de mondjuk ez nem hozott lázba. További érdekesség, hogy nyugodtan fel lehet menni lifttel a tetőre és ott készíteni fényképeket a facebook családi albumba. Fent azonban mikor körbenézünk, már nem látunk semmi különlegeset...távolban pár hegyet, de annyi.

Akit egyébként érdekel az ausztrál két kamarás törvényhozás, annak itt egy érdekes tanulmány magyarul.

Miután letudtuk a Parlamentet, ideje volt hazafelé tolni a biciklit…kezdett sötétedni, és még hátra volt pár óra vezetés.

a faliszőnyeg

képviselőház

szenátus

a tetőn

a zászló alatt

Gábor és John Howard korábbi miniszterelnök

én inkább maradtam a királynőnél

A történet azonban itt nem ért véget…két hétre rá kaptam egy emailt az autókölcsönző cégtől, hogy megvágták a bankszámlámat 64 dollárral, mert továbbították a felelősségem elismeréséről szóló nyilatkozatom a canberrai rendőrségnek (ilyet mindig aláíratnak kölcsönzés során…gondolom otthon is). He? Eleve mi az, hogy 64 dolcsit leakasztanak egy enter gomb lenyomásáért. Na mindegy…már sejtettem, hogy ez lesz a legkevesebb, amiért sír majd a számJ Az emaillel jött egy értesítés is, hogy ezen a számon tudom megnézni az „infringement notice”-t. Megtettem…795 dollár. Ekkor komolyan elgondolkodtam, hogy lehet átmentem valakin és nem vettem észre? Mármint ennyi pénzért már minimum valami durva dolgot kellett volna elkövetnem.

Felhívtam a rendőrséget és tájékoztatást kértem, hogy mi történt, mert kicsit sokallom az összeget. Ekkor megnyugtattak, hogy valószínűleg csak azért látom, amit látok, mert a rendszer úgy érzékeli, hogy céges autóval (az autókölcsönző cég nevén van a járgány) követték el a szabálytalanságot…az legalább kiderült, hogy csak gyorshajtás. De még így is, 795 dollár gyorshajtásért? Egy Hyundai Getz-cel? Na neeeJ

Felhívtam hát sokat látott és hallott kuzinomat, Gábort és elmondtam bánatom. Ő pedig megerősítette a korábban elmondottakat. Korábban a céges autóval elkövetett gyorshajtásokért nem tudtak kiosztani pontokat, nem tudtak kit felelősségre vonni. Hogy kiküszöböljék ezt a problémát, most már úgy büntetik a cégeket, hogy amíg valaki nem vállalja a felelősséget a gyorshajtásért, addig horror büntetést rónak ki az üzemben tartóra. Abban a pillanatban viszont, mikor valaki felteszi a kezét, a büntetés mértéke is csökken.

Én már 400 dollár büntetéssel is boldog lettem volna. Ehhez képest szinte ugráltam az örömtől, mikor megjött a múlt héten az értesítés: