Három hete felmondtam a
németeknél május harmadikával. Az utolsó héten már levágták a munkaóráimat is
rendesen és a végén a borravalót is szűkmarkúan mérték ki, nagyon korrekt. Na,
pont az ilyen kicsinyes hozzáállás miatt is jutottam el arra az elhatározásra,
hogy búcsút intek a helynek.
Februárban kirúgták azt a személyt, aki még
előttem volt a ’ranglistán’. Egy orosz gyerek…gyakorta piázott munka közben és
az attitűdje is érdekes volt a munkához, de azért voltak jó napjaink. Elkövetett
valamit, amit azóta is titkolnak…mindegy.
Én lettem tehát a senior. Maga a fenti elbocsátás
ténye még nem vonta volna egyértelműen maga után azt, hogy onnantól én vagyok a
kiskakas. Az elmúlt két évben nyújtott teljesítményemmel érdemeltem volna ki.
Nemegyszer hallottam vissza, hogy milyen jó, megérkezett Csaba…úgyis 3 ember
helyett dolgozik. Ráadásul a managerek is hajlandóak voltak bizonyos
engedményeket tenni irányomban, gondoltam érek valamit (nem kellett vasárnap dolgoznom és Katának ki tudtuk járni a
kedvezményeket, mikor a kezével komolyabb gondok voltak). Amúgy viszonylag jól
kijöttem velük.
A korábbi években minden rendes évi ’staff party’
keretében kiosztottak díjakat…pl ’bartender of the year’. Előző kettő
alkalommal az orosz srác vitte el nem kis meglepetést okozva ezzel, ismerve
munkamorálját. Idén azonban már reméltem, hogy hozzám vágják oda…nem is a díj
maga, hanem az elismerés hiányzott hivatalosan, amit majd szépen fel tudok
tüntetni az önéletrajzomban.
Elérkezett a party, nem történt semmi. Az is jól
esett volna, ha utána csak odajönnek hozzám, hátba vernek és azt mondják,
rohadt jó voltál, köszönjük. Nem tették meg. Az én fordításomban ez azt
jelentette, hogy mégsem jelentek nekik semmit, nem tartanak olyan jó
munkaerőnek, mint amilyennek pl a munkatársaim értékeltek. Jó rabszolga, de
ennyi. Azt pedig felejtsem el, hogy kinevezzenek akár head barista-nak is, vagy
supervisornak.
Akkor határoztam el végleg, hogy innen lépek. Egyébként
is egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nem vesznek egy kalap alá a németekkel,
akik velünk dolgoztak. Kicsit frusztráló volt. Ha bejöttek a bárba, akkor
németül kezdtek el pampogni, én meg csak néztem, hogy ez meg mi. Itt állok
melletted cseszd meg. Olyan volt, mintha levegőnek néztek volna.
Felvetődhet a kérdés, hogy biztos nem bennem van
a hiba? Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem. Nem azért, mert egy beképzelt
alak vagyok, csak hallgatom a többieket is. Még a német kollegák is negatív
véleménnyel voltak a managementről.
Anélkül azonban, hogy tovább dobálnám a fekáliát
az előző munkahelyemre, inkább lépjünk tovább.
Még fél éve kezdtem el dolgozni egy kávézóban
heti pár órában, mint barista. Az idők során azonban egyre jobban megbíztak
bennem és miután pár hete kirúgták a head barista-t, engem neveztek ki a
helyére. Én meg elvállaltam. Mert miért ne. Csak azt csinálom, amit szeretek –
egész nap kávékat gyártok, és nem szólnak bele a munkámba hozzá nem értő
managerekJ Általában napi 7-8 kiló megy el, ami nem olyan rossz. Hétvégén ez felmehet
10-re is. A fekete nedű mellett természetesen van konyhánk is. A manager magyar
srác, ő találta ki a menüt is…az utóbbi hónapokban kezd fellendülni a forgalom.
Mindenesetre most nagyon jól érzem magam és csak ez számít…egyszer élünk, YOLO
vanJJJ
Közben elmentünk ám kirándulni is három napra.
Blackheath volt az úti cél. Ez a kicsiny település a Blue Mountains közepén
található (http://www.blackheath-nsw.com/). Nagyon szép, festői kis város.
Tipikusan az, ahol az ember el tudja képzelni az életét…pár hétig…aztán tökön
szúrná magát unalmában.
Az azért nagyon szimpatikus volt, hogy a helyi
buszjáratot bárhol leintheted és bárhol leszállhatsz róla. Volt egy bácsi, aki
felszállt valahol az utca közepén egy nyugdíjas trolival, majd leszállt pár
perccel később a troli nélkül. Erre kérdeztem, hogy bácsi nem tetszett
elfelejteni valamit? Á, majd visszaszállok mikor jön vissza (hurokjárat), most el kell intéznem
valamit a postán…bár lehet ez otthon vidéken is létező jelenségJ
Blackheath-ben található az ausztrál Grand Canyon
is. No nem olyan hatalmas, mint az USA-é, de ez is gyönyörű. Egyszer még
visszamegyünk oda kirándulni, mivel kihagytuk a 7 órás canyon túrát.
![]() |
| aboriginalok itt héderkedtek igen régen |
![]() |
| a kép közepén lent a völgyben a barlang látható |
Elmentünk golfozni is...
Ez megmagyarázza, miért tartott 4 óráig 9 lyuk
teljesítése…
...Sanyiék még mindig járnak hozzánk.


.jpg)

.jpg)
.jpg)

.jpg)





Melóhelyhez annyi komment hogy látom ott sem külömb a helyzet mint itt Mo-on.Paraszt cégek, még parasztabb vezetés, és természetesen szűk látókör.....
ReplyDeleteNémetekről amúgy meg én is ezt hallottam nagyjából amire utalsz, eléggé nagyképű banda, csak a saját fajtája számít, a magyar meg pláne nem.....sőt egyenesen lekezelőek velünk.
Na mindegy, ennyit én is hagy negatívkodjak, hehehe.
Sok sikert az új helyen, és majd írj mi a helyzet.....
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteEz az erkély iszonyúan király, ahogy van!!!
ReplyDeleteMajd csinálok hajnalban képet, ahogyan kel fel a nap...lenyűgöző.
ReplyDelete