Változások

Három hete felmondtam a németeknél május harmadikával. Az utolsó héten már levágták a munkaóráimat is rendesen és a végén a borravalót is szűkmarkúan mérték ki, nagyon korrekt. Na, pont az ilyen kicsinyes hozzáállás miatt is jutottam el arra az elhatározásra, hogy búcsút intek a helynek.

Februárban kirúgták azt a személyt, aki még előttem volt a ’ranglistán’. Egy orosz gyerek…gyakorta piázott munka közben és az attitűdje is érdekes volt a munkához, de azért voltak jó napjaink. Elkövetett valamit, amit azóta is titkolnak…mindegy.

Én lettem tehát a senior. Maga a fenti elbocsátás ténye még nem vonta volna egyértelműen maga után azt, hogy onnantól én vagyok a kiskakas. Az elmúlt két évben nyújtott teljesítményemmel érdemeltem volna ki. Nemegyszer hallottam vissza, hogy milyen jó, megérkezett Csaba…úgyis 3 ember helyett dolgozik. Ráadásul a managerek is hajlandóak voltak bizonyos engedményeket tenni irányomban, gondoltam érek valamit (nem kellett vasárnap dolgoznom és Katának ki tudtuk járni a kedvezményeket, mikor a kezével komolyabb gondok voltak). Amúgy viszonylag jól kijöttem velük.

A korábbi években minden rendes évi ’staff party’ keretében kiosztottak díjakat…pl ’bartender of the year’. Előző kettő alkalommal az orosz srác vitte el nem kis meglepetést okozva ezzel, ismerve munkamorálját. Idén azonban már reméltem, hogy hozzám vágják oda…nem is a díj maga, hanem az elismerés hiányzott hivatalosan, amit majd szépen fel tudok tüntetni az önéletrajzomban.

Elérkezett a party, nem történt semmi. Az is jól esett volna, ha utána csak odajönnek hozzám, hátba vernek és azt mondják, rohadt jó voltál, köszönjük. Nem tették meg. Az én fordításomban ez azt jelentette, hogy mégsem jelentek nekik semmit, nem tartanak olyan jó munkaerőnek, mint amilyennek pl a munkatársaim értékeltek. Jó rabszolga, de ennyi. Azt pedig felejtsem el, hogy kinevezzenek akár head barista-nak is, vagy supervisornak.

Akkor határoztam el végleg, hogy innen lépek. Egyébként is egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nem vesznek egy kalap alá a németekkel, akik velünk dolgoztak. Kicsit frusztráló volt. Ha bejöttek a bárba, akkor németül kezdtek el pampogni, én meg csak néztem, hogy ez meg mi. Itt állok melletted cseszd meg. Olyan volt, mintha levegőnek néztek volna.

Felvetődhet a kérdés, hogy biztos nem bennem van a hiba? Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem. Nem azért, mert egy beképzelt alak vagyok, csak hallgatom a többieket is. Még a német kollegák is negatív véleménnyel voltak a managementről.

Anélkül azonban, hogy tovább dobálnám a fekáliát az előző munkahelyemre, inkább lépjünk tovább.

Még fél éve kezdtem el dolgozni egy kávézóban heti pár órában, mint barista. Az idők során azonban egyre jobban megbíztak bennem és miután pár hete kirúgták a head barista-t, engem neveztek ki a helyére. Én meg elvállaltam. Mert miért ne. Csak azt csinálom, amit szeretek – egész nap kávékat gyártok, és nem szólnak bele a munkámba hozzá nem értő managerekJ Általában napi 7-8 kiló megy el, ami nem olyan rossz. Hétvégén ez felmehet 10-re is. A fekete nedű mellett természetesen van konyhánk is. A manager magyar srác, ő találta ki a menüt is…az utóbbi hónapokban kezd fellendülni a forgalom. Mindenesetre most nagyon jól érzem magam és csak ez számít…egyszer élünk, YOLO vanJJJ

Közben elmentünk ám kirándulni is három napra. Blackheath volt az úti cél. Ez a kicsiny település a Blue Mountains közepén található (http://www.blackheath-nsw.com/). Nagyon szép, festői kis város. Tipikusan az, ahol az ember el tudja képzelni az életét…pár hétig…aztán tökön szúrná magát unalmában.

Az azért nagyon szimpatikus volt, hogy a helyi buszjáratot bárhol leintheted és bárhol leszállhatsz róla. Volt egy bácsi, aki felszállt valahol az utca közepén egy nyugdíjas trolival, majd leszállt pár perccel később a troli nélkül. Erre kérdeztem, hogy bácsi nem tetszett elfelejteni valamit? Á, majd visszaszállok mikor jön vissza (hurokjárat), most el kell intéznem valamit a postán…bár lehet ez otthon vidéken is létező jelenségJ

Blackheath-ben található az ausztrál Grand Canyon is. No nem olyan hatalmas, mint az USA-é, de ez is gyönyörű. Egyszer még visszamegyünk oda kirándulni, mivel kihagytuk a 7 órás canyon túrát.

aboriginalok itt héderkedtek igen régen

a kép közepén lent a völgyben a barlang látható

Elmentünk golfozni is...

Ez megmagyarázza, miért tartott 4 óráig 9 lyuk teljesítése…

...Sanyiék még mindig járnak hozzánk.