A kezdetek...

2011. december 28.

Indulás előtti este adtam még egy esélyt Magyarországnak és elmentem Attissal és az akarattyai barátokkal egyet focizni…hátha kitöröm a lábam, vagy lerúgják a fél arcom és maradok…de nem, túléltem ezt is. Nem volt mese, el kellett kezdenem pakolni a bőröndbe…pár perc elég volt, talán ezért is hagytam otthon pár dolgot.

Aztán Pici még átjött hozzánk este és játszottunk egy Rizikót pár sör kíséretében, amit természetesen én nyertem meg…mondjuk meglehet, hagyták magukat, de kit érdekelJ

Hajnal kettőig ment a játék és utána már nem volt kedvem elaludni, úgyis hajlamos vagyok az elalvásra. A gép reggel 7 körül indult, ennek megfelelően kint kellett volna lenni a reptéren már hajnali ötkor, ami Katának a családjával sikerült is, mi azonban hoztuk a formánk és késtünk. Attis repesztett ki a ’száguldó fehér paripával’ és természetesen Anya is elkísért. Gondolom mindketten tutira akartak menni, nehogy itthon maradjak…J

Elérkezett a búcsú pillanata, mindkét Anyuka könnyeit törölgetve vett búcsút sarjától, majd beléptünk a biztonsági kapun, és elindultunk – remélhetőleg - hosszú kalandunkra. A gép először Frankfurtba repült, itt kénytelenek voltunk 5 órát várakozni (furcsa, hogy nem találtam konnektort, sem ingyen wifit), mígnem a Cathay Pacific Boeing 747-400 típusú gépén tovaszálltunk Hong Kong felé. Sok minden nem történt az út során. A kaja elviselhető volt, csak Katával szenvedtünk az út során egy picit, mert az ülések igen kényelmetlenek voltak és a szomszéd öltönyös úriembernek penetráns szar szaga volt.  Odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam sört kérni, hátha elalszom, de csak wc-re mászkálás lett a vége…Számoltuk tehát visszafelé a perceket, amelyek egy közel 10 órás út során lassan peregnek.

Hong Kongban a sikeres landolást követően volt egy óránk odaérni a Sydney-be induló gépünkhöz (Airbus A330…olyan, mint a Boeing 777), ami csak első hallásra tűnik egyszerűnek, de megoldottuk. Hong Kongból nem láttunk sokat, tekintve, hogy cefet szar idő volt (ködös, párás…apropó, a reptéren olyan durva volt a páratartalom, hogy folyt rólam a víz). Tehát egyéb, hong kongi látványossággal kapcsolatos infóért inkább Gerihez forduljatok, ha jól tudom, még mindig Dél-Kelet Ázsiában bolyong a barátnőjével...egyszer csak megtalálják a kifele vezető utatJ

Körülbelül most jártunk utunk 3/5-nél. Az út Hong Kongból Sydneybe kb 11 óra volt, ha jól számoltam…unalmas, ugyanakkor viszonylag kényelmes. Csak ketten ültünk egymás mellett az ablaknál. Aludni most sem lehetett, így újfent az alkoholhoz nyúltam…sikerült is kipasszíroznom magamból pár óra alvást, ami már nem volt elmondható Katáról.

Ausztrál idő szerint délután pillantottuk meg az ausztrál partokat, addig csak pár szigetet és az óceánt láttuk a tiszta időnek köszönhetően. Kémleltem a vizet hátha látok pár menekültet a ladikjaikban és integetek nekik, de semmi…

Sydneybe este kilencre érkeztünk meg. Az esti landolás nagyon szép volt. Ahogy a pilóta irányba állította a gépet a leszállópálya felé, láthattuk a kivilágított Harbour Bridge-t és az Operaházat. A landolás gördülékeny volt, a vámon való átsiklás szintúgy, immár semmi sem állhatott utunkba és már vágtattunk is ki ausztrál földre, ahol Gábor kuzin várt már ránk egy táblával a kezében Kata & Köcccsööög felirattalJ

Bepattantunk a kocsijába (Saab, és a lányok kedvéért piros, vörös vagy bordó...mittomén) és tovarobogtunk Észak Sydney felé, Manly-be. Ott laktunk ugyanis két hétig Gábornál…azaz Adrianánál, a főbérlőnél, akivel ugyan nem találkoztunk egy percet sem, mert a családjával elutaztak nyaralni északra. A kislánya szobájában lettünk elszállásolva, egy franciaágyon (itt minden kislánynak franciaágya van?). A lakás egy kétszintes házban található Manly Wharf azaz a Manly Móló mellett, melyre rálátásunk is volt, így tudtuk mikor ment el a kompunk és van még akkor 15 percünk.

Itt vegetáltunk és keresgéltünk neten (erre majd később még kitérek…a netszolgáltatás...basszus, horror) lakást és készítgettük a gépen a valós és a hamis önéletrajzokat (bárokba, éttermekbe). Ez is milyen már, a jövőnk hazugságra épülJ

December 31. Szilveszter

December 30-án este érkeztünk meg, másnap tehát 31, szilveszter. Kata szerette volna megnézni a tűzijátékot az öbölben, így odatartottunk. Nem voltunk sokan, kb. másfélmilliónyian voltak még kíváncsiak szétszórva az öböl két partján. Mi a Lavender Bay-t választottuk…na jó, igazából az jutott, mivel a többi helyen már telt ház volt. Azonban nem bántuk meg, mert ez volt a legközelebb a Harbour Bridge-hez így igazán testközelből láthattuk, ahogyan felrobbantják a hidat. Leheveredtünk fél kilenc körül a homokba, Kata felállította a fényképezőgépét és várakozó állásba helyeztük magunkat. Körülöttünk nem sok fehér ember volt, inkább úgy éreztem magam, mintha Bangalore-ban lennénk. Egyre több indiai érkezett és fényképezték magukat a parton, teljes mértékben leszarva másokat, abszolút figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy eltakarják a korábban érkezők kilátását. Volt olyan hülye gyerek köztük, aki 87 pózban fényképeztette le magát…szánalom a köbön.

Kata azonban észnél volt és látta, hogy épp dagály van…szép lassan jött felfelé a víz. Kiszámította, hogy kb. éjfélre hol lesz a vízszint és feljebb ültünk a feltételezett vonalig. Bejött! A sok hülye állandóan szorult vissza, mi meg ott ültünk nyugalomban és vártuk az éjfélt, ami el is érkezett hatalmas robaj közepette…tényleg nem spóroltak…eldurrogtattak pár millió dollárt húsz perc alatt. Most ki lehet számolni, hogy egy helyi kórház hány ágyat tudott volna ebből az összegből vásárolni, de nem fogom. Az ide érkező turisták ennél jóval több pénzt hagytak itt az elmúlt hetekben.

Más okból is emlékezetes maradt ez a szilveszter. egy csepp alkoholt nem ittam egész este, gyakorlatilag kólával koccintottam. Ezek a barmok nem engedik, hogy igyanak az emberek bizonyos helyeken (strandokon és x méteres körzetében pl.) és rendezvényeken. Aki nem tud viselkedni mikor iszik, az ne is igyék…hahaJ

Sebaj, Katával élveztük minden egyes percét az estének. A tűzijáték után felszálltunk egy buszra, mely Manly felé indult és hazadöcögtünk vele. (ja, az odavezető úton az egyik kis hülye 15 év körüli lány igen kirívó ’du**on meg bárki ma este’ stílusú ruhájában végigokádta a buszt…gusztusos volt, ahogyan az ebéd le-fel csúszkált attól függően, hogy fékezett, vagy gázt adott a busz…mondjuk ilyen sztorit hallottam már más magyarokról is Írországból…csak ott nem elsősorban az alkohol volt a bűnös, hanem egy skandináv termékJ)

Másnap vasárnap körbejártuk Manly-t, mely túra a hely méretéből adódóan nem tartott túl sokáig, ám annál szebb dolgokat láttunk. Pl. sárkányt. Nem vicc, pár Eastern Water Dragon tette tiszteletét a Manly Scenic Way mentén.

A kilátás pazar. Manly egyébként is különbözik a többi strandtól. Az európai gyökerek jobban láthatóak. Itt nem képviseltetik magukat olyan nagy számban ázsiaiak és arabok, mint máshol. Szörfösök rengetegen vannak, ahogyan pici víziállatok is. Gábor tudna róluk mesélni…J (többek között ezért is lakik itt, hajnalban elmegy dolgozni, kora délután visszajön, felkapja a szörföt és kint van a vízen estig)

Egyéb

Manly-ből busszal és hajóval (Manly Ferry) lehet bejutni a városba. Időben az utóbbi gyorsabb így azt ajánljuk. Mindössze fél óra, bár aki akar, és van pénze, az választhatja a Fast Ferry-t is (13 perccel hamarabb ér be). A hajó a Circular Quay (szörkölökiJ)- be érkezik. Ez a CBD (központ) eleje az öböl felől. Innen indulnak buszok, vonatok mindenfele és itt található az Operaház és a Harbour Bridge is, na meg a legrégebbi városrész, hiszen itt lépett partra Cook kapitány…az aboriginalok legnagyobb bánatára, akiket  szépen és módszeresen el is kezdtek kiirtani. Visszatérve a hajóra, nagyon fasza. Ha megnézitek a térképen, láthatjátok, hogy egy ideig párhuzamosan halad az öböl bejáratával, így az onnan jövő nagyobb hullámok telibekapják az oldalát. Ennek köszönhetően néha majdnem befostam, annyira megdőlt az oldalára. Bár ez mind semmi Gábor szerint, mert volt már, mikor az eleje is durván a vízbe ért, olyan hullámokat korbácsolt a vihart…Youtube-on meg lehet tekinteni.

Gábor egyébként sokat főzött ránk, inkább az én szám íze szerint, Kata nem annyira húsos…J Éhesek voltunk, szóval felhívtam Ildit isJJ Meghívtak magukhoz Dee Why-ba (Manly-től északabbra) a férjével. Szina - aki egyébként Mohamed Mehdi néven született valahol Teherán mellett - nagyon aranyos. Tisztességes fiú, aki szereti Ildit, szóval nem kell félteni a lyánytJ Fent dolgozik karbantartóként a Harbour Bridge-en és közben közlekedésmérnöknek tanul.

Piszok nagy mázlink van, hogy itt van két unokatesóm is és ha nagyon nagy gáz van, akkor segítenek. Nem is beszélve a korábban megismert magyar és nem magyar barátaimról. Zsolti pl a nejével baromi sokat segített azzal, hogy lakást találtak nekünk, és a meló keresésébe is besegítenek…na meg meghívtak vacsira ők isJ

De ott van Petrina is. A korábbi chéfem. Ő jelentkezett, hogy hol vagyok már. Van egy barátja aki kitchen handet keres egy étterembe (közvetlenül Bondi beachen). (Mikor ezen sorok íródnak, már túl is vagyok egy shiften az említett étteremben…shift=műszak) Próbáltam egyébként visszamenni a régi helyemre is, mivel Chris megígérte, hogy talál nekem valamit, ha egyszer visszajövök, de úgy látszik most neki kéne segítség…a drogdílereit nem tudta kifizetni, azok meg rágyújtották a kávézóját, csődbe ment és elmenekült…azóta is ismeretlen helyen tartózkodik szerencsétlen. Mikor még ott voltam, akkor is láttam jó párszor teljesen beállva és látszott, hogy agyban nem a földön jár. Sajnálom őt, mert a drog mellett jó ember volt és nagyon jó hangulatos kis kávézót hozott össze, baromi nagy forgalommal…tényleg, annyi bevétel mellett hogyan sikerült eladósodnia? Mennyi drogot kellett magába tömnie...

Katának is sikerült Zsoltiékon keresztül melót találni. Most pénteken várják egy hotelba. Meglátjuk milyen lesz.

Január 8.

Ekkor volt a két éves évfordulónk Katával. Megleptem egy igen drága ajándékkal és elvittem túrázni a szomszédbaJ Megjegyzem, sokkal többet ért, mintha elvittem volna egy étterembe…és persze pénzem sincs most erreJ

Maga a túra, ha ismét a térképre pillantotok, Manly-től kicsit délre a Spit Bridge felől indult. Gyönyörű, hatalmas park amerre a szem ellát. Sajnos elláttunk az esőfelhőkig is, így próbáltuk sietősre venni. Meglátogattunk egy világítótornyot, elmentünk pár sárkány és kisebb pók mellett, valamint észrevettünk egy vadpulykát is. Gondoltam megvan a vacsi, de nem tudtam volna kipengetni a büntetést érte… Ami a legérdekesebb, hogy láttunk több ezer éves aboriginal karcolatokat a kőbe (kengurut, halat, stb ábrázoltak), mindezt egy lenyűgöző panorámájú sziklafalon, ahonnan rálátni az öböl bejáratára. Mivel az esőfelhő közeledett, szaporáztuk lépteink és sietősen haladtunk el a ’80-as évek óta elhagyatottan álló halászbodegák felett, amelyeket gyakorlatilag csak a víz felől lehetséges megközelíteni. A felhő gyorsabbnak bizonyult, így természetesen immár futottunk a szakadó esőben, mely nem tartott, csak pár percig (hah, ez csak a beetetés volt, a java utána jött). Végre elértünk Reef beach-hez, amely egy kis eldugott strand és teljesen rálátni a szemben lévő Manly-re. Itt madarakat, sárkányt (szerintem végig követett minket) láttunk…és étkező ázsiaiakat, majd folytattuk tovább utunk hazafelé, mert már jött a még sötétebb esőfelhő. Kicentiztük a hazaérkezést, mert ahogy becsaptuk az ajtót magunk mögött, pár percre rá heves eső kapta el a várost, mintha dézsából öntötték volna.

Ja, Kata és a suli. Az iskola bejön neki. Azt mondja tanul is és megérti, amiről a tanár beszél sőt, aktívan részt vesz az órákon. amit azért nem nehéz teljesíteni, mert az osztálytársai – javarészt kínaiak vagy koreaiak és pár japán, plusz egy macedón, brazil, orosz és olasz – kevés kivétellel nem nagyon járulnak hozzá a közös munkáhozJ Ő azonban élvezi, most is felkérték, hogy legyen ő a fotós valami iskolai rendezvényen…remélem nem a brazil srác fehérnemű bemutatójánJ

A lakásunk.

Mint már említettem Gábornál voltunk az első két hétben. Azonban messze volt mindentől. Hiába Manly minden szépsége, ha kissé kényelmetlen volt a közlekedés. Így bent a városban kerestünk lakást. Ekkor jött a hívás Zsoltitól és Erától, a feleségétől, hogy egyik barátnőjük most költözött ki a lakásából és így az épp kiadó. A cím alapján tudtam hol van, hiszen Gáborral csak pár percre laktunk tőle másfél éve…a LénynélJ Elküldték a kontakt számot (persze, hogy magyarJ) és pár napra rá már meg is néztük és azonnal ki is vettük. Kb. 50 négyzetméteres, egy szoba + nappali, konyha, fürdőszoba és nagyon durva panoráma északra és délre egyaránt. A nappali csupa ablak. Alig kerül valamivel többe, mint egy szoba bérlése egy házban.

Az elengedhetetlen használati tárgyak beszerzésében és a költözésben megint a kuzinokra támaszkodtunk és Zsoltiékra. Lett ágyunk, takarónk, párnánk, huzatunk, étkészletünk, anyámkínjaJ Tegnap, vasárnap meg elmentünk egy garage sale-re Zsoltiékkal. Egy pár épp hazatér Európába és kiárusították a cuccaikat. Értékes dolgokra leltünk fillérekért, én pl. két bazi nagy söröspohárra, na meg egy vasalóra deszkával együtt. (érdekesség: a pár hölgy tagja azt mondta, az ősei Magyarországról származnak, a XVI. században mentek ki bányásznak...valami Petneki a családneve)

Elkezdtük tehát Katával közös életünket első közösen bérelt lakásában, ami mondjuk forintba átszámítva elég durván hangzik, de itt egyáltalán nemJ

Mindennapi élet

Amilyen gazdag ez az ország, olyannyira szar a netszolgáltatása is. Állítólag van teljesen korlátlan net is, bár én még nem láttam. Az Optus-nál vettem egy sim kártyát 30 buznyákért (dollárJ). Na és mit kaptam potom 7500 forintért? Gyakorlatilag egy kalap szart…egy 1 GB-ot. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még annyit sem, mert szerintem elcsaltak jó pár száz MB-ot és most tagadják…mindegy. A lényeg, hogy hihetetlen mennyire szar a net. Pedig lételemünk és most nem a fészbúk miatt (ahhoz a hozzáférés momentán ingyenes), hanem mert állásokat is ezen keresünk javarészt, nem csak a várost járjuk és szórjuk az életrajzainkat. Papírként 30 centet kell fizetni egy netezőben, ahol az ázsiait alig érted meg…annyiszor felhúzom magam, csesszétek meg, ennél még én is jobb lennék…ez olyan, mintha otthon egy iraki menekültet beraknál egy boltba eladónak, miután elvégzett egy pár hónapos magyar nyelvtanfolyamot gyorstalpalón…

Szóval 30 buznyák egy 1 GB. Ildiék azonban valami jó csomagban vannak, ott 120 GB és csak 60 dolcsi…látom számoltok, igen kurva sok. Erős túlzással otthon fillérekért akár óránként töltök le ekkora mennyiségetJJ Igaz, cserébe kapunk egy szar gazdaságot, hogy a többiről ne is beszéljünk most.

Mivel nem az internet miatt jöttünk ide Katával, nem pampogok többet erről, max magamban.

Vannak még további bosszantó dolgok is. Pl. az ázsiai és indiai dolgozó népet én nem értem meg…legalábbis nagyon kell fülelnem. Hozzájuk képest még a tajparasztul beszélő vidéki aussie farmerek is irodalmi angolt beszélnek, pedig az is nagyon durva tud lenniJ

Aztán itt vannak a kis állatok, mint a csótányok, akiket igen nehéz kiirtani a lakásból és hála a kellemes klímának, bazi nagyra is megnőnek. A pókok, akik előszeretettel mászkálnak be esős időben a meleg lakásba. Meg kell említenem a légkondit is. Ez a nép imádja használni…nem is foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mennyi energiát elpazarolnak ezzel…Akármilyen idő van, a buszon mínusz 15 foknak kell lenni…nyugodtan fagyjon meg a hülyegyerekje, ha már nincs pénze biciklire, vagy kocsira…

Nem idegesítő, viszont érdekes, hogy itt épp fordítva kapcsolják le a villanyt, nincs kilincs a záron (gömbizé van helyette, amellyel egy tűznél rácseszel, mivel nem fogod tudni elcsavarni, úgy felforrósodik), fordítva zárod be kulccsal az ajtót, a konnektor is más, ráadásul az út rossz oldalán közlekednek az autókJ

Azonban mindezeken könnyen túlteszi magát az ember, mikor azzal szembesül, hogy emberszámba veszik a kétkezi melósokat, ugyanúgy, mint az inges ficsúrokat (opsz, én is az voltam otthonJ) és meg is látszik a fizetéseden ez a fajta megbecsülés, ráadásul közel is vagy a természethez, mert itt nem irtották ki a városból a zöldet…

Könnyen megkereshet az ember egy héten annyit, mint otthon egy hónap alatt. Az élet pedig egy-két dolgot – lakhatás, húsok, közlekedés – leszámítva egyáltalán nem olyan drága. Vannak nagyobb áruházak, mint pl. a Coles és a Woolworth ahol a saját termékek igen jó áron kaphatóak és nem is szar minőségűek. Az Aldi itt is megtalálható, az IKEA szintúgy. Vannak barkácsboltok is (Bunnings, az otthoni OBInak felel talán meg) és itt vannak a kedvenceim a K-Mart, Target (mint otthon a Dechatlon), Harvey Norman, JB-Hi (elektronikai üzletek, tuti kis kütyükkel).