Internet

Időközben haladás történt internet ügyben.

Az Optus-ról váltottam Vodafone-ra. Az optus egy mocsok, csaló és hazug banda. Mondtam már, hogy gondom volt velük. 1GB-ot vettem és körülbelül 500 megát használtam csak el...ezt kétszer eljátszottam, mindkétszer panasszal éltem az ügyfélszolgálatukon. Ők pedig rendre azzal jöttek, hogy kivizsgálták és bizony én használtam el minden egységemet...persze. Csak nem tudják, hogy az én stick-em méri az adatforgalmat is, így pontosan tisztában vagyok vele mikor és mennyit használtam.

Tehát optust dobtam, jött a vodafone visszautasíthatatlan ajánlata. Na bennük még nem csalódtam. A telefonom is náluk van, nincs vele probléma. Az üzletben elém raktak egy ajánlatot: 3GB 29 dolcsiért. Akárhogyan számolunk, ez több az optusénál. Igaz, ha újratöltöm, akkor már csak 2GB-ot kapok ennyiért, de még mindig jobban megéri, mint 500MB.

A vodafone az első hónapjában jelesre vizsgázott. Pontosan annyit használtam, amennyi rendelkezésemre állt.

Az iPod-om net hozzáférése azonban még mindig nem volt megoldva. Frissíteni kell pár alkalmazást, na meg alapból szeretem az ágyban olvasni a reggeli híreket és az üzeneteimJ

Kipróbáltam, van e valakinek a szomszédomból levédetlen wifi-je...hát vanJ Azóta a laptopomon is néha tőle lopom a netet...a skype videótelefonálása és a youtube igen gyorsan lenullázná az én egységeimetJ Mondjuk néha kedvem lenne átmenni a wifi gazdájához és reklamálni, hogy nem elég gyors, valamint szakadozik…

Maradt még egy utolsó probléma, a letöltések. Érthető okokból nem tudok filmeket, sorozatokat letölteni. Az már a szomszéd netét is hazavágná…azt meg én sem akaromJ

Itt a könyvtárban ugyanakkor van ingyenes internet mindenkinek. Kapsz egy felhasználónevet és jelszót, azzal pedig 2 órát böngészhetsz, vagy 500 MB adatot tölthetsz le. Általában egy alkalommal 4 órát ülök bent…közben persze csinálom a dolgom, mint önkéntes…ezt hívják kellemest a hasznossal, ugye?J

A hét történései

Hétfő

Állásinterjúm volt egy költöztető cégnél Marrickville-ben egy telephelyen. Cefet messze volt busszal, de aztán rájöttem azért, mert minden utcába bekanyarodott útközben, egyébként bicajjal is ott lennék 30 perc alatt…

A cég kissé furcsa…semmi bemutatkozás csak üljek le a seggemre és nézzek meg egy ismertető filmet a költöztetés szépségeiről és buktatóiról. Már az kiütötte a biztosítékot, hogy rózsaszín-fehér testhez tapadó uniformisban kellett volna dolgozni. Az rendben, hogy Sydney a melegek Mekkájának számít, toleráns is vagyok a mássággal szemben…de azért ez már túlzás volt. Hogy rózsaszínű cicanadrágban pakoljam a bútorokat, miközben stírölik a se***m…neeeem.

De nem csak ez tartott vissza, hogy ne hívjam vissza őket. Gyakorlatilag beszállítókat keresnek, és előre le kell tenni a cicauniformis, valamint egy kis teherautó előlegét…kapásból 600 dolcsi repült volna…aztán lehet több is, mert nekem kellett volna vezetnem a járgányt itt, ahol még néha biciklivel is a rossz sávba fordulok beJ

Apropó bicikli.

Január végén vettem egy Southern Star típusú bicajt 129 dollárért a K-Mart-ban (a kereskedésekben 300-tól indul…sejthettem volna milyen minőséget kapok). Összeraktam – merthogy össze kellett csavarnom pár alkatrészt. Közben beledöftem a kezembe a csavarhúzót, de szerencsére nem indult el a kék csík…estére kész is lett és bevetésre indultam a vadonatúj gépcsodával…egy napig tartott. Nem egészen 24 óra múlva letört a pedál. Visszavittem az üzletbe, mondták hagyjam ott…ott is porosodott két hétig, csesztek foglalkozni vele. Erre kértem vissza a pénzem és írtam egy levelet az ügyfélszolgálatnak, hogy szar az egész kiszolgálás a Bondi Junction-i üzletükben, még bocsánatot sem kértek a semmit tevésért és úgy általában tojnak a vásárlókra. Az üzletpolitika valószínűleg hasonló a központban is, mert másfél hete semmi válasz.

Na mindegy, még a „total refund” napján felmentem a gumtree-re és kinéztem egy pofás kis bicajt. Itt volt ráadásul pár percre, árban baromi jó, így felhívtam a hirdetőt. Másnap találkoztam is Alekszejjel, kipróbáltam és létrejött az üzlet. Kemény alku során 99-ról levittem 95 dollárra az áratJ Kicsit rozsdásak a csavarok, és állítani kell pár dolgot de egyébként nagyon masszív, és sokkal kényelmesebb pöpec kis bicikli. Úgy teperek fel vele a Bondi roadon (kb olyan meredek, mint a Ménesi út a Citadellához közel), mintha lefelé gurulnék…na persze ez a tény inkább az én állóképességemet dicséri, hogy egy kicsit fényezzem magamJJ

Kedd

Valentin nap. Nagyon rühellem február 14-ét. Nem csak azért, mert ezen a napon halt meg az egyik nagyim, hanem mert alapban is feleslegesnek tartom. Rendben, ennek is megvan a történelmi háttere, melyet természetesen az egyházunk kissé kiszínezett és sikeresen – akárcsak a karácsonyt – egy régi pogány ünnep helyébe iktatott…pedig én szívesebben néztem volna, ahogyan véres kecskebőrrel fiatal szüzeket csapdosnak a tereken a termékenységük fokozása érdekébenJJ

Szóval Valentin nap. Mivel tudtam, itt ezt komolyan veszik, igyekeztem alkotni valamit, hogy Kata ne maradjon szégyenben. Míg iskolában volt elkészítettem hát neki az egyik kedvencemet, a rakott krumplit (csabai kolbásszal…lehet kapniJ) és sütöttem almás, málnás muffinokat (ez utóbbiban már mesternek számítokJ). Katát is megleptem és a gyomrom sem korgottJ Utána lesétáltunk Tamarama beach-re és ott kóvályogtunk a homokban a lemenő nap fényénél. Egy sirályt próbáltam etetni egy kis rákkal, de a madár mindig elmenekült előlem…úgy néztem ki, mint egy nagymama, aki a kis unokáját akarja tömni spenóttal, az meg rohangál körbe a lakásbanJ

Kata talált a homokban egy iPhone hármast és egy bankkártyát. Igazából Kata egy iPhonre vágyik és sok pénzre, na most megkaphatta volna mindkettőt. Természetesen győzött a jó bennünk és leadtuk őket az életmentőnek. Amúgy le volt merülve a teló, meg úgyis le lehet már követni ezeket a készülékeket. Chris szakácsom szerint az életmentő azóta az iPhone-on nézi a free pornót a kabinjábanJ

Szerda

Kata ma szabadnapot vett ki, azaz nem ment be a suliba. Itthon aludt majd lesétált a partra napozni. Másfél óra múlva egy rák jött vissza helyette. Még a szeme körül is leégett. Kissé veszélyes egyébként a napozás. Itt van a déli sarknál az ózónlyuk, így még jobban megfog a nap. Minden sarkon van legalább két Skin Cancer Clinic…rengeteg ausztrált érinti sajnos a bőrrák problémája, pedig kenegetik ők magukat még a vonaton is.

Én addig elmentem a kerületi könyvtárba. Önkéntes munkát vállaltam ugyanis Waverly Council-nál. Ki tudja, jól jöhet még és végre azt is csinálom, amit imádok…igaz ingyé’J

Régi fényképeket digitalizáltak és töltöttek fel a honlapjukra, nekem meg rendszereznem kell azokat a képeket, amelyek visszaérkeztek a digitalizálásról a fővárosból. Mindig is kíváncsi voltam milyen lehetett ez a környék még az európai ember ide érkezése előtt. Most nagyjából képet kaptam róla. Lenyűgöző régi, fekete-fehér képek árulkodnak arról, mennyire megváltoztatta az ember a környezetét. Itt Bondi beach mellett voltak édesvizű lagúnák is pl, amíg fel nem töltötték őket.

http://www.waverley.nsw.gov.au/library/local_studies/local_history_fact_sheets

Ezen a linken rengeteg érdekes régi sztori is olvasható.

A Könyvtár megbecsülése jeleként már adott is egy ajándékot, egy nagy könyvet: The Bondi Lifesaver – A history of an Australian Icon (Sean Brawley). Nagyon szép kiadás, régi képekkel teletűzdelve.

Szerda délutánig voltam bent, utána hazatepertem és álláskeresés volt napirenden estig…

Csütörtök

…még mindig álláskeresés interneten…

Este azonban vállalati buliba voltunk hivatalosakJ Kata alkalmazója, a hotel kibérelt egy hajót Darling Harbour-ben és 3 óráig ott hajókáztunk a Port Jackson öbölben. Zene volt, pia szintúgy, ahogyan kettéivott nyugat európai turisták is a hotelból. Valószínűleg itt ittam meg az egyik legdrágább sört is életemben: 8 dolcsit fizettem egy Crown-ért. Sokat aznap este már nem fogyasztottamJ

Péntek-Szombat-Vasárnap

Álláskereséssel indult, majd délután 5-kor malenkij robottal folytatódott az étteremben, amely vasárnap késő estig tartott…

Komolyan belegondolok néha, mi a szart keresek itt egy 40 fokos konyhában, mikor otthon kényelmesen elterülhettem az íróasztalom mögött a légkondis irodában és oszthattam az eszet, már amikor jött ihletJ Ezúton is szeretném üdvözletem küldeni a KEK KH fejlesztési osztályának, és köszi még egyszer Györgyi, hogy utánanéztetek a decemberi fizumnak. Nagyon jól jött január végénJ

Az igazat megvallva nem bántam meg a váltást. Többet keresek, az ország élhető, nem idegesítem magam annyit az otthoni hírek miatt és aranyosak a séfek. Etetnek, itatnak…szó szerint. Olyan ételeket készítenek nekem, amit valószínűleg magamtól sosem rendelnék, mivel nem tudnám kifizetniJ Valamint rendszeresen tömnek kólával és esti műszakban sörrel, amit ugye nem vetek meg…J A meló egyébként nem egyszerű, gyakorlatilag elég nehéz fizikai munka…ugyanakkor ellestem már pár receptetJ Majd később kipróbálom.

Kata élvezi a sulit. Lelkesen megy be minden reggel és aktív is az órákon. Most már az upper-intermediate csoportban van. Gyorsan halad felfelé, lassan már ő fogja tanítani az ázsiaiakatJJ Csak hétvégén a munka fárasztja le, amikor összetakarítja a hotel szobáit. Elmondása szerint néha durva. Nyugat európaiak gyakran igénytelen, undorító, koszos, rendetlen szobát hagynak maguk után, van aki a csikket az ágyán nyomja el (hogy gyulladna rá), teljesen kiábrándítóak…és ezek itt végigbulizzák a nyarat, gyakorlatilag szemétdombnak nézve az országot…

Két éve nyáron volt egy poénos beszólás a Tv-ben, hogy ha gyermektelen szülők egy alkoholista, vörös hajú káromkodó gyereket akarnak, akkor most menjenek el a spermabankba, mert rengeteg „backpacker” turista ad le anyagot…jellemzően írek, angolokJ

Ja, ma van council pick-up (lomtalanításJ). Tegnap, vasárnap délután lehetett kitenni a járda és az út – Old South Head rd – közé a cuccokat, amelyeket nem használnak már. Ilyenkor meglepően jó dolgokat is találni. Én sajnos dolgoztam, de Kata pl összeguberált egy többféle kártyaolvasós, bluetooth-os HP nyomtató-szkenner-fénymásolót, CD-ivel és papírjaival együtt, majd kábelt is szerzett hozzá...remélem működik...ráadásként pedig egy bevásárlókocsin hazatolt egy üvegasztaltJ Büszke vagyok ráJ

Apró különbségek

Egy volt iskolai haverom San Francisco-ban él (hello FakóJ). Átküldött néhány élménybeszámoló levelet. Azok alapján jó pár hasonlóságot felfedeztem a két város között (híd, kikötő, pálmafák, rengeteg ázsiai, meredek dombok, hasonló stílusú házak, még több bevándorlóJ). SF is felkerült a ’must-see’ listámraJ

Na az egyik levélben volt egy felsorolás. Annak mintájára készítettem el ezt a levelet.

• Sydney rengeteg dombra épült, ennek köszönhetően néha kínkeserves a bicajozás, bár komoly combizom növelő tréningnek is fel lehet fogni…feltehetőleg ezt elkerülendő van minden családnak autója (a benzinár a keresetekhez képest semmi, 1,5 dolcsi körül…bár drágább, mint az USA-ban).
• A sok autó ellenére az ausztrálok nagyon szeretnek sportolni. Főleg futókat látok minden nap elsuhanni egy iPhone-nal a karjukra erősítve (minden embernek iPhone-ja van, vagy iPod-ja...appleőrültekJ). Én is szoktam futni…lefele, mikor éppen kések a melóból.
• Az ausztrálok szeretnek különcködni. Rengeteg dolog fordítva, vagy másképpen működik, ahogyan azt már korábban megemlítettem egy bejegyzésemben. Ilyenek pl.:

- eleve fordítva folyik le a víz, igaz ez a déli félteke sajátossága, nem a nemzeté

- fordítva kapcsolom fel a villanyt

- az út rossz oldalán, a bal oldalon közlekednekJ

- nincs kilincs, legalábbis nem elterjedt…nem szoktuk bezárni az ajtókat; behajtjuk,

  bezáródik és csak kulccsal lehet kinyitni

- a kulcsot recével felfelé dugjuk be a zárba és nyitáshoz jobbra kell elfordítaniJ

- elmebeteg módon vannak olyan csapok, ahol külön csaptelep van a melegnek és külön a

  hidegnek…nálunk a lakásban szerencsére normális a rendszer

• A szupermarketekből haza lehet tolni a bevásárlókocsikat, így szerte a városban bevásárlókocsikat lehet találni, melyeket erre szakosodott kis autókkal szállítják visszaJ
• A szupermarketekben a kínálat nagyban hasonlít az otthonira, bár itt sem olyan elterjedt a felvágott pult, mint más angolszász országokban. Inkább előrecsomagolt árut lehet kapni. Túró rudi nincsen, ellenben a gyümölcsös joghurtjuk nagyon finom, ahogyan a tej is. Mindenkit megnyugtatok, tejföl van és ugyanolyan jó, mint otthon! A gyümölcsök baromi drágák.
• A rendőrautók cefet jól néznek ki és bivaly erősek, durván tuningolt Holdenek (Opel egyébként, csak itt ez a neveJ)…ha már rendőrség: ivás után lehet autót vezetni, de óránként legfeljebb csak egy kisebb üveg (375ml) sörnek megfelelő alkohol mennyiséget szabad fogyasztani.
• Az UTE itt nem egy focicsapat, hanem platós, tuningolt sportkocsiJ
• A megszokott fákat, növényeket, állatokat el lehet felejteni, teljesen más élővilággal találkozik az ember.
• A mosógéppel valami felfoghatatlan oknál fogva nem mosnak 30 foknál melegebb vízzel…sőt, inkább hidegmosást alkalmaznak.
• A csapvíz nem olyan finom…a sörük viszont annál inkábbJ Vizet venni szoktam: 8 dollárért 24db fél literes “ásványvizet”. Sört ritkábban…drága mégJ
• Az időjárás nem olyan rossz, köszönhetően az óceánnak.
• Az étteremben az ételek különböznek az otthonitól. Nem jellemzőek a nehéz, zsíros ételeket, hiányzik is. A szendvicseik ellenben nagyon ízletesek (ma csirkeszendvicset ettem brie sajttal, paradicsommal, sonkával, majonézzel). Imádják továbbá a gombát, tököt, marhahúst, malachúst, tengeri izéket, tésztákat, palacsintákat.
• Este a baglyok helyett bazi nagy denevérek repkednek itt az ablakunk előtt és a városban. Amigo mio, úgy látszik ezek nem konzerv vért isznak, mert kaja van dögivelJ
• A buszokra nem lehet felmászni, csak ha van jegyed...ha már felmentél, akkor meg szarrá fagysz a légkonditólJ Ja, és köszönnek a sofőrnek felszálláskor, leszálláskor pedig megköszönik, hogy eldobta őketJ Itt nem kell alkalmazni gyökkettő IQ-val rendelkező ellenőröket a buszra.
• A pénzük nagyon jó minőségű, téphetetlen és jelenleg igen jó befektetésnek is bizonyul…de úgy néz ki, mintha egy társasjátékból szedték volna kiJ
• Nincs 1, illetve 2 centes…ötöstől kezdődik
• A város többmilliós lakosságának fele szerintem diák, vagy illegális bevándorló…és ezek többsége ázsiaiJ
• Utóbbiak, mármint az illegálisan itt tartózkodók komolyan megszívhatják, ha betegek lesznek, avagy baleset éri őket. Az egészségügyi ellátás költségei horrorisztikusak, hasonlóan az USA-hoz…nekünk ugyan van biztosításunk, de így is fizetni kell állítólag az ellátásért, utólag kapod csak vissza a pénzt. Így legalább egy egyszerű kézvágásért nem rohanok a dokihoz, és rabolom a drága idejét, még ha túl mélynek is tűnik a seb…két hete is túléltemJ
• A tábortüzet itt a barbecque helyettesíti, mindenkinek van otthon legalább egy BBQ sütőjeJ
• Zebránál, mikor zöldre vált a gyalogos lámpa, puskaropogás szerű hangot ad és egy rövid zöld villanást követően pirosan kezd el villogniJ
• A galamboknak szabad bejárása van a gyorséttermekbe, nem szokták kiüldözni őket…lehet így oldják meg a takarítástJ Kissé gáz, mikor eszed a szemetet (menü) és melletted egy-két galamb épp kaját tarhál.
• Egyes boltokban nincsenek kint az árak a termékek mellett. Ott nem is ajánlatos vásárolni, mert cefet drága minden.
• A fizetést hetente kapják meg az emberek.
• A lakások irdatlan drágák…mi még viszonylag kedvező árban béreljük a miénket…csak heti 80 rugó forintbanJ
• Gyakran a városban is érezni a sós levegőt.
• Köztéri kukákat alig lehet találni. Sem a buszmegállóban, sem a vasúti megállóban nem jellemzőek.
• Ha már buszmegálló. Vannak olyan megállók, ahol az emberek sorban állva várják a buszt. A menetrend kicsit eltér az otthonitól. Érkezési idő szerint vannak feltüntetve a járatok.
• 50-60 évvel ezelőttig Sydney-nek volt a világ egyik legkiterjedtebb és legnagyobb villamoshálózata. Mára nem maradt ebből semmi (visszaépítettek egy vonalat, de ennyi). Villamosok helyett a buszokra fektettek nagyobb hangsúlyt. Én szeretem. Igaz, nem környezetbarát, de mindenhova elérsz vele. Metró nincs, helyettük viszont van vasút…bár azok jobbára inkább a felszín felett közlekednek. Ja, van még a magasvasút, de nekem nem jön be. Egy irányba megy csak.
• A bankomat imádomJ Commonwealth Bank. A kiszolgálás tökéletes, aranyosak, gyorsak és ami legjobban tetszik, hogy van egy kávégép rendszeresítve a legtöbb fiókban és nyugodtan tudsz kávézni…néhol még teázni isJ
• Az autópark hasonló az otthonihoz, bár itt még elvétve sem találni zsigulikatJ A dzsippeket láthatóan nagyon szeretik és nem a Lada NivákatJ
• Iskolák: vannak magán és állami sulik. A magánsulikba mindenki egyenruhában jár. Fiúk-lányoknak adott a dress code, ahhoz kell tartaniuk magukat. Ez persze iskolánként eltérő lehet…vannak nagyon elegánsak, de néha megmosolyogtató öltözékek is…a kalap visszatérő darabJ Ma láttam olyan sulit, ahol még a táskák is ugyanolyanok voltak színben és méretben egyarántJ

Valamint: Ausztráliának van nemzeti légitársasága, működik az állam, a közlekedési vállalat...nem fúrnak alagutat vagy építenek bazi nagy viaduktot feleslegesen, hanem simán csak csinálnak egy utat a felszínen…itt van Kata, van sör, strand…néha napfény, mi kell még?J

Balaton…mert az nincs…

Ennyit egyelőre…majd még bővülJ

A lakás

A lakásról még nem meséltem.

A térképen már megmutattam, hol is található. Most körbevezetlek titeket:

Hetedik emelet. Óceánra néző apartman. A mellettünk lévő mondjuk látja az egész CBD-t a híddal, toronyházakkal és Operaházzal együtt…én csak akkor, ha kimegyek a lakásból és a lépcsőházból kitekintek…de a tenger nekünk pont elégJ

(felső kép: látkép a hallból; alsó kép: látkép a folyosóról...háttérben a CBD, jobbra a Harbour Bridge és lehet látni pár részletet az Operaházból is a híd bal oldalán)

Az egész lakás kb. 50-55 négyzetméter. Az ajtón történő belépést követően a folyosóról jobbra nyílik a konyha hűtővel, sütővel, beépített szekrényekkel a falon, és a mosogatóval (igen, itt nincs mosogatógép sajnos…illetve de, én). A folyosón továbbhaladva egészen két métert a hallba jutunk. Szerintem elég tágas, bár valószínűleg azért is tűnik annak, mert az itt hagyott bőrkanapén és a beépített szekrényen kívül nincs semmink sem mégJ Ahogyan látjátok, ott csüng három narancssárga lámpás is a plafonról...nagyon retró, de talán éppen ezért tetszikJ A hall-nak van egy kisebb része, melyet el lehetne szeparálni, ezáltal egy kis fülkét kialakítva lakhatóvá is tudnánk tenni…amelyre nem fogunk sort keríteni. Itt van ugyanis a számítógépasztalunk az ablak előtt…kiváló kis sarok csodás kilátássalJ Mindig figyelem, ahogyan a távolban elmegy egy óceánjáró, vagy egy bazi nagy teherhajó…baromi messze el lehet ám látni.

A folyosó végén, ha balra fordulunk, akkor ott találjuk a fürdőszobát egy zuhanytálcával és egy káddal…valamint az ezekhez tartozó két csepegő vízcsappal. Azt hiszem a tömítésre ráférne már egy csere.

A fürdő mellett balra van a hálószobánk. Gyakorlatilag ez is üres. Beépített szekrényeken kívül nincs semmi, csak az Ildiéktől kapott felfújható kétszemélyes matrac, amely egyébként igen kényelmes, de ténylegJ

Ami negatívumot el tudnék a lakásról mondani, hogy kissé öreg (harminc éves a ház legalább, és be van ázva a fal néhány részen a korábbi szar nyílászárók miatt) és nincs a lakásban mosógép. Ha mosni akarunk, itt le kell menni a laundry-ba az alagsorba. Nem arról van szó, hogy nem lehet itthon tartani egyet, csak gondolom a korábbi tulajdonos nem tartotta fontosnak…majd ha lesz felesleges pár száz dolcsink, veszünk egyetJ

Van egy kis erkélyünk is, amelyre én nem fogok gyakran kimászni…befosok a magasságtólJ A környékbeli papagájok ugyanakkor (vannak pár ezrenJ) szívesen ideröppennek és tarhálnak ezt-azt. Leginkább kettő szokta tiszteletét tenni nálunk (Sanyi és Margit). Ilyenkor ott ülnek a korláton és csipognak amíg nem kapnak valamit…valószínűleg egy jól irányzott pofontól gyorsan továbbállnának, de olyan aranyosak, hogy nem tudunk ellenállni és rendre kiteszünk nekik egy kis szotyit. Erre rájöttek a büdös galambok is és most ezek is idejárnak…azt hiszem ideje beszereznem egy légpuskátJ

Azért az, hogy saját lakásunk van, nem osztozunk semmin senkivel (kivéve a szotyin a papagájokkal), nagyon sokat jelent. Korábbi itt tartózkodásom során kipróbáltam már pár verziót (egy szobában egy ír gyerekkel, egy saját szoba, Gáborral egy családnál), de nem mondható igazán kényelmesnek egyik sem…pláne, ha az ember a barátnőjével jön kiJ

Egyébként nem történik mostanában semmi érdekes. Kevesebb a meló a konyhában, vége a nyári szünetnek...hülye dolog mi? JanuárbanJ

Tegnap és ma keményen kutattam a városban új lehetőségek után. Hiába, itt sem olyan egyszerű azért az élet…ne gondolja azt senki. De majd megoldódik hamarosan a problémánkJ

Mondjuk az idő sem kedvez a vendéglátásnak…kissé hűvös lett, fel is kellett vennem a farmerom és a cipőmJ

A Napot is alig láttam mostanában...a Holdat szintúgy…lehet Fenrir farkas társai felfalták őket és hamarosan eljő’ a Ragnarök?JJ