A munka

Újabb két hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Tél van, ilyenkor behúzódunk az odúnkba és a kandalló mellől figyeljük, ahogyan üvölt a rideg, téli szél és nagy szemekben hullik a pelyhes hó…avagy majdnem így történtJ A júniust leszámítva nagyon kellemes telünk volt idén. Napközben átlagban 20 fok, éjjel 8-10, előkerültek tehát a pulóverek is a szekrény aljáról.

Azért beüzemeltük a korábban említett elektromos radiátort is, ami rendesen megdobta az áramszámlánkat, de legalább Kata nem fázott már végre a lakásban éjjelente.

Gondolkoztam, miről írjak, aztán eszembe jutott, hogy szinte alig meséltem valamit a melóról…

Minden közel 40 éve kezdődött, mikor kivándorolt egy vállalkozó kedvű német fiatalember, aki 1977-ben megalapította a bajor éttermét a történelmi Sydney szívében, a Rocks-ban. Bajor ételekkel, bajor sörökkel és bajor népviseletbe öltöztetett alkalmazottakkal az évek során egyre sikeresebbé vált és ahogyan minden prosperáló vállalkozásnál, ő is el kezdett nagyban gondolkodni. Olyan nagyban, hogy megszerezte az egész épülettömböt, ahol az étterme található és nyitott is benne még egy bazi nagy bárt, majd további három éttermet (japán, francia, és egy steak-es). Valamint szépen sorjában megnyitottak város és országszerte a vállalatbirodalmának kisebb egységei Bavarian Bier Cafe néven.

Maga az épület Ausztrália egyik legöregebb örökségvédett épülete. Több, mint 150 éves, homokkőből épült valamikori raktárépület. Kitűnő terep ez egy autentikus bajor étteremnek. De az a bazi nagy bár - amely az Argyle névre hallgat – is pompásan mutat az évszázados fa gerendáival és lépcsőivel, valamint igényesen kialakított bárjaival, pihenő részlegével…na de térjünk vissza az étteremre.

Ide vettek fel tavaly februárban. Természetesen egy nyomokban igazságot is tartalmazó önéletrajz beadása után. Első nap levágták, hogy kamu az egész és bárban korábban kizárólag a pult másik oldalát támasztottam és a kávégép nálam az a kis szar sistergő fém izét jelentette. De valami oknál fogva, azt mondták rendben van.

El kezdtem tehát dolgozni, mint bartender. A bárban három sörcsap van, és rajtuk keresztül közel 10 fajta bajor csapolt sör csordogál a korsókba, melyek három méretben találhatóak (300ml – magyarul pohár, 500ml – korsó és az egy literes Stein). Az árak pedig valahol 8 (pohár)-12 (korsó)-24 (liter) dollár környékén mozognak. Hehe, átszámoltátok mi? Nem szabad…

A sör mellett természetesen árulunk borokat is (ausztrál, új-zélandi), valamint rengeteg féle töményt, schnapps-t, ami mondjuk inkább likőr, továbbá szintén kapható üdítőital. Az étterem konyhai részlege nem hozzám tartozik, így arról annyit, hogy tipikus német kaják: csülök káposztával, kolbász káposztával, rántott sertés káposztával, sertés burger stb… Az egész étterem kb. 5-600 férőhelyes, de mindez 5 helyszínre lebontva. (Egészen tavalyig egyébként kétszintes volt, de a sok vesződség miatt inkább megszüntették a felső szintet, és helyette nyílt a francia étterem. A fenti részben még kettő bár volt)

Már a bejáratnál oda van telepítve 15 hosszú fa asztal padokkal, majd még egy brasserie rész is további 14-15 kisebb asztallal és székekkel. Kívülről még nem is látszik különösnek, de ahogyan belépsz az épületbe és elhagyod a jobb kéz felől látható vitrint, ahol a VIP tagok neveivel (Karl-Heinz Rumennigge, Dirk Nowitzky) ellátott kerámia korsók várakoznak a tulajdonosaikra, eléd tárul maga az étterem. Nem is a méret, ami megfogja az ide érkező embereket, hanem az ódon épület adta hangulat az autentikus bajor élő népzenével. Meg valószínűleg a hostess, pincér és báros lányok dirndl-ből kivillanó keblei…J

A nagy teremből nyílik még egy rész 120 ember részére, és végül legbelül a bár további 100 férőhellyel.

Általában hárman-négyen dolgoznak egyszerre a bárban, de péntektől vasárnapig van, hogy tízen, vagy többen. A pincérek által felvett italrendelések mikor beérkeznek hozzánk, elkülönítjük a rendelés felvétel helyszíne alapján és odakészítjük a tálcára a ’runner’-eknek, akinek a munkája kivinni a vendégeknek a piát.

Ez így elég egyszerűnek hangzik, az is, csak full ház esetén baromi nagy a rohangálás…rohadtul ’busy’J

Én állok a fő csapnál mert mind a két kezemmel tudom egyszerre csapolni a sört, van, hogy hármat is, így gyorsabb vagyok, mint a többiekJ Ennek köszönhetően kevesebbet kell a bárba betérő vendégekkel foglalkoznom.

Ellenben a visszaérkező poharakat nem kerülheti el senki. Azokat is szét kell szortírozni és úgy betenni a mosogatógépbe, majd kivenni és eltenni rekeszestül.

Az egész meló nem igényel túl nagy szellemi erőfeszítést, fizikailag viszont elég megterhelő. Elég gépies, ugyanazok a mozdulatsorok ismétlődnek, de hát mind gépek vagyunkJ

Mikor megérkezik a ’docket’ (rendelés), az épp ott lévő kiadja az utasítást, hogy ki mit hozzon, csináljon és már mehet is kifele a tálcán.

A tavalyi év folyamán pár hónapra felbéreltek egy professzionális barista-t (kávé mester). Ő az alapoktól kezdve megtanította nekünk a kávékészítés fortélyait. Nagyon reménytelen esetnek indultam, de szerintem jó barista lett belőlem az idők folyamán, ami eltartott pár hónapig. A latte art is elég jól megy. Most próbálom még magam tovább képezni. Aztán meglátjuk mi lesz belőle(m).

Amit a legjobban élvezek egyébként ebben a barista munkában, hogy szeretem is csinálni.

Arra a kérdésre azonban, hogy ezzel akarok e foglalkozni a továbbiakban is, nem a válaszom. Nem tudom elképzelni magam a bárban még 3-5 év elteltével is (aztán ki tudjaJ). De most ez a lehetőség adódott és kihasználom. Adott körülmények között viszonylag jó helyünk van Katával (július eleje óta már ő is a bár mögött dolgozik). Nagy cég, forgalmas hely, mindig van meló. Diákvízummal és azzal a végzettséggel, ami nekem van pedig nem ugrálhatokJ

Most megyünk haza novemberben 3 hétre, de ha visszajöttünk, akkor leülök és komolyan elgondolkodom, hogy milyen további lehetőségeim adódhatnak itt ausztrál földön. Addig is élvezem, hogy azt csinálom, amit szeretek…úgyis az a legfontosabbJ

kilátás a bejáratból

ott szemben van az étterem

ez a felső részen készült..tavaly bezárt és helyette nyílt a francia étterem

ui.: Említettem az élő zenét. Igazi Oom-Pah-Pah muzsikával szórakoztatják a jónépet. Ausztrál banda, bajor népviseletbe öltözve játszanak. Szeretjük őket, írtó jó fejek!