Hétfő
Állásinterjúm volt egy költöztető cégnél Marrickville-ben egy telephelyen.
Cefet messze volt busszal, de aztán rájöttem azért, mert minden utcába
bekanyarodott útközben, egyébként bicajjal is ott lennék 30 perc alatt…
A cég kissé furcsa…semmi bemutatkozás csak üljek le a seggemre és nézzek
meg egy ismertető filmet a költöztetés szépségeiről és buktatóiról. Már az
kiütötte a biztosítékot, hogy rózsaszín-fehér testhez tapadó uniformisban
kellett volna dolgozni. Az rendben, hogy Sydney a melegek Mekkájának számít,
toleráns is vagyok a mássággal szemben…de azért ez már túlzás volt. Hogy
rózsaszínű cicanadrágban pakoljam a bútorokat, miközben stírölik a
se***m…neeeem.
De nem csak ez tartott vissza, hogy ne hívjam vissza őket. Gyakorlatilag
beszállítókat keresnek, és előre le kell tenni a cicauniformis, valamint egy
kis teherautó előlegét…kapásból 600 dolcsi repült volna…aztán lehet több is,
mert nekem kellett volna vezetnem a járgányt itt, ahol még néha biciklivel is a
rossz sávba fordulok beJ
Apropó bicikli.
Január végén vettem egy Southern Star típusú bicajt 129 dollárért a
K-Mart-ban (a kereskedésekben 300-tól
indul…sejthettem volna milyen minőséget kapok). Összeraktam – merthogy
össze kellett csavarnom pár alkatrészt. Közben beledöftem a kezembe a csavarhúzót,
de szerencsére nem indult el a kék csík…estére kész is lett és bevetésre
indultam a vadonatúj gépcsodával…egy napig tartott. Nem egészen 24 óra múlva
letört a pedál. Visszavittem az üzletbe, mondták hagyjam ott…ott is porosodott
két hétig, csesztek foglalkozni vele. Erre kértem vissza a pénzem és írtam egy
levelet az ügyfélszolgálatnak, hogy szar az egész kiszolgálás a Bondi
Junction-i üzletükben, még bocsánatot sem kértek a semmit tevésért és úgy
általában tojnak a vásárlókra. Az üzletpolitika valószínűleg hasonló a
központban is, mert másfél hete semmi válasz.
Na mindegy, még a „total refund” napján felmentem a gumtree-re és kinéztem
egy pofás kis bicajt. Itt volt ráadásul pár percre, árban baromi jó, így
felhívtam a hirdetőt. Másnap találkoztam is Alekszejjel, kipróbáltam és
létrejött az üzlet. Kemény alku során 99-ról levittem 95 dollárra az áratJ Kicsit rozsdásak a csavarok, és állítani kell pár
dolgot de egyébként nagyon masszív, és sokkal kényelmesebb pöpec kis bicikli.
Úgy teperek fel vele a Bondi roadon (kb olyan
meredek, mint a Ménesi út a Citadellához közel), mintha lefelé gurulnék…na
persze ez a tény inkább az én állóképességemet dicséri, hogy egy kicsit
fényezzem magamJJ
Kedd
Valentin nap. Nagyon rühellem február 14-ét. Nem csak azért, mert ezen a
napon halt meg az egyik nagyim, hanem mert alapban is feleslegesnek tartom.
Rendben, ennek is megvan a történelmi háttere, melyet természetesen az
egyházunk kissé kiszínezett és sikeresen – akárcsak a karácsonyt – egy régi
pogány ünnep helyébe iktatott…pedig én szívesebben néztem volna, ahogyan véres
kecskebőrrel fiatal szüzeket csapdosnak a tereken a termékenységük fokozása
érdekébenJJ
Szóval Valentin nap. Mivel tudtam, itt ezt komolyan veszik, igyekeztem alkotni
valamit, hogy Kata ne maradjon szégyenben. Míg iskolában volt elkészítettem hát
neki az egyik kedvencemet, a rakott krumplit (csabai kolbásszal…lehet kapniJ) és sütöttem almás, málnás muffinokat (ez utóbbiban már mesternek számítokJ). Katát is megleptem és a gyomrom sem
korgottJ Utána lesétáltunk Tamarama beach-re és
ott kóvályogtunk a homokban a lemenő nap fényénél. Egy sirályt próbáltam etetni
egy kis rákkal, de a madár mindig elmenekült előlem…úgy néztem ki, mint egy
nagymama, aki a kis unokáját akarja tömni spenóttal, az meg rohangál körbe a
lakásbanJ
Kata talált a homokban egy iPhone hármast és egy bankkártyát. Igazából Kata
egy iPhonre vágyik és sok pénzre, na most megkaphatta volna mindkettőt.
Természetesen győzött a jó bennünk és leadtuk őket az életmentőnek. Amúgy le
volt merülve a teló, meg úgyis le lehet már követni ezeket a készülékeket. Chris
szakácsom szerint az életmentő azóta az iPhone-on nézi a free pornót a
kabinjábanJ
Szerda
Kata ma szabadnapot vett ki, azaz nem ment be a suliba. Itthon aludt majd
lesétált a partra napozni. Másfél óra múlva egy rák jött vissza helyette. Még a
szeme körül is leégett. Kissé veszélyes egyébként a napozás. Itt van a déli
sarknál az ózónlyuk, így még jobban megfog a nap. Minden sarkon van legalább
két Skin Cancer Clinic…rengeteg ausztrált érinti sajnos a bőrrák problémája,
pedig kenegetik ők magukat még a vonaton is.
Én addig elmentem a kerületi könyvtárba. Önkéntes munkát vállaltam ugyanis
Waverly Council-nál. Ki tudja, jól jöhet még és végre azt is csinálom, amit
imádok…igaz ingyé’J
Régi fényképeket digitalizáltak és töltöttek fel a honlapjukra, nekem meg
rendszereznem kell azokat a képeket, amelyek visszaérkeztek a digitalizálásról
a fővárosból. Mindig is kíváncsi voltam milyen lehetett ez a környék még az
európai ember ide érkezése előtt. Most nagyjából képet kaptam róla. Lenyűgöző
régi, fekete-fehér képek árulkodnak arról, mennyire megváltoztatta az ember a
környezetét. Itt Bondi beach mellett voltak édesvizű lagúnák is pl, amíg fel
nem töltötték őket.
Ezen a linken rengeteg érdekes
régi sztori is olvasható.
A Könyvtár megbecsülése jeleként
már adott is egy ajándékot, egy nagy könyvet: The Bondi Lifesaver – A history
of an Australian Icon (Sean Brawley).
Nagyon szép kiadás, régi képekkel teletűzdelve.
Szerda délutánig voltam bent,
utána hazatepertem és álláskeresés volt napirenden estig…
Csütörtök
…még mindig álláskeresés interneten…
Este azonban vállalati buliba voltunk hivatalosakJ Kata alkalmazója, a hotel kibérelt egy hajót
Darling Harbour-ben és 3 óráig ott hajókáztunk a Port Jackson öbölben. Zene
volt, pia szintúgy, ahogyan kettéivott nyugat európai turisták is a hotelból.
Valószínűleg itt ittam meg az egyik legdrágább sört is életemben: 8 dolcsit
fizettem egy Crown-ért. Sokat aznap este már nem fogyasztottamJ
Péntek-Szombat-Vasárnap
Álláskereséssel indult, majd délután 5-kor malenkij robottal folytatódott az
étteremben, amely vasárnap késő estig tartott…
Komolyan belegondolok néha, mi a szart keresek itt egy 40 fokos konyhában,
mikor otthon kényelmesen elterülhettem az íróasztalom mögött a légkondis
irodában és oszthattam az eszet, már amikor jött ihletJ Ezúton is szeretném üdvözletem küldeni a KEK KH
fejlesztési osztályának, és köszi még egyszer Györgyi, hogy utánanéztetek a
decemberi fizumnak. Nagyon jól jött január végénJ
Az igazat megvallva nem bántam meg a váltást. Többet keresek, az ország
élhető, nem idegesítem magam annyit az otthoni hírek miatt és aranyosak a
séfek. Etetnek, itatnak…szó szerint. Olyan ételeket készítenek nekem, amit
valószínűleg magamtól sosem rendelnék, mivel nem tudnám kifizetniJ Valamint rendszeresen tömnek kólával és esti
műszakban sörrel, amit ugye nem vetek meg…J A meló egyébként nem egyszerű, gyakorlatilag elég
nehéz fizikai munka…ugyanakkor ellestem már pár receptetJ Majd később kipróbálom.
Kata élvezi a sulit. Lelkesen megy be minden reggel és aktív is az órákon.
Most már az upper-intermediate csoportban van. Gyorsan halad felfelé, lassan
már ő fogja tanítani az ázsiaiakatJJ Csak hétvégén a munka fárasztja le, amikor
összetakarítja a hotel szobáit. Elmondása szerint néha durva. Nyugat európaiak gyakran
igénytelen, undorító, koszos, rendetlen szobát hagynak maguk után, van aki a
csikket az ágyán nyomja el (hogy gyulladna rá), teljesen kiábrándítóak…és ezek
itt végigbulizzák a nyarat, gyakorlatilag szemétdombnak nézve az országot…
Két éve nyáron volt egy poénos beszólás a Tv-ben, hogy ha gyermektelen
szülők egy alkoholista, vörös hajú káromkodó gyereket akarnak, akkor most
menjenek el a spermabankba, mert rengeteg „backpacker” turista ad le
anyagot…jellemzően írek, angolokJ
Ja, ma van council pick-up (lomtalanításJ). Tegnap, vasárnap délután lehetett
kitenni a járda és az út – Old South Head rd – közé a cuccokat, amelyeket nem
használnak már. Ilyenkor meglepően jó dolgokat is találni. Én sajnos dolgoztam,
de Kata pl összeguberált egy többféle kártyaolvasós, bluetooth-os HP nyomtató-szkenner-fénymásolót, CD-ivel és
papírjaival együtt, majd kábelt is szerzett hozzá...remélem működik...ráadásként pedig egy
bevásárlókocsin hazatolt egy üvegasztaltJ Büszke vagyok ráJ
No comments:
Post a Comment