Az új lakó

Április közepe van, az ősz is beköszöntött egy komolyabb lehűlés képében. Múlt hétfő délután még papucsban, strand nadrágban és pólóban tekertem le melóba a Rocks-ba, de mikor elindultam haza éjjel egykor, már jól esett volna valami melegebb cucc is. Nem is beszélve az út közben eleredő esőről. Eleve majdnem 25 percig felfele tekerek, így a hideg esőcseppeket nem köszöntem meg az égieknek. Másnap nem is éreztem magam teljesen épnek, na meg a gyomrom sem volt rendben, de azért ugyanúgy elmentem még dolgozni, immár felöltözve. Azonban megint nem volt elég. Most a hideg szél fújt be a nyakamnál, miközben szenvedtem fel a bicajommal Bondi Junction irányába. Az eredmény egy kisebb meghűlés lett, ami egy lassan 30 éves férfinál ugye már-már végzetesnek is bizonyulhat. Ennek megfelelően szerdán és csütörtökön is otthon maradtam végig vízszintes helyzetben az ágyban betakarózva és hagytam, hogy Kata gondoskodjon rólam. Nagyon aranyos voltJ Csinált teát-kaját, elintézte a mosásokat, vásárlást…én meg itthon lábadoztam ebből a kórságból és olvasgattam az otthoni történéseket, melyek kiváló orvosságul szolgáltak. Hirtelen nagyon gyorsan meg akartam gyógyulni, csak mielőbb szabaduljak a hazai mocsok világából...sok volt ez így két napigJ

Múlt hétvégén volt ugye húsvét. 4 napos ünnep két munkaszüneti nappal…na persze nem a diákvízummal itt héderkedő munkavállalók számára…bár igaz, szép órabért kapok, ha munkaszüneti napon dolgozom.

Érdekes módon most elmaradt a tömeg. Valószínű, hogy elmentek pár napra vidékre az emberek, vagy az is lehet végre tényleg a családjukkal töltötték az ünnepeket és nem étteremben, vagy bárban verték el a pénzüketJ Az a hétvégém a nagy forgalom elmaradása miatt tehát szerencsére nem volt olyan vészes, mint elsőre féltem tőle.

Visszatérve egyébként a betegségre, nem tudom igazából mi a teendő, ha az ember komolyabban ágynak esik. Eddig kétszer kellett volna már elmennem vizitre, mikor egyszer beledöftem a kést a kezembe és mikor lenyisszantottam egy picit a kisujjam hegyéből. Egyiket sem ítéltem annyira súlyosnak, hogy ezért elvánszorogjak az ügyeletre és tejeljek a dokinak feleslegesen. Állítólag ugyanis fizetni kell előre, aztán majd a biztosítód megtéríti…az egészet vagy a java részét. Ez azért valóban ösztönzőleg hat a sebem beforradására, avagy meggyógyulásomraJ

Bizonyára feltűnt már, hogy a címben említett új lakó még sehol sincs a bejegyzésben…na szóval 9-én érkezett. Nem mertünk nemet mondani neki és nem is tesszük ki, mert nagyobbra nőtt nálam. Este jön és hajnalban már megy is dolgára. Szokott főzni is, rengeteget eszik és főbb ismertetőjele, hogy egy szörfdeszka van a lábára nőve valamint egy teknős tetkó van a jobb alkarján.

Igen, Gábor kuzin. Kiköltözött a Manly-n lévő lakásból múlt héten. Egy másik városban lévő állásról vár vissza választ. Legkésőbb jövő hét végéig marad nálunk…legalábbis ezt mondta…J

Most hétvégén egyébként, egy igen forgalmas vasárnapi meló befejeztével végleg feladtam konyhai karrierem. Mondtam a szakácsomnak és a tulajnak, hogy ne számítsanak rám a jövőben, átadom helyem a fiataloknak. Nem tudom többet vállalni, hogy bejöjjek szombat és vasárnap reggelenként. Túl sok volt ez már...ráadásul a bárban több melót is kapok mostantól és persze a fizu is jóval több. Nem szerettem a konyhát, sőt kifejezetten rühelltem. Gyakorlatilag a legutolsó személy voltam a személyzet között és csupa zsíros, égett szartól kellett megtisztítanom az edényeket meg miegymást. Ugyanakkor azért sajnálom. Szerettem Andy-vel, Sarah-val és Chris szakácsokkal együtt dolgozni. A hangulat mindig kellemes volt, jól bántak velem és baromi finomakat sütöttek, főztekJ Remélem még találkozom velük. Na meg azért volt valami fílingje, hogy befejeztem a melót 5-kor pl. vasárnap – mikor nem kellett általában 7-re a bárba mennem –, átmentem az út túloldalára és leültem a zöldre megenni a csirkés, avokádós, paradicsomos meg mittudomén milyen szendvicsemet, közben meg hallgattam a tenger robaját.

Igaz, a Rocks-ban lévő bár sincs szar helyenJ

ui.: a legutóbbi rizskohom…na milyen?