Aussie adventures

Több, mint egy hónap is elmúlt már az utolsó bejegyzésem óta…ellustultam, nincs rá mentségemJ

Múltkor egyébként kihagytam valamit. Minden év októberében megrendezik a világ egyik legnagyobb szabadtéri szobor kiállítását Bondi-tól Tamarama strandig. Igen érdekes alkotások kerültek ki a sziklákra, gyepre, sétálóút mellé, domboldalra…most vagy nem értem a modern művészetet, vagy a többség tényleg értelmetlen baromság. Persze találtunk pár érdekes dolgot, de összességében nekem nem igazán tetszett. Az egészben a legélvezhetőbb az a Dreher sör volt, amit útban a strandhoz vettünk a Kemenys-benJ

a távcsövemmel kukkol Kata

a gyengébbek kedvéért odaírták, ha nem lenne eléggé egyértelmű

összecsavart törölközőkből áll

Ünnepek, világvége

Decemberben beköszöntött a nyár. Bár az igazat megvallva ez nem sok változást hozott. A szél ugyanúgy fúj, gyakran hűvös van és a víz sem melegedett még fel eléggé. Mindez azonban engem a legcsekélyebb mértékben sem izgat. Úgysem bírom a nagyon meleget.

Ha december, akkor Kata születésnapja, karácsony, szilveszter és világvége. Úgy esett, hogy utóbbi és Kata szülinapja egy napra esett. Mondtam neki, hogy nem veszek neki semmit…minek, ha már megszűnünk létezni. De aztán adtam egy esélyt a Földünknek és Katának is az ajándékra és beinvesztáltam egy bazi nagy teleszkópba. Most már különböző bolygókat és galaxisokat is tudnánk kukkolni a lakásból, ha nem lenne olyan nagy a város fényszennyezettsége...és nem lenne gyakorta felhős az égJ

tanker a messzeségben

Ha már bent voltam ebben a messzilátós boltban, megleptem magamat is - mintegy kései 30. születésnapi ajándékként - egy Acuter (ez itt a reklám helyeJ) távcsővel állvánnyal együtt. A történet szerint a bálnákat figyelem meg vele a lakásból, ahogyan kiugrálnak a tengerből, de igazából csak rohadt jó érzés ellenőrzés alatt tartani Bondi-tJ Sőt! Látom, ahogyan Manly kikötőjének strandján futkorásznak az emberek. Valamint végre meg tudom figyelni közelebbről is a horizonton feltűnő hajókat…nem tudom, ez nálam valami fura perverzió lehet a nagy hajók irántJ Májusban azonban végre jön újra a bálnaszezon, akkortól már rendeltetésszerűen is tudom használni.

Kata szülinapjára nem terveztünk partit, inkább elmentünk bowlingozni Darling Harbour-be. Majd talán jövőre...lehet nem előtte lévő nap kéne szervezniJ

Kata, Niki és férje Gabi

Darling Harbour, tele étteremmel és jachtokkal

Mivel nem lehettem biztos benne, hogy az amúgy teljesen megérdemelt sorsára jut e az emberiség december 21-én, kénytelen voltam karácsonyi ajándékokra is gondolni Próbáltam...illetve – kiskorúaknak - a Jézuska próbált olyan dolgokat vásárolni, amelyek nem csak jópofák, de hasznosak is a mindennapokban.

Ennek megfelelően kapott Kata ezt azt (szódagép, turmixgép, Sennheiser fülhallgató, laptop desk beépített ventillátorral és hangfallal), de amivel ő lepett meg engem, az azért űberelte az előbb felsoroltakatJ Egy komplett kávégépet találtam a karácsonyfa alatt becsomagolva kávédarálóval...de nem az egyszerű fajtából a K-MartbólJ Most már otthon is tudok kávét készíteni és gyakorolni a latte art-ot…megyek is, csinálok egy flat white-otJ

Még meg kell tanulnom, hogyan melegítsem fel a tejet ezzel a géppel, hogy ne legyen túl habos. Akkor tisztább képeket is tudnék alkotni. Továbbá a daráló is darálhatna finomabb szemű kávét és akkor maga az alap, az eszpresszó is tökéletesebb lenne...de a kávégép az csúcs. Forralt vizet is ad egy kiöntőn keresztül, szóval akár teát és long blacket is készíthetek.

Karácsonyfa

kicsomagolva...talppal együtt

Martin Place közepén felállított műfenyőfa

Na szóval…említettem a karácsonyfát. Igen, ilyen is van. Persze nem igazi, de azt hiszem ez itt teljesen normális. 30 fokban nem sokáig maradnának meg az utcán. Igaz, árultak valódi fenyőt is a Bondi Junction melletti sétálóutcában, de cserépben és rém csúnyák voltak. Több választásunk maradt: K-Mart, Target, Reject Shop (egyik olcsóbb, mint a másik). Első kettőből az utolsó hétre már nem maradt semmi, csak 2 méter feletti (az ágai végén beépített led világítással), így a Reject Shop maradt, mint utolsó esély a karácsonyfára. Találtam is egyet 12 dolcsiért (aham, kb 2800 Ft…olcsóbb, mint otthon a métere). 180 cm magas és összerakva meglepően formásnak mutatkozik. Vettünk még rá kb 20 dolcsi értékben a K-Martban díszeket és már kész is volt a csodálatos ausztrál karácsonyfánkJ Maga a hangulat annyira nem jött át, de ez inkább köszönhető volt a szűkebb családunk hiányának és annak, hogy itt nyár van. Amikor papucsban, kisgatyában és trikóban flangálsz ajándékok után kutatva és a pláza hangszórójából karácsonyi zene nem is oly halk zaja szól, az azért mégsem az igazi.

Ennek ellenére megpróbáltuk meghitté tenni az ünnepet, és szerintem sikerült is. Anyuéktól kapott karácsonyi Muzsikás cd ment Szenteste az ajándékbontást megelőzően, de előtte még elénekeltük a „Kiskarácsonyt” és a Youtube-ról is elindítottuk a „Mennyből az angyalt”…természetesen csillagszóró fényének kíséretében. Az égen mintha egy üstökös is megjelent volna, de csak egy helikopter volt az Bondi felett…J

az összerakott fa ajándékokkal, csokikkal
és az idei újítással, a lufikkalJ

A kuzinokkal 26-án délután volt karácsonyozás. Ildiékhez mentünk. Rendesen kitett magáért, tele is zabáltuk és ittuk magunkat mindenféle jóval. Ildi férje, Szina ráadásul az a fajta szabadelvű muszlim, aki tart otthon alkoholt, így májunk sem maradt szárazonJ

A szilveszter

Mivel ez volt a harmadik szilveszterem itt Sydney-ben, a tűzijáték már nem hozott lázba. Egyébként is rühellem a szilvesztert. Utálom, hogy kötelező ünnepelni és a város tele van szar emberekkel, akik bejönnek a külvárosokból és állat módjára viselkednek.

Aznap este nem dolgoztunk, így egyik kollegámmal, annak barátnőjével és lakótársaikkal voltunk éjfélkor…a változatosság kedvéért a Harbour Bridge mellett. Bár most jóval távolabb, mint tavaly és a másik oldalt (déli) várakoztunk. Szerencsére ott legalább nem vegzálták az embert a zsaruk, hogy ne piálj közterületen. Máshol, a tűzhöz közeli lezárt helyeken ugyanis tilos az alkohol fogyasztása…elmebeteg dolog mi? Otthon milyen botrány lenne, ha ezt megpróbálnák bevezetniJ

Éjfélkor végre elkezdődött a durrogatás…látványos volt, de a tavalyi szerintem hosszabb és grandiózusabb is volt. A hátunk mögött ráadásul k*****a idegesítő idióta brazilok énekeltek valamit folyamatosan JFK (Jimmyfiakrisztián) hangján portugálul. Aztán éjfélkor valami belső hang arra késztette őket, hogy jól rázzák fel a pezsgőiket és spricceljék a környéken állók mindegyikére…be is lopták magukat az emberek szívébe…

Miután lement a tűzijáték, békésen elvonultunk és megittunk még pár italt a havernál…majd hazamentünk, hogy 4 óra múlva már keljünk is fel, hiszen melózni kellett reggel 10-korJ

előtte

....utána

Ja, még valamit ide a végére. Pár hete délután kinéztem az ablakon és megláttam ezt.

Morning Glory a jelenség neve: “Ez a ritka felhőforma akkor alakul ki, ha a hidegfrontok egymáshoz viszonylag közel vannak. Általában vihar előtt fordul elő, amikor a nedves levegő emelkedik. Így keletkezik az égbolton a vízszintes, cső alakú felhő. Ezek a felhők szórványosan jelennek meg világszerte.” forrás: http://www.meteoprog.hu/hu/news/23746
Bár azt azért hozzá kell tenni, hogy javarészt Ausztrália északi partjainál figyelhető meg gyakrabban és több kilométer hosszan húzódik 1,5km-es magasságban.

ezt csak úgy, mert szép

Két hete volt egy foci bajnokság. Étterem világkupa a hivatalos elnevezése, de mindössze kb. 8 csapat indult, ha jól számoltam és azok is mind Sydney-ből. Elvileg egy bőrrák elleni szervezet pénztárába folyt be a nevezési díj, amit a munkáltató állt. Gyönyörű, verő fényes napsütésben, kánikulában, tűző napon játszottunk, így a bőrrák elleni küzdelmünk furcsán hatott. Mintha az alkoholizmus ellen piálással harcolnánkJ

Természetesen mondanom sem kell, hogy a tornát mi nyertük meg. Bizony, a nemzetközi kontingensünk alkotta éttermünk átgázolt minden ellenfelén, a döntőben pedig fölényes 1-0-ás győzelmet aratva hódítottuk el a kupát. Német mezben küzdöttünk...sosem gondoltam volna, hogy valaha is felveszek egyet...J

Alábbi képek a heti rendszerességgel megtartott gyakorláson készültek, az utolsón meg én vagyok a serleggel.

nemzetközi csapat tréningezik egy keddi reggelen...háttérben a belváros

már a verseny helyszínén (Queens Park-ban)

győzelem mámorában...:) a szemüveges és a guggolós srácok a közvetlen főnökeim

mmmmmi?:)

Na jó, ha jól sejtem mostanra lett belőlem elegetek, így inkább képeket töltök fel a városból. Úgyis java részt erről kéne szólnia ennek a blognak, hogy bemutassam, milyen is az a város, ahol élünk. Először Circular Quay-ről és a Rocks-ról lőnék fel pár képet háttérben a híddal, óceánjárókkal, Operaházzal.

régi zsarupalota

no comment

mögöttem van a Rocks police épülete...a zsaruk közelsége sem akadályozza meg az elmebeteg állatokat, hogy néha randalírozzanak a pubokban, éttermekben

ez az étterem sarkából lett fotózva

Mondottam volt, hogy a melóhelyem bent van a Rocksban, ami pedig közvetlenül a Circular Quay (kikötő) mellett fekszik. Ez a rész a város, hanem egész Ausztrália modern történetének (értsd, miután jöttek a fehérek és átadták az európai kultúrát (sicc!) az akkor már több, mint 20.000 éve itt élő bennszülötteknek) legrégebbi lakott területe. Itt voltak az első telepek, házak, raktárak és persze a kocsmák, pubok. Na abból például rengeteg...elvégre angolok voltak az alapító ősatyák, nem? Szerencsére az elmúlt kétszáz évben meghagytak pár értékes épületet is az utókornak. Az éttermünk is egy ilyen baromi régi tárház vagy raktár volt még a XIX. században. Azért is tűnik olyan autentikus bajor étteremnek, amilyen.

A Rocks-ban további vendéglátóipari helyeket lehet fellelni akár gasztronómiai utazás céljából, akár csak lerészegedni. Innen vezet fel egy kisebb autóút és egy lépcső is a Harbour Bridge-re. Ja, emellett a lépcső mellett van egy BIG DIG nevezetű múzeum. Igen, ásatás:) Van egy ásatási helyszín, ahol a 200 évvel ezelőtt élt emberek lakhelyéül szolgáló házak alapjait lehet megtekinteni. Van kicsi tábla történetekkel, hogy az itt élt családokat kik alkották (nem túl nagy meglepetésre már szabad fegyencek).

A fentebbi kisebb képek egyébként a Circular Quay-től induló utca mentén készültek. Az Orient Hotelnél kell balra fordulni és akkor látjuk a fentebbi képet ni.