Leánykérés

Július 7-én feltettem a nagy kérdést Katának…de mielőtt megkapjuk a választ, repüljünk vissza egy évet az időben.

Minden tavaly nyáron kezdődött. Már akkor tudtam, hogy legényéveim hamarosan hivatalosan is véget fognak érniJ Ugyanakkor gyűrű nélkül nem igazi a leánykérés. Az a kis karika pedig tud igen drága is lenni, főleg ha teszünk bele egy kis követ. Mivel azonban akkor már tudtam, hogy megyünk haza Magyarországra 3 hétre, így inkább arra ment el megtakarításom nagy része. Gyűrű projekt határozatlan időre elhalasztva tehát…

Márciusban került elő megint a téma…mármint nálamJ Akkor már letudtuk a szokásos 4000 dolláros suli díj befizetését is és nagyjából tisztában voltam mennyit tudok hetente félretenni. Ezen ismeretek birtokában kezdtem keresni-kutatni a megfelelő gyűrűt. Voltam jó pár helyen a városban, kértem árajánlatokat és felkerestem online is néhányat. Aztán egy barátom ajánlott egy koreait. Ő is nála rendelte meg az eljegyzési gyűrűt. Felhívtam tehát Kim-et, a gyémántost.

Az első találkozáson a kollegája, Eddy fogadott. Egy jó kedélyű, elegáns koreai gyerek, aki Kim-nek dolgozik…nappal, mert este néha kidobó egy bárbanJ

Elmondtam az anyagi korlátomat és kértem, hogy rakjon össze nekem egy elegáns, visszafogott gyémántgyűrűt. Mivel azon az áron csak pici követ raktak volna bele, így szépen mentünk felfelé, mikor végül megállapodtam egy elfogadható méretben és árban. Nem foglaltam le azonnal, mert ez azért olyan döntés, amit át kell gondolnom. Mármint a gyűrűválasztást. Katát már átgondoltam az elmúlt 4 és fél évbenJ

Két hét múlva visszamentem és lefoglaltam, miután tényleg nem találtam sehol olyat, amit Eddy ajánlott. A méret kiválasztásával úgy döntöttem nem bíbelődöm sokat. Férfi vagyok, életben nem találnám el a helyes ujj méretet, és különben is lehet igazítaniJ

úgyis mindenki csak
erre kíváncsi

Rá pár héttel jött a telefon, kész a gyűrű…gyere a maradék pénzzel és elvihetedJ

Bent az irodában, mikor megpillantottam az asztalon a kész terméket az igényes kis fa dobozában, azonnal igent mondtam magamnak. Tudtam, hogy Katánál is hasonló hatást fog kiváltaniJ

Most, hogy megvolt a gyűrű, már csak a leánykérés mikéntjén kellett törnöm a fejem.

Kézenfekvőnek tűnt a híd. Mi lenne, ha a tetején kérném meg a kezét Sydney csodálatos panorámájával körülölelve. Vagy mi lenne, ha elmennénk kirándulni valahova és ott a helyszínen tenném fel a nagy kérdést…aztán eszembe jutott, hogy Kata imádja a rejtvényeket és a kirándulást is…ezt a kettőt kellett összegyúrnom és tökéletesítenem. Természetesen ott lebegett szemeim előtt egy klasszikus is, amit egy filmben láttam. A srác egy közismerten lánykérős étteremben átcsúsztatja a gyűrűt a lány térfelére az asztalon és közben elrebegi: Te nyertél… (szerintetek működött volna?J)

Nem untatlak titeket az olyan részletekkel, hogy mik vezettek a végső változathoz, így inkább leírnám, hogyan is történt maga a leánykérés.

Azon a bizonyos hétfői napon gyönyörű, verőfényes téli reggelre ébredtünk. Mindkettőnknek szabadnapja volt. Én korán reggel elindultam otthonról azzal, hogy készültem egy meglepetéssel. Egy A4-es papír várta az asztalon, amiben elmagyaráztam, hogy értékelem, mennyi mindent beleadott, hogy sikerüljenek a nehéz vizsgái és azt is becsülöm, hogy közben a munkahelyén is helyt állt. Ezt az erőfeszítést próbálom egy kis játékkal meghálálni. A nap folyamán kapni fog sms-ben találós kérdéseket és helyes válasz esetén elküldök neki két képet. Azokból ki kell találnia, hogy merre járok és oda kell neki is találnia, majd képet készítenie, amit el kell küldenie nekem, én pedig adom a következő a kérdést…és így tovább.

Bondi-jal kezdtem, ott ahol legelőször dolgoztam Ausztráliában 5 éve. A tulaj már más, de a kávézó még létezik. Majd dél Bondi következett egy padon, ahol készült egy kép rólunk 4,5 éve, mikor kijött meglátogatni. Utána a strand és egy kis buszozás után a The Gap következett, Watsons Bay-ben.

Onnan be kellett mennie a városba a Hyde Parkba az Anzac emlékműhöz, ezt követte egy étterem, a Bavarian Bier Café. Egy barátom ott dolgozik és az ő képét küldtem el Katának…egyből tudta, hova kell mennieJ Itt kapott kaját, italt és egy kis plüss SanyitJ Rá volt írva a következő kérdés, ami végül a Circular Quay-hez vezette el. Itt a 8 megfejtés meghatározott betűit össze kellett raknia és egy suburb jött ki belőlük, oda kellett eljutnia. A végcél: Cremorne.

Gyönyörű rálátása van a CBD-re, Operaházra és a kedvencemre, a hídra. Mikor Kata odaérkezett a menetrendszerinti hajójárattal, én már ott vártam az állomástól 200 méterre a parton…a többit el tudjátok képzelniJ Térdre rogyás, gyűrű elővevés, meglepődés, igent mondás, ölelkezés-puszilkodás, boldogságJ Mivel ilyen jól sült el a dolog, következett az ünneplés kettesben.

azon a hajón érkezik Kata

Előre ittam a medve bőrére és lefoglaltam egy asztalt a Shangri-La hotel tetején található Altitude étteremben. Elképesztő a kilátás az öbölre...kicsit koktéloztunk és megtömtük a bendőnket a hosszú és fárasztó nap utánJ

Azt hittem ezzel a nehezén túl vagyok, de kiderült, ez csak a kezdet volt…most jön az esküvő megszervezése…persze ahhoz kéne egy dátumot is találni és lehetőleg Magyarországon megtartani a család és barátok közelsége miatt. Ha lesz valami, majd szólokJ