Bay of Fires

Anyukám újra itt volt 3 hónapot az év elején, mindannyiunk nagy örömére. Végre tudtunk rendeset is aludni pár alkalommal. Azt hiszem, most volt itt ötödjére, szóval nem sok minden van, amit még nem látott. Az észak-keleti részt eddig mi is kihagytuk az útvonalunkból, ideje volt tehát meglátogatni St Helen és a Bay Of Fire területet. Odafelé végig a keleti part mentén, az óceánnal párhuzamosan vezetett autóúton haladtunk, ami már magában is lenyűgöző. Útközben megálltunk a festői kis Bicheno városában bálnanézőbe. Az eset érdekessége, hogy a bálna már hetek óta el volt pusztulva a várostól északra, csak az óriási teste megrekedt a homokon a sekély vízben, és nem tudta visszavinni a dagály sem. Mivel nem mindennapi egy oszló bálna teteme a környéken, rengeteg kíváncsiskodót vonzott oda a városból is. Ráküldtem a karácsonyra kapott drónomat, és felülről filmeztem le. Volt rendesen szaga, nem is maradtunk sokáig.

St Helen még mindig magán viselte a decemberi pusztító tűz nyomait, ugyanis rengeteg ház és erdő égett le. A mi Airbnb-szállásunk szerencsére nem. Maga a kis város is érdemes a vizitre, de ami a Föld szépségeinek csodálóira vár északabbra, a Bay of Fires területén, az valami egészen különleges. Itt is felküldtem a drónomat, mert jobban visszaadja, amit láttunk, mintha próbálnám szavakba önteni az élményeinket. Az óceán kékeszöld vize a vakító fehér homokkal és a vörös sziklákkal, eukaliptusz-erdeivel odabilincseli az embert a parthoz. A víz azért nem 27–30 fokos volt, mint a trópusi tengereken, de meg kellett mártóznom. Fogalmazzunk úgy, hogy frissítőleg hatott.

Mivel rég láttuk a Sydney-i rokonokat, márciusban repülőre szálltunk, és meg sem álltunk a Harbour Bridge északi végéig, mivel ott volt a szállásunk, az erkélyről kilátással a kedvenc hidamra. Belesűrítettünk mindent abba a pár napba, amit csak lehetett: családlátogatás, kompozás az öbölben, búvárkodás méteres Blue Groperrel (Manly Beach melletti Shelly Beachen, ahol a parti sétány jelentős számú szakállas vízi sárkány élőhelye – Bearded Water Dragon), vidámpark, múzeumok, vásárlás és élvezni a tömegközlekedést. Az marha jó, imádtam korábban is, mikor ott éltünk.

Ambivalens érzéseink vannak Sydney-vel kapcsolatban. Egyfelől jó lenne újra ott élni, másfelől pedig anyagilag ez most kivitelezhetetlen, és ugye 5 millióan lakják… Faluról jönve kicsit sok már az nekünk. De ki tudja, lehet, a jövőben meggondoljuk magunkat. Marcus is nagyon élvezte. Mondogatja is néha, hogy mikor repülünk újra Sydney-be. Mondjuk, emlegeti Budapestet is, lehet, mondani akar ezzel nekünk valamit?

 

Vissza Tasmániába. Elautóztunk Marion Bay-be is, ami mindössze egyórányi útra van tőlünk a keleti parton, és már évek óta szemezek vele a térképen, de valamiért korábban nem jutottunk el oda. Mekkora hiba volt! Megtaláltuk a legújabb kedvenc helyemet. Drónomat ide is felküldtem, nézzétek inkább a saját szemetekkel. Távolban a Maria Island szigete látható, ami Triabunna városából hajóval látogatható. Még 2023-ban tettünk egy napos kirándulást, amikor Marci is itt volt, aki Anyum férje. Maria Island ugyancsak fegyenctelep volt az 1830-as években, később pedig állandó települést is próbáltak létrehozni, sikertelenül. A korabeli épületek ma is állnak, javarészt a túrázók rendelkezésére szolgálnak szálláshely jellegükben, vagy szanaszét hevernek romként funkcionálva. Ez a sziget szolgál végső menedékül pár, már veszélyeztetett fajnak, mint pl. a tasmán ördögnek is. Egy úgynevezett insurance population-t telepítettek a szigetre, amely egyedek egészségesek és a fejüket megtámadó rákos megbetegedéstől mentesek. Sajnos ez a halálos kór jelentősen megritkította a számukat a 2010-es évekre. Hasonló populációkat egyébként a Mainlanden is szabadon engedtek az Aussie Ark nevű program keretében (https://www.aussieark.org.au/). Maria Island teljesen autó/motor mentes, de bicikli bérlésére van lehetőség, és az odalátogató turistáknak gondoskodniuk kell a saját szemetük elszállításáról is. Ami azért okozhat kellemetlenséget, tekintve, hogy vannak többnapos túrautak is turistaházakkal, kempingekkel kiépítve. Itt láttunk először bandicootot is, haláli kis cuki rágcsáló. Wombatok is tucatnyian cammogtak az emberek mellett/előtt, szinte felkínálva magukat a fotózásra, mintha kifutón lennének egy divatshow-n.

Anyukám egyébként már megvette a jegyeket a következő 3 hónapos turnéjára is karácsony utánra, szóval ki tudja, milyen kalandokat rejt számunkra a jövő.