Bendegúz

2012. május 19-én megszületett az unokaöcsém, Tasi Bendegúz! Kívánok neki legalább olyan szép, hanem szebb és gondtalanabb, boldogabb gyerekkort, mint nekünk biztosítottak Attissal a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik…dédmama és dédpapaJ És kívánok kitartást a szülőknek…mostantól nem lesz egy perc nyugtuk semJ

a büszke szülők:)

Természetesen eme örömteli eseményen kívül történtek más dolgok is életünkben, ez a poszt azokról szól…plusz megismertetném igen szűk olvasótáborom az ausztrál víz és csatorna-, energia-, és telefonszámla díjaival is…csak összehasonlításképpen, hogy mennyire hülyének nézik otthon és kihasználják az embereket a szolgáltatók.

A hosszúszárnyú bálnák (Humpback Whale) délről északra tartó vonulási útvonala gyakorlatilag a házunk előtt húzódik…na jó, kissé túlzom. Pár kilométerre vannak és a víz alatt, de a lakás igen jó helyezkedése folytán baromi jó rálátásunk van a vízen történtekre…értsd, kurva jó a panorámánkJ A bálnák most evickélnek fel északra, hogy majd pár hónappal később ugyanezt az utat megtegyék, csak dél felé. Most találnak párra és hozzák össze, majd világra az utódokat fentebb északra az egyenlítő környékén. A hímek pedig úgy imponálnak a nőstényeknek, hogy ki-ki ugrálnak a vízből. Méreteikből adódva még mi is látjuk ezt a mutatványt innen a lakásunkból. Mostanában, mikor reggelizünk, egy szót nem szólunk egymáshoz, csak a vizet kémleljük. Katának kétszer, nekem egyszer sikerült megpillantanom a nevezett élőlényt. Láttuk, ahogy a bálna kidugja a fél testét és visszacsobban a vízbe…persze a távolságból kifolyólag csak egy kisebb formát láttunk kiemelkedni a víztömegből, és az azt követő csobbanást…az érzés azonban akkor is felemelő volt! 

El lehet menni bálnanéző túrára hajóval is (a Circular Quay-ről indul), de az fejenként 60-90 dolcsi és  nem garancia, hogy a hajóból látunk is bálnát…de lehet teszünk majd egy próbát valamikor.

A bárban közben változatlanul zajlik az élet, hét közben nyugi van, hétvégén meg betámadnak a részegedni vágyók rendesenJ Itt ragadnám meg az alkalmat és kérném meg azon olvasóimat, akik jártak már Ázsiában, hogy ugyan meséljék el, milyen egy ázsiai kocsma. Komolyan nem értem őket…nem csak azért, mert angolul nehezen beszélnek, ha igen, akkor meg az utolsó szótagot hagyják le, aztán találd ki, mit akar. Látja az ember, hogy éppen két embert szolgálok ki egyszerre, de azért odadugja a menüt az arcomba és bágyadt vigyorral hajtogatja, közben mutatva a mangó sörre, hogy mangó-mangó-mangó…hát cseszd meg a mangódat, várd ki a sorodat, idióta. Imádják az édes szarokat. Nekünk meg van búzasörünk mangóval megbódítva…szerintem ez a sör meggyalázása ugyan, és mint főbenjáró bűn büntetném, de ezek élnek-halnak érteJ

Továbbá ugyancsak kérdésként merült fel többünk között, hogy ezek egy korsó sört otthon is megosztanak 5 emberrel? Nem, nem ennyire gondoskodóak és önzetlenek, hanem csak sajnálják rá a pénzt. Állandóan kérik a kis poharat a korsó sör mellé, hogy önthessenek másnak is…bazz, ez nem egy olcsó szar önkiszolgáló menza, amihez otthon szoktak…

A kérdésem tehát, hogy ugyanúgy Ázsiában is szarnak a másikra és szintén ilyen sóherek odahaza?

Na jó, most megint csúnyán általánosítottam…csak ilyen hatások érnek.

Aztán persze erre ráerősítenek azok a megfizethetetlen pillanatok is, amik a város kínai piacán érnek minket.

Katával múlt csütörtökön betértünk a Paddy’s Market-be a telefonjainknak bőrtokot nézni, na meg sapkát, pulcsit…és valami gyümölcsöt a híres piacrólJ

Nem csalódtunk az ázsiaiakban, ugyanúgy rezzenéstelen arccal beletüsszögnek, köhögnek a levegőbe, köpnek a sarokba, mintha otthon lennének…de a legdurvább eset egy boltban ért minket. Katának néztünk valami csinos pulcsit, mikor látom, hogy az eladónő nézegeti az egyik pulóvert. Majd mit sem zavartatva magát, a ruha ujjába törli a pofáját, utána meg a szeméből a csipát dörzsöli ki vele. Mindezek után, mint aki jól végezte dolgát lepöcköli a ruhára került piszkot és továbbáll a pénztár felé…azt hittem befosok…Kata ezek után már nem próbált fel semmit sem…J Oda akartam menni a csajhoz egy ruhával a kezemben, hogy az orrát még nem fújta ki vele, de félő volt, hogy nem értené a hülyéje…

A piacra visszatérve – leszámítva a fentebbi undorító eseményeket -, az még mindig nagyon hangulatos, de azt hiszem erről már írtam korábban. Vettünk mindketten egy-egy bőrtokot a telefonunknak, és nekem egy sapkát. Aztán banánt, papaya-t és mandarint a zöldség-gyümölcs részlegenJ

A telefon

Május vége felé meguntam a buta telefonom és valami okosra vágytam. Katával bementünk a Vodafone-hoz és szétnéztünk az ajánlatok között. Én célirányosan az iphone-hoz és a Samsunghoz mentem, hogy majd közülük kerül ki a győztes, de Kata okosan jobban körülnézett és el kezdte összehasonlítani a kameráikat a gépeknek…na meg jött egy koreai kiscsaj is az üzletből. A vége az lett, hogy rábeszélt minket egy-egy HTC One X-re. Akkor már Kata is az alapos vizsgálat után mellette tette le a voksát, szóval vettünk mindketten egyet. Nem bántuk meg, baromi jó készülék. És szerencsére nem léptem be az ájfónosok táborába…olyan snassz már iphone-nal járkálni itt…még a hajléktalannak is az van, komolyanJ

A sokk azonban akkor ért, mikor mondták, mennyibe fog ez fájni nekünk…gyakorlatilag alig többe, mint amit eddig tejeltünk a telefonálásértJ Ugyanis eddig 30 dollárt fizettünk feltöltő kártyás telefonunkra havonta…na most 49 dollárt, viszont elhoztunk egy csúcskategóriás készüléket és többet is tudunk telefonálni és netezni vele (550 dollárnyi egységet és 1 GB). OK, két évre előfizetve, de a két éves röghöz kötést otthon is kibírtam…csak el ne hagyjam.

Megnéztem Magyarországon hogyan tudtam volna elhozni: becsengetek vagy száz rugót és utána még havi annyit kéne fizetnem az előfizetésre, mint itt dollárban…csak ugye itt más órabérben dolgozunk…

Nem kell egyébként ilyen messzire jönni, hogy szembesüljünk a pofátlansággal, amit otthon megengednek maguknak. Elég ha körbenézünk egy ausztriai mobiltársaság ajánlatai között…meg fog lepődni az illető, aki megteszi. Durva kezdőrészlet? Ugyan…

Víz és csatorna

Átalányt fizetünk, nincs vízóra. Negyedévente jön a csekk 154 dollárról, ami a jelenlegi árfolyammal (228 HUF) számolva nagyjából 35e forint…havonta ugye kb 11.700 forint. No comment.

Gáz

Na az nincs…komoly regulák vonatkoznak a gázos fűtés beszerelésére, így inkább többségében kihagyják a házak építésénél. Vehetsz helyette elektromos fűtőtesteket, amik meg eszik az áramot rendesen…lásd alább.

A tűzhely is elektromos.

Energia

Legutolsó számlánk 294 dollár volt február-március-április hónapokra. Ebben még nem volt benne az elektromos radiátorunk és az ágymelegítőnk fogyasztása sem…majd augusztusban fog kikerekedni a szemünk a téli számla kézhezvételét követőenJ De szerintem tűrhető lesz, igyekszünk visszafogni a fűtést és inkább felöltözünk. Igaz néha még melegítőben is fázunk a nappaliban…

A számla befizetése egyébként úgy történik, hogy a kipostázott számlán van egy vonalkód. Ezt a vonalkódot olvassák le a befizetésnél…nem szarakodnak csekkekkel…

Ja ágy! Május végén végre vettünk egy ágyat az IKEA-ban! Egy ’Queen size’ ágyat matraccal, matracvédővel együtt. Öt hónap után összepakolhattuk az Ilditől kapott felfújhatós matracunkat és összeszereltem az első közös ágyunkatJ Nagyon kényelmes és nem utolsó sorban igen praktikus is télen. Nem fagy oda a s***ünk reggel a matrachoz…az ugyanis túl közel volt a padlóhoz és tényleg kellemetlenül hűvös volt már nekem is.