Változások

Három hete felmondtam a németeknél május harmadikával. Az utolsó héten már levágták a munkaóráimat is rendesen és a végén a borravalót is szűkmarkúan mérték ki, nagyon korrekt. Na, pont az ilyen kicsinyes hozzáállás miatt is jutottam el arra az elhatározásra, hogy búcsút intek a helynek.

Februárban kirúgták azt a személyt, aki még előttem volt a ’ranglistán’. Egy orosz gyerek…gyakorta piázott munka közben és az attitűdje is érdekes volt a munkához, de azért voltak jó napjaink. Elkövetett valamit, amit azóta is titkolnak…mindegy.

Én lettem tehát a senior. Maga a fenti elbocsátás ténye még nem vonta volna egyértelműen maga után azt, hogy onnantól én vagyok a kiskakas. Az elmúlt két évben nyújtott teljesítményemmel érdemeltem volna ki. Nemegyszer hallottam vissza, hogy milyen jó, megérkezett Csaba…úgyis 3 ember helyett dolgozik. Ráadásul a managerek is hajlandóak voltak bizonyos engedményeket tenni irányomban, gondoltam érek valamit (nem kellett vasárnap dolgoznom és Katának ki tudtuk járni a kedvezményeket, mikor a kezével komolyabb gondok voltak). Amúgy viszonylag jól kijöttem velük.

A korábbi években minden rendes évi ’staff party’ keretében kiosztottak díjakat…pl ’bartender of the year’. Előző kettő alkalommal az orosz srác vitte el nem kis meglepetést okozva ezzel, ismerve munkamorálját. Idén azonban már reméltem, hogy hozzám vágják oda…nem is a díj maga, hanem az elismerés hiányzott hivatalosan, amit majd szépen fel tudok tüntetni az önéletrajzomban.

Elérkezett a party, nem történt semmi. Az is jól esett volna, ha utána csak odajönnek hozzám, hátba vernek és azt mondják, rohadt jó voltál, köszönjük. Nem tették meg. Az én fordításomban ez azt jelentette, hogy mégsem jelentek nekik semmit, nem tartanak olyan jó munkaerőnek, mint amilyennek pl a munkatársaim értékeltek. Jó rabszolga, de ennyi. Azt pedig felejtsem el, hogy kinevezzenek akár head barista-nak is, vagy supervisornak.

Akkor határoztam el végleg, hogy innen lépek. Egyébként is egyre erősödött bennem az az érzés, hogy nem vesznek egy kalap alá a németekkel, akik velünk dolgoztak. Kicsit frusztráló volt. Ha bejöttek a bárba, akkor németül kezdtek el pampogni, én meg csak néztem, hogy ez meg mi. Itt állok melletted cseszd meg. Olyan volt, mintha levegőnek néztek volna.

Felvetődhet a kérdés, hogy biztos nem bennem van a hiba? Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem. Nem azért, mert egy beképzelt alak vagyok, csak hallgatom a többieket is. Még a német kollegák is negatív véleménnyel voltak a managementről.

Anélkül azonban, hogy tovább dobálnám a fekáliát az előző munkahelyemre, inkább lépjünk tovább.

Még fél éve kezdtem el dolgozni egy kávézóban heti pár órában, mint barista. Az idők során azonban egyre jobban megbíztak bennem és miután pár hete kirúgták a head barista-t, engem neveztek ki a helyére. Én meg elvállaltam. Mert miért ne. Csak azt csinálom, amit szeretek – egész nap kávékat gyártok, és nem szólnak bele a munkámba hozzá nem értő managerekJ Általában napi 7-8 kiló megy el, ami nem olyan rossz. Hétvégén ez felmehet 10-re is. A fekete nedű mellett természetesen van konyhánk is. A manager magyar srác, ő találta ki a menüt is…az utóbbi hónapokban kezd fellendülni a forgalom. Mindenesetre most nagyon jól érzem magam és csak ez számít…egyszer élünk, YOLO vanJJJ

Közben elmentünk ám kirándulni is három napra. Blackheath volt az úti cél. Ez a kicsiny település a Blue Mountains közepén található (http://www.blackheath-nsw.com/). Nagyon szép, festői kis város. Tipikusan az, ahol az ember el tudja képzelni az életét…pár hétig…aztán tökön szúrná magát unalmában.

Az azért nagyon szimpatikus volt, hogy a helyi buszjáratot bárhol leintheted és bárhol leszállhatsz róla. Volt egy bácsi, aki felszállt valahol az utca közepén egy nyugdíjas trolival, majd leszállt pár perccel később a troli nélkül. Erre kérdeztem, hogy bácsi nem tetszett elfelejteni valamit? Á, majd visszaszállok mikor jön vissza (hurokjárat), most el kell intéznem valamit a postán…bár lehet ez otthon vidéken is létező jelenségJ

Blackheath-ben található az ausztrál Grand Canyon is. No nem olyan hatalmas, mint az USA-é, de ez is gyönyörű. Egyszer még visszamegyünk oda kirándulni, mivel kihagytuk a 7 órás canyon túrát.

aboriginalok itt héderkedtek igen régen

a kép közepén lent a völgyben a barlang látható

Elmentünk golfozni is...

Ez megmagyarázza, miért tartott 4 óráig 9 lyuk teljesítése…

...Sanyiék még mindig járnak hozzánk.

Bepillantás az ausztrál egészségügybe

Múltkor ígértem, hogy a következő poszt az egészségüggyel lesz kapcsolatos. Kicsit megkésve bár, de legépelem, mi történt Katával.

Még tavaly jött elő nála ez a probléma. A jobb csuklóján kialakult egy szemét kis dudor…ganglion a neve (idegdúc, ciszta…kis púp, tele folyadékkal Ganglion). A lényeg, rendesen megkeserítheti az életét a csukló tulajdonosának. Korábban is voltak gondjai ugyanott, de a jelenlegi munkája a bárban hozzájárult, hogy tovább romoljon a helyzet, mivel elég nehéz korsókat kell emelgetnie, cipelnie. Igaz, gyerekkorában ráesett és elrepedhetett ott a csuklója, szóval az is lehet a ludas.

Mindegy, ott van, ezt kell kezelni. Mivel január elején már annyira fájt neki, hogy nem tudott dolgozni sem, ezért beszélgetésre hívtuk az egyik menedzsert, a capo di tutti capi-tJ Megkértük, hogy húzza ki Katát legalább két hétre, hátha az idő kicsit segít enyhíteni a fájdalmait. Közben persze fellapoztuk a telefonkönyvünk és Kata felhívta azt a magyar dokinénit (Eszti néni), akinél már egyszer voltunk, mikor elesett a biciklijével…állítólag nem volt ittasJ

Eszti néni St. Leonards-ban rendel, ami szép távolság tőlünk, de olyan korrekt és aranyos, hogy nem szívesen próbálnánk ki mást.

Január elején tehát elvonatozott a rendelőbe, ahol a doki megállapította, ez valóban ganglion…a goggle is ezt mondta, de Eszti néni beutalója kellett ahhoz, hogy Kata eljusson egy ultrahangra. A rendelő recepcióján kicsengette a ’vizitdíjat’, vagy vizsgálati díjat, ami nem kétszáz forint ám…szerencsére van biztosításunk, így egy részét visszaigényelhetjük a biztosítótól.

Otthon felhívtuk a beutalón található intézményt és foglaltunk időpontot egy jó kis ultrahangra január 13-ra. Szerencsére az itt volt Edgecliff-nél, amely tényleg egy köpésre van tőlünk.

Röntgen kész, felhívni Eszti nénit és visszamenni hozzá két nap múlva. Ott már nála volt a röntgen eredménye és azt vizsgálva elmesélte Katának a lehetőségeit. Régebben ezt Bibliával gyógyították. Na nem János könyvének felolvasásával, hanem ráb*sztak vele egy jókorát az érintett részre, amely ezáltal szétrepedt és a folyadék kiszökött, megszűnt a nyomás. Igen ám, de ez csak időlegesen oldja meg a problémát. Az esetek többségében visszanő, mert a gyökerét a problémának nem szünteti meg. Így eltekintettünk a Biblia vásárlásától…

A másik a műtét. A harmadik lehetőség az idő…várjunk…aztán majd történik valami.

Az egyes számú opciót kihúztuk, a kettes következett. Kapott a lány beutalót két orvoshoz is, válassza ki, melyikhez akar menni. De még mielőtt elhagyta a St. Leonards-i rendelőt, Eszti néni végigvizsgálta Kata anyajegyeit valami olajjal és megvizslatta egy többszörös nagyítóval, nem rosszindulatúak-e. Szerencsére egyik sem volt az és még kapott is rengeteg repi kenőcsöt ajándékba…kifele menet megint csengetett az egészségügynek és indult hazafele. Itt felhívtuk mindkettő ajánlott orvost és az időben közelebbi időpontot adóhoz mentünk el. Az is a North Shore-on volt egy bazi nagy kórházban. Prof. Dr Tonkin kéz specialistához volt beutalónk. Az irodája a kórház 4. emeletén, polcok tömve voltak orvosi témájú könyvekkel, a fala meg tele volt aggatva mindenféle oklevéllel, szóval csak érthetett valamit a szakmájáhozJ

Nagyon szimpatikus ember benyomását keltette. Szép lassan és nagyon érthetően beszélt, elmagyarázta hogyan alakulnak ki ezek a rakoncátlan ganglionok a csuklókban és milyen hatást fejtenek ki az ízületekre.

Ő is a Biblia verzióval kezdte, de állítólag már kiment a divatból…szerintem ennek a gyógyítását régen így tanították az orvosinJ Szerencsére a XXI. században élünk és vannak alternatív lehetőségeink is.

Rátért tehát a műtétre is természetesen. Időpontot kell foglalni, ő pedig kivágja és gyökerestül megszünteti a problémát. Azonban ezután is visszanőhet még…ha azt is kiműtik, akkor már nincs sok esélye az újra kialakulásra. Ráadásul a műtétet követő rehabilitáció is eltarthat két hónapig. Na, ez nem tetszett nekünk. Dr. Tonkin sem javasolta a műtétet. Hagyjuk, várjunk vele. Nézzük meg magától mi történik. Kenegesse valami szarral, használjon csuklószorítót és ha továbbra is nagyon fáj, akkor tudjuk a számát, hívjuk fel és kivágja azt a kis dudort.

Megköszöntük segítségét, kifele menet megint fizetett Kata, mint a katonatiszt és elindultunk haza, ahol rögtön kigugliztuk, hogy mennyibe fájna egy ilyen műtét…hmm…inkább várunkJ Több ezer dollár, amiből persze visszatérítene a biztosító is, de ezt most nem tudjuk egyszerűen megengedni magunknak…főleg, hogy pár hete több, mint 5e dollárral lettünk szegényebbek, miután befizettük egyszerre Kata iskoláját és még más számlákat isJ

Pár nappal később beballagtunk a biztosítónk helyi fiókjába, beadtuk a számlákat, amelyeket a befizetett összegek ellenében kapott Kata és vártunk, hogy mennyit utalnak vissza.

A rendszer egyébként egyszerű. Minden szolgáltatásnak van egy kódszáma (pl.: orvosi tanácsadásnak, konzultációnak, vizsgálatnak, röntgennek stb…). Nem egyenként bírálják el az eseteket, hogy ez milyen kategóriába is eshet…csak beütik a kódszámot és kijön, hogy a befizetett összeg hány százalékára jogosult az illető.

Kata összesen $378.75-t fizetett és 284.60 dolcsit utaltak vissza a számlájára. Nem rossz. Érdekes, hogy az ultrahang teljes költségét megtérítette a biztosító.

Miután ennyivel okosabbak lettünk, ideje volt beszélni a menedzserekkel is és újra egy kéréssel álltunk elő. Kata inkább ne dolgozzon hétvégén, mert az rohadtul megerőltető…mi lenne, ha csak hétköznapokon nyitna és délután 3-4-ig maradna. Az fizikailag nem oly mértékben megterhelő, de mégis dolgozhatna. Szerencsére ebbe is belementek. Ennek köszönhetően mostanában csak néha fájdul meg a csuklója, így a műtét kérdését felfüggesztettük egy időre. Mondjuk következő héten kezdődik az iskola és csak péntek, szombat és vasárnap tud dolgozni, de megint beszélgetésre invitálta a capo di tutti capit és abban maradtak, hogy azokon a napokon is nyitni fog, de tovább marad. Meglátjuk mit hoz a jövő, reményeink szerint csodát…ezért is szoktam néha lottózni, de eddig nem jött beJ

Magával az ausztrál egészségüggyel még mindig csak szőrmentén találkoztunk ugyan, de eddig remek véleményünk van róla. Lehet, mert főleg magánpraxisokban jártunk és nem állami tulajdonban lévő intézményekben látták el Katát, de mindegy. Amit kapott a pénzéért, azzal teljes mértékben meg voltunk elégedve. Gyors és hatékony.

King hit, a kormány bekeményít

Semmi különleges nem történik velünk…leszámítva Kata gangliómáját a csuklóján, ami komolyan hátráltatja a munkavégzésben. Volt már orvosnál, radiológusnál, most csütörtökön pedig egy kézklinikára látogat el. Majd utána beszámolok róla.

Múlt héten Új-Dél Wales miniszterelnöke és kormánya elég szigorú törvényt vert át a parlamenten. Inkább belinkelem ide, olvassátok el.

A lényeg, hogy az alkohollal kapcsolatos erőszakos bűncselekmények sokkal súlyosabb megítélés alá esnek ezentúl a bíróságon, mint eddig. Ami minket érint: 10-kor lehúzzák a rolót az alkoholt árusító üzletek, a bárok/éttermek pedig korábban zárnak.

Miért volt minderre szükség? Mert csak az utóbbi pár hétben két tinédzser is meghalt. ’King hit’ áldozatai lettek. Pár bedrogozott/berúgott ostoba, primitív állat egyszerűen csak leütötte a gyanútlan, mit sem sejtő áldozatot. Szerencsétlenek viszont úgy estek el, hogy beleverték a betonba a fejüket. Mikor kérdésre vonták a gyanúsítottakat, mi volt az indíték, az egyik azt állította, hogy önvédelem…aha. Ez utóbbi mondjuk pont egy harcművészetekben jártas ’agyhalott’ volt, az áldozat pedig egy 18 éves kis vékony kamasz. A másik támadója meg azóta sem tudja, miért tette…persze, a sok bogyó meg pia.

Ezután a nép felmordult és megoldást követelt a kormánytól…na, erre futotta: MEDIA RELEASE

Tegnap egyébként megint volt egy támadás itt Bondi beach-en. Este kilenckor egy békésen álldogáló fiatalt ütöttek le ugyanígy (betonon koppant a feje), hogy a srác azóta is keresi önmagát az intenzíven.

Hogy mi lenne a legmegfelelőbb megoldás? Őszintén, nem tudom. A törvény 8 éves minimuma teljesen jogos, de a többi… Szerintem inkább a neveléssel függ össze a dolog…azt meg gyerekkorban kéne elkezdeni.

Három hete megint évfordulónk volt. Már a negyedik a sorban…repülnek az évekJ

Elmentünk hát kirándulni egyet.

Első állomás Wisemans Ferry volt, ahol egy komp visz át minket egy folyón (ingyenes). Semmi különös, csak nagyon szép a környék. Az embernek olyan érzése van, mintha a Dunakanyarban ácsorognaJ Majd St. Albans-ba hajtottunk, ahol egy 170 éves fogadóban ültünk asztalhoz ebédelni. Még elítéltek építették homokkőből, nagyon szép. Utána egy elcseszett, szar murvás úton  (mint kiderült, azt használták főútnak 150 éve) átgurultunk a hegy gerincén Hunter Valley felé (hmm….talán az otthoni Tokai borvidéknek felel megJ). Ott sok időt nem sikerült eltöltenünk, lévén már esteledett, de még visszajövünk az tuti. Otthon be is nyaltam az ott vásárolt üveg desszert bortJ A rosé-ból még van.

az étterem kutyája..várta a jussát

a gerincen keresztül...itt is élnek...azok pedig a postaládáik

Royal National Park és egyebek

Olyan gyönyörűnek tűnt a repülőgépből, hogy végül elmentünk kirándulni a Royal National Parkba. Szöveget nem írnék, minek. Beszéljenek a képekJ

Sajtszelet szikla

Marley Lagoon

Benn a Marley Lagoon-ban...

Múlt héten megérkezett Kata egy barátnője és vele is elmentünk kirándulni ugyanoda...na jó, miattam, mert ugrálni akartamJ

Wattamolla strand

hm...J

az erdőben találtunk egy kis vízesést medencével...

...ahova természetesen fel kellett másznom

Garie strand

paparazzi fotóJ

Karácsony másnapján Ildiék elvittek minket a Blue Mountains-be

Wentworth vízesés

vissza a városba...valahol észak Bondi felett

Karácsonyi időjárásJ

Circular Quay

Ha sikerült elérnetek idáig, Boldog Új Évet Kívánok Nektek!J