Robin!

Már 4 éve, hogy megérkeztünk Katával Sydney-be. Mindössze fél évre érvényes diákvízummal és nem sok pénzzel a zsebünkben. Most 2016 januárjában Kata egy ausztrál diplomával a zsebében és velem a fedélzeten már egy munkavállalási engedéllyel megfűszerezett tartózkodási engedély büszke tulajdonosaJ Vettünk hát egy autót is és megérkezett kicsiny családunkba Robin, a kis Jack Russell kislány…illetve Parson Russell…mindegy, szinte ugyanaz. Két hónaposan hoztuk el egy aranyos családtól. Június vége óta aranyozza be mindennapjainkat. Roppant jó természete van. A szomszédok szerint nem vonyít, nem ugat. Nyugodtan várja, hogy hazaérkezzünk. Csak a szőnyeget eszi, ruháinkat rágja, ha kint hagyjuk és sajnos még odacsurrant, ha nagyon soká jövünk haza. Munka után gyakran lefutok vele a közeli parkba, ahol egy tucat másik kutya szaladgál önfeledten póráz nélkül. Azt egyébként nagyon szigorúan veszik az aussiek. Mármint a jogalkotók. Elvileg kevés helyen lehetne elereszteni a kutyákat szabadon és strandra is tilos bevinni. Ennek ellenére gyakran látni máshol is ebeket és egyes strandokon is láttam kutyusokat. Ezen felbátorodva mi is levittük őt egy sziklás strandra Tamarama és Bondi beach közé. Kevesebb ember van ott és annál több kutyaJ Annyira nem élvezte a sós vizet, de azért elrohangált a kövek között…meg leégett az orra. Erre majd vigyáznunk kell a későbbiekben. Már hallgat nem csak a nevére, hanem parancsszóra is. Gyere, ül, nem, ne ugrálj, ne harapj, fekszik satöbö. Angolul adjuk meg a parancsszók legtöbbjét, mert nem szeretnénk, ha a nyelvtudás hiánya miatt bajba kerülne. Egyébként meg magyarul beszélünk hozzá.

Az autóvásárlással szerintem megjártam. Kimentünk Liverpoolba és egy palesztin gyerek rámsózott egy kocsit. Bár az is lehet, csak nem értett hozzá, vagy mindkettő.

2300 dolcsiért vettem egy 15 éves Toyota Camry-t. Nagyon pöpec kívül-belül, faberakással (ok, műanyagJ), elektromosan állítható minden, még az ülés is. Napfénytető is van így nyárra. A motor azonban nem fiatal már és nem tartották karban rendesen. Vásár után – tudom rossz a sorrend – elvittem szerelőhöz, egy magyar sráchoz.

Sorolom:

• Kb 5x annyi motorolaj volt benne, mint kéne; talán ezért füstölt ha nyomtam a gázt erősebbenJ
• A motortartó izék el voltak törve, mindhárom
• Valami cső is repedt
• A szíjjak is elhasználtak voltak
• A folyadékokkal sem volt gond

Rendbe tenni mindössze 980 dolcsi volt…nem hiányzott, de tanultam belőle. Most működik rendesen, de lutri. Mondta a srác, hogy ne költsek most rá, menjek csak vele a városban. Pár hónap múlva menjek vissza, és ha gondolom javít még rajta…mert van mit. 250.000 km van benne. Elvileg ezeket a Toyota-kat jól összerakták, szóval reméljük a legjobbakat.

Decemberben volt Kata szülinapja is. Meglepetés programot szerveztem neki városon kívül. Ez volt a kocsi első útja is és nem hagyott minket cserbenJ

Glenworth Valley-be mentünk lovagolni és quadozni. Gyönyörű időnk volt. A pacikkal tettünk egy két órás kört a völgyben, átgázoltunk egy pici patakon is és fogytunk kb 5 kilót. Olyan döglesztően meleg és fülledt volt az idő. De megérte. Kellemes emlékekkel gazdagodtunk.

Két héttel később megjártuk Hawks Nest-et is, ami Port Nelsontól északra található. Egy bazi hosszú strand homokdűnékkel. A lényeg azonban, hogy Robin is szabadon szaladgálhatott póráz nélkül. Azt aztán nagyon élvezte a homokbanJ

Katának el kellett kezdenie egy professional year nevű programot. További 9e dollár 9 hónapért és heti kétszer kell bejárnia. Ez még augusztusban történt. Szerintem csak pénzlehúzásról szól, de a teljesítését 5 ponttal honorálják a permanent residency-re történő jelentkezésünknél. A program keretében kötelező 240 órát 10 héten keresztül dolgoznia könyvelőként egy cégnél. Most talált egyet magának nagyon ügyesen. Heti három napban fog dolgozni egy utazási ügynökségnél ingyen 10 héten keresztül. Egy nap szünet és utána 3 nap az étteremben. Kicsit elfoglalt és fáradt mostanában a lány…