Piszkos anyagiak

Pataky Attila itt járt februárban, az aktív meg jött vele…ha meg már itt volt, csinált pár riportot is az országról és az itt élő magyarokról. Online néztem meg a múltkori adást. A szomszéd netkapcsolata még mindig nem a legerősebb, de azért 20 perc alatt sikerült lejönni a 8 perces riportnak.

Na, a riportban megszólaltatott tanácsadó Peti, akivel intézzük mi is a vízumunkat, a Gary - aki szervezte a koncertutat - meg aki Katát hívja rendezvényekre…aztán azt csak remélni tudom, hogy tényleg felszolgál, nem felszolgáljákJ

A riportban említett Kemeny’s bolt - ami Bondi road-on található közel a strandhoz - nevét tényleg nem tudják kiejteni. Sokan azt hiszik, orosz a tulaj. Úgy vélem az lehet az oka, hogy rengeteg orosz, ukrán él itt Bondi-on. Egyébként a boltban tényleg kapható hazai cucc: paprika, erős pista, mustár, majonéz meg egyéb magyar áruk…pl. pia is természetesen, pálinka, bor, sör képébenJ

(Ez nem a Kemeny's, hanem egy orosz tulajdonban lévő bolt...csak tetszik a kép:))

Mostanában a cseh diákok is ide költöznek…láthatjuk, erős a szláv túlsúly. Természetesen magyarok is megélnek közöttük. Így fordulhatott elő, hogy a Kemeny’s bolt közvetlenül egy magyar étteremmel szemben és egy magyar cukrászat mellett található.

Magyarok laknak itt tehát szép számmal Bondi Junction környékén is, de leginkább kicsit fentebb, az igazán gazdagabb környéket szállták meg: Rose Bay-t, Vaucluse-t, Watson Bay-t és Double Bay-t…sokan közülük a második világháború vagy az ’56-os forradalom után érkeztek. Vicces néha idősebb öregeket látni, ahogyan tökéletes magyarsággal civódnak a bevásárlásnálJ

(Menekültként jött Les Murray, alias Ürge László is, az elismert sport szaktekintély és Frank Löwy, aki a leggazdagabb ausztrál volt évekig. Utóbbinak mutatták a TV-ben a jachtját…ba*megJ Akkora, mint egy ház…a neve: IlonkaJ)

Ugyancsak a riportban hangzott el, hogy drága az ország. Persze…a magyar fizetésekhez képest. Azonban aussie fizuval már lényegesen egyszerűbb a megélhetés.

(Az ALDI-ban: 1kg tészta 1.15 AUD, 3L tej 2.89, 12db tojás 2.29, 300g tejföl 1.39, fagyasztott málna fél kiló 4.99, csirke falatkák 500g 2.99, 1 kg paradicsom 2.99, 4kg krumpli 2.99, 1kg sajt 7.49, 1kg banán 0.95, 1lg szeletelt kenyér 0.99; a COLES-ban: két lámpa égő 5 dolcsi, 1kg banán 1.23, 1kg alma 1.90, sajt torta 4.99, sonka 100g 3.00, 1kg liszt 0.95, 500g tejföl 2.60, 2L tej 2.00) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a gyümölcsök ára ingadozik...általában a banán kicsivel drágább:)) A hivatalos ausztrál minimál órabér valahol 18 dolcsi környékén van.

Ha már a piszkos anyagiak…múlt héten volt egy összefoglaló az itteni celeb tévések (műsorvezető, helyi Gundel-Takács, zsűritag…) – ha jól értettem – éves fizetéséről. Nos, ha Stohl olvasná az alábbi sorokat, minden bizonnyal újra elővenné a piát és felszippantana pár csíkot…egy hasonló kaliberű színész-műsorvezető megkeres 1 millát is…ausztrál dollárban.

A helyi Gundel-Takácsnak, aki a ’Deal or not deal’ színvonalas, szellemileg igen megerőltető műsort vezeti, 700.000 AUD-t utal munkáltatója.

Egy hírolvasónak 600.000 – 1.000.000 dolcsi a fizuja…Szellő Pista most nézne egyet azokkal a bazi nagy kerek szemeivel…J

De a legnagyobb gázsit az ’Australia’s Got Talent’ egyik zsűritagja, Kyle Sandilands kapja (rádiós műsorvezető, TV-s celeb): 1.500.000 buznyák a jussa.

Jelenleg kb 235 forint egy dollár.

Update: Gábor hétfőn költözik egy másik városba. Majd írok róla, hogy bejött e neki a váltás.

A papagájok újra rendszeresen visszajárnak, Sanyi még mindig szemtelenül viselkedik, de nem tudunk neki ellenállniJ

Az új lakó

Április közepe van, az ősz is beköszöntött egy komolyabb lehűlés képében. Múlt hétfő délután még papucsban, strand nadrágban és pólóban tekertem le melóba a Rocks-ba, de mikor elindultam haza éjjel egykor, már jól esett volna valami melegebb cucc is. Nem is beszélve az út közben eleredő esőről. Eleve majdnem 25 percig felfele tekerek, így a hideg esőcseppeket nem köszöntem meg az égieknek. Másnap nem is éreztem magam teljesen épnek, na meg a gyomrom sem volt rendben, de azért ugyanúgy elmentem még dolgozni, immár felöltözve. Azonban megint nem volt elég. Most a hideg szél fújt be a nyakamnál, miközben szenvedtem fel a bicajommal Bondi Junction irányába. Az eredmény egy kisebb meghűlés lett, ami egy lassan 30 éves férfinál ugye már-már végzetesnek is bizonyulhat. Ennek megfelelően szerdán és csütörtökön is otthon maradtam végig vízszintes helyzetben az ágyban betakarózva és hagytam, hogy Kata gondoskodjon rólam. Nagyon aranyos voltJ Csinált teát-kaját, elintézte a mosásokat, vásárlást…én meg itthon lábadoztam ebből a kórságból és olvasgattam az otthoni történéseket, melyek kiváló orvosságul szolgáltak. Hirtelen nagyon gyorsan meg akartam gyógyulni, csak mielőbb szabaduljak a hazai mocsok világából...sok volt ez így két napigJ

Múlt hétvégén volt ugye húsvét. 4 napos ünnep két munkaszüneti nappal…na persze nem a diákvízummal itt héderkedő munkavállalók számára…bár igaz, szép órabért kapok, ha munkaszüneti napon dolgozom.

Érdekes módon most elmaradt a tömeg. Valószínű, hogy elmentek pár napra vidékre az emberek, vagy az is lehet végre tényleg a családjukkal töltötték az ünnepeket és nem étteremben, vagy bárban verték el a pénzüketJ Az a hétvégém a nagy forgalom elmaradása miatt tehát szerencsére nem volt olyan vészes, mint elsőre féltem tőle.

Visszatérve egyébként a betegségre, nem tudom igazából mi a teendő, ha az ember komolyabban ágynak esik. Eddig kétszer kellett volna már elmennem vizitre, mikor egyszer beledöftem a kést a kezembe és mikor lenyisszantottam egy picit a kisujjam hegyéből. Egyiket sem ítéltem annyira súlyosnak, hogy ezért elvánszorogjak az ügyeletre és tejeljek a dokinak feleslegesen. Állítólag ugyanis fizetni kell előre, aztán majd a biztosítód megtéríti…az egészet vagy a java részét. Ez azért valóban ösztönzőleg hat a sebem beforradására, avagy meggyógyulásomraJ

Bizonyára feltűnt már, hogy a címben említett új lakó még sehol sincs a bejegyzésben…na szóval 9-én érkezett. Nem mertünk nemet mondani neki és nem is tesszük ki, mert nagyobbra nőtt nálam. Este jön és hajnalban már megy is dolgára. Szokott főzni is, rengeteget eszik és főbb ismertetőjele, hogy egy szörfdeszka van a lábára nőve valamint egy teknős tetkó van a jobb alkarján.

Igen, Gábor kuzin. Kiköltözött a Manly-n lévő lakásból múlt héten. Egy másik városban lévő állásról vár vissza választ. Legkésőbb jövő hét végéig marad nálunk…legalábbis ezt mondta…J

Most hétvégén egyébként, egy igen forgalmas vasárnapi meló befejeztével végleg feladtam konyhai karrierem. Mondtam a szakácsomnak és a tulajnak, hogy ne számítsanak rám a jövőben, átadom helyem a fiataloknak. Nem tudom többet vállalni, hogy bejöjjek szombat és vasárnap reggelenként. Túl sok volt ez már...ráadásul a bárban több melót is kapok mostantól és persze a fizu is jóval több. Nem szerettem a konyhát, sőt kifejezetten rühelltem. Gyakorlatilag a legutolsó személy voltam a személyzet között és csupa zsíros, égett szartól kellett megtisztítanom az edényeket meg miegymást. Ugyanakkor azért sajnálom. Szerettem Andy-vel, Sarah-val és Chris szakácsokkal együtt dolgozni. A hangulat mindig kellemes volt, jól bántak velem és baromi finomakat sütöttek, főztekJ Remélem még találkozom velük. Na meg azért volt valami fílingje, hogy befejeztem a melót 5-kor pl. vasárnap – mikor nem kellett általában 7-re a bárba mennem –, átmentem az út túloldalára és leültem a zöldre megenni a csirkés, avokádós, paradicsomos meg mittudomén milyen szendvicsemet, közben meg hallgattam a tenger robaját.

Igaz, a Rocks-ban lévő bár sincs szar helyenJ

ui.: a legutóbbi rizskohom…na milyen?

A bártender élete

Az elmúlt két hétben gyakorlatilag nem történt semmi érdemleges. Csak meló, meló, Katának meg suli is, bár éppen szerdán volt az utolsó napja. Szép bizonyítványt hozott haza. Sütöttem neki muffintJ

Jövő héten megyünk vissza Petihez, az ügynökünkhöz és a vízumhosszabbításhoz véglegesítjük a döntésünk az iskolaválasztással kapcsolatban. Nem igazán szeretnénk még hazamenni…pont erről beszéltem a családdal is, hogy az igazat megvallva azért szar érzés, hogy itt Sydneyben jobban érzem magam, mint a saját hazámban. Mind a család, mind a barátok, Budapest, Szolnok és a Balcsi is nagyon hiányoznak.

A hosszabbításhoz visszatérve, nem kell más, csak sok pénz…ahhoz meg rengeteget kell melózni. Szerencsére a bárba szívesen járok be, mint az étterembe...mégsem a konyhában kell ügyetlenkednem. Emberek sokaságával találkozom minden nap, javarészt Európából és az USA-ból, na meg persze az elmaradhatatlan ázsiaiak is betévednek néha. Általában engem is németnek hisznek, állítólag úgy nézek ki, mint egy germán. Az mondjuk nem tűnik fel nekik, hogy a Csaba nem kifejezetten egy német eredetű név (ott a nevem egy kitűzőn). A kiejtésével is gondban vannak általában, ennek ellenére néhányan eltalálják. Az idegesítő dolog most jön csak. Mikor megkérdik, mégis miféle név ez és honnan jöttem, a Hungary-ra érkezett első reagálások egyike ötből négyszer tuti az, hogy You must be hungry…haha…Elsőre OK. De mikor századjára hallom…ilyenkor kedvem lenne átnyúlni, megfogni a tarkóját és belevágni a fejét a pultba...bár ez az üzletnek nem tenne jót…na meg a vízumkérdésünk is gyorsan meg lenne oldva. Épp ezért csak mosolygok és bólogatok a hülye szóviccénJ Elvégre  is tényleg nem tehet róla.

A betérő emberek több típusát volt alkalmam megfigyelni:

1. Aki tudja mit akar inni-enni, még ha nem is képes kiejteni azt…utóbbival nincs is gond, nekem sem menne (a Knuspriger Schweinebauch-val én is bajban lennék).

2. Akinek fogalma sincs mit rendeljen, mikor már ott áll velem szemben, ezzel is feltartva a mögötte állókat (lásd fej pultba történő applikálása…egyébként tényleg nem lettem agresszívabbJ)

3. A rendszerint amerikai turista, aki kissé kiakad meglátva a sörön a nagy habot. Na ja, fura mi? Végre az életben látsz igazi sört isJ

4. Az ázsiai. Őt egyszerűen nem értem. Inkább az orra elé nyomom a menülapot, hogy mutasson rá, mit szeretne.

5. A magányos alkesz…a kedvencemJ Ül az asztalnál délután, megiszik három literes sört, nézi a TV-ben futó állandó műsort (Octoberfest Münchenben nagymellű felszolgálólányokkal), vált velünk pár mondatot, aztán megy tovább.

Egyébként jól kijövünk a vendégekkel, mikor van időnk, beszélgetünk is velük: honnan jött, mi célból, hogy tetszik stb…

Megszerettem tehát a helyet, tudom gyakorolni az angolt, kajálhatok, sört ihatok, bár utóbbival vigyázni kell. Csakis munka után megengedett. Múlt vasárnap rúgtak ki három gyereket, mert saját célra töltögettek meló közben…kettőt sajnálok közülük, nagyon jó fejek voltak.

Ja, Sanyiék hanyagolnak minket…nem tudom mi történt velük. A hálátlan kis dögökJ Napjában egyszer jönnek, reggel. Lehet találtak más családot, akik könnyebben elcsábulnak tőlük és tömik cukorral mindkettőt.

A galambok ellenben újra előkerültek…megyek is, készítem a csúzlim.