Australia Day

Az angolok az amerikai függetlenségi háborúban (Chingachgook és Hosszúpuska segítségére az ő sérelmeikre elkövetett aljasságaik miatt már ugyebár nem számíthattakJJ) elvesztették gyarmataikat így újabb terület után néztek, hogy kirab…akarom mondani terjesszék a nyugati világ műveltségét és a keresztény hitet. Nem utolsó sorban pedig, hogy távol tartsák a renitens, viselkedni nem tudó bűnözőket a szigetországuktól. Igen, elsődlegesen fegyenctelepnek szánták Ausztráliát (van is egy régi vicc erről: A turista be akar lépni Ausztráliába. Kérdezik tőle, hogy volt e már büntetve. Erre ő: - Miért, még mindig kötelező?J).

A hivatalos feljegyzések alapján Cook kapitányt tekintik Ausztrália felfedezőjének, a valóság azonban az, hogy már több, mint száz évvel korábban is hajóztak el partjaik mellett portugál és holland hajósok…csak mindegyik olyan hülye volt, hogy nem tűzte ki a zászlójukat a partra és nem nyilvánította portugál vagy holland koronagyarmatnak a területet.

Na, ellenben ezekkel a töketlenkedőkkel, az angolok ebben a műfajban óriásit alkottak. Ha megláttak egy darabka földterületet, előszedték az egyik zászlójukat a raktárból, kihajóztak vele a partra, belevágták a homokba és az éppen valamelyik regnáló György király (egymás után 4 volt a nagy felfedezések korában) nevében brit koronagyarmattá nyilvánították a szigetet.

Térjünk most vissza inkább Cook kapitányhoz és a három felfedezőútjából az elsőre. 1768-ban indult el Angliából és 1769-ben érkezett ebbe a térségbe. Körbehajózta és feltérképezte Új-Zéland mindkét szigetét, majd Ausztrália 2000 km-es keleti partvonalát. Ezen információk később igen hasznos segítségnek bizonyultak a Brit Haditengerészet számára.

Cook kapitány egyébként igen művelt, tájékozott férfiú volt. A térség feltérképezése mellett nagy figyelmet fordított a legénység egészségének megőrzésére. Az abban az időben a hajók legénységeit megtizedelő skorbutot azzal védte ki, hogy a menün állandó jelleggel szerepeltette a savanyú káposztát és a gyümölcslevet. Mindezen elővigyázatosság sem mentette meg azonban legénységének egy részét, mikor útban hazafele kikötöttek Jakartában…30-an meghaltak…a többinek legalább több gyümölcs jutottJ

Sajnos Cook kapitánynak csúnya, érdemtelen véget osztottak odafent…1779-ben Hawaii szigeténél a harmadik útja során a bennszülöttek egy kis félreértés végett csetepatéba keveredtek a felfedezőkkel és feldarabolták a Kapitányt…

Ausztrália, maga ez a hatalmas földterület ismert volt tehát a Brit Haditengerészet előtt és a már fentebb vázolt, az angolok részéről szomorú történelmi események hatására újra elővették a Cook által készített térképeket…

1787. május 13-án Arthur Phillip kapitány 11 hajóval (több mint 1000 emberrel a fedélzetükön, akiknek 3/4-e fegyenc volt – férfi, női – plusz azok családjai) elindult Angliából, hogy az egyik legszebb és legkülönösebb élővilággal megáldott földrészt végérvényesen és hivatalosan is koronagyarmattá nyilvánítsa. 7 hónap alatt meg is érkeztek és már 1788. január 18-20-a környékén Botany Bay (Bondi-tól kicsit délebbre) környékén hajókáztak, kikötésre alkalmas helyet keresve. Azt ugyan nem találtak, de egészen véletlenül összeakadtak pár francia hajóval. A legendásan jó kapcsolatban lévő  két nemzet fiai közt összetűzésre nem került sor, mivel a franciák különben is csak mindenféle gazt meg állatot gyűjtögettek tudományos célból (állítólag egyébként nekik köszönhető a himlőjárvány, amely a mai Sydney területén élő őslakosokat teljesen kiirtotta), az angolok meg lázasan keresgélték a megfelelő helyet, ahová leszúrhatják a zászlójukat...ezzel is megjelölve területüket. Pár napig kacsáztak még a part mellett, aztán betértek - egyébként már - másodjára is a ma az Operaház és a Harbour Bridge által ölelt kis öbölbe és végül január 26-án Phillip kapitány kis csónakba szállt – természetesen az elengedhetetlen kellékkel – egy zászlóval a kezében és kikötésüket követően végre birtokba vették a területet III. György király nevében. A kikötésük helye tehát a mai Circular Quay-en volt. Természetesen kétszáz év alatt sok minden változott, így a part vonala is. Azonban apró jelzésekkel láttatják a mostani kikötőben, hogy hol volt a part 1788-ban és 1840 körül, mikor először hozzányúltak egy kisebb átalakítás miatt. A kitűzött zászló feltételezett helyén érdekes módon ma is egy Brit lobogó leng a szélben, érthető okokból már nem a part mellett (annak feltöltése miatt), hanem egy kisebb utcában a járdánJ

Ami még hozzá tartozik ehhez a kis háttértörténethez, hogy 1808 vagy 1818-ban kezdték el ünnepelni az Australia Day-t.. Az idők során viszont óriási népünnepéllyé nőtte ki magát.

2012. január 26-án, ahogyan minden évben az aktuális ausztrál kormány hatalmas felhajtással és tökéletesen, pontosan megszervezett programokkal kedveskedett az ausztráloknak. Volt itt minden…először is a menetrendszerűen reggel érkező felhőszakadás, majd a parkok és a Circular Quay (ahol ugye a Harbour Bridge és az Operaház áll) különféle programokkal várták az idelátogatókat…akik bőven megvoltak 1 millióan. A strandok megtelnek ünneplő ausztrálokkal, zabálnak egy nagyot a kijelölt BBQ helyeken, avagy beülnek egy étterembe. A kikötőben pedig ilyenkor van hajóverseny, behajóz pár régi nagy vitorlás is, veterán autókkal vonulgatnak a városban, ünnepélyes keretek között egy parkban átadják az ausztrál állampolgárságot igazoló okiratot, vagy akár érdemérmet az arra jogosultaknak, de leginkább abból tudod, hogy különleges nap ez az ausztrálok számára, hogy mindenki bazi nagy zászlókkal a hátán, arcán, testén mászkál a városban és ‘happy Australia Day’-t kíván minden szembejövőnek. Aranyosak. Kicsit olyan ez, mintha szilveszter lenneJ

Én természetesen (2010-hez hasonlóan) semmit sem láttam sem délelőtti sem a kora délutáni programokból, mivel bent melegedtem a konyhában 10-től 5-ig. Utána kaptattam fel a dombon hazáig, gyorsan átvedlettem farmerba, ingbe és Katával (aki délelőtt bent dzsangált a városban) bementünk a Darling Harbour-be. Itt van többek között pár múzeum, aquaworld, kicsi kikötő és megszámlálhatatlan drága étterem, valamint a casino isJ. Este kilenckor aztán, több százezer ember társaságában végignéztük a tűzijátékot. Közel harminc percen át tartott…azt kell mondanom, hogy megint nem spóroltak az anyaggal… igen látványosra sikeredett (bár lehet csak a szilveszteriből maradt visszaJ).

Ami nekem furcsának tűnt: egyik párt sem küldte el a másikat melegebb éghajlatokra ezen a napon, senki sem hazaárulózott, vagy idegenszívűzött (pedig itt akár lehetne is okuk ráJ). Sőt, együtt ünnepelt a miniszterelnök és az ellenzék vezetője (konkrétan együtt futottak el pár száz dühödt Aboriginal elől Canberra-ban*J). Ez az ünnep valóban népünnepély, ahol az aktuális napi politikai csatározásokat félretéve a célpontban az ausztrálok állnak. Az otthoni elvtelen populizmust folytató politikusok és követőik tanulhatnának az aussiektól. Úgy is lehet büszke ausztrálnak lenni, hogy közben nem kell más állam országzászlaját égetni, avagy más nemzet polgárait gyalázni, halálba küldeni…vagy akár a saját polgártársaikat.

Egyébként leszámítva közel 150 letartóztatást (hát Istenem, folyt az alkohol, kicsit elengedték magukat a fiúk), nagyon békésen, vidáman telt a napJ

*Az aboriginalok nem úgy tekintenek erre a napra, mint valami nemzeti ünnepre. Ők inkább hívják ezt a napot Invasion Day-nek vagy Survival Day-nek. Valahol érthető. A gyarmattá nyilvánítás után ők ugyanis gyakorlatilag másodrendű állampolgárokká váltak, ráadásul nemegyszer komplett törzseket irtottak ki az angolok…fegyverrel, vagy a behurcolt járványokkal…csúnya időszak volt ez számukra.


UPDATE: Most nézem az aussie hírportálon, hogy egy kisebb aboriginal csoport felgyújtott egy ausztrál zászlót a fővárosban...ez ugyan szöges ellentétben áll az előbb leírtakkal, de véleményem akkor is tartom.  
Nem gyakori jelenség ez errefele...