Kirándulás vidéken

Júliusban elkezdődött Katának az egyetem. Vége a sok léhűtésnek a general english órákon, kirándulásoknak a városban az osztállyal, ahogyan az történt a nyelvsulival. Akár ki is írhatnák a suli kapujára, hogy ’Welcome to the real world guys’J

Hétfőn statisztikával, kedden könyveléssel boldogítják a diákokat napi négy órában. Na utóbbinál már legalább derengett valami Katának a múltból, lévén közgazdasági suliba járt. Nekem is…azt hiszem én is tanultam valami hasonlót egy félévig…vagy többet…mittudoménJ

Csütörtökön 8 órán keresztül tágul az agya: mikroökonómia és üzleti jog van terítéken.

A suli tanárai angol-szászok, ami meglepő ismerve a sydney-i iskolai állapotokat. Semmi bangladesi, pakisztáni, indiai…végre lehet érteni az órán elhangzottakat. A diákok már más tészta, ott kisebbségben vannak a nem ázsiaiak.

Egyébként igen nagy mennyiségben kell nyomtatni is. Tankönyv helyett emailben küldik el a tananyagot, és azt nyomtatjuk ki. A házi feladatot is elektronikus úton kell beküldeni…nem tudom, most én vagyok az öreg, vagy teljesen elterjedt már otthon is ez az eljárás? És akinek nincs net hozzáférése? Vagy nyomtatója?

Nyomtatót gyorsan beszereztünk a Harvey Norman-ból és felhívtam az egyik internet szolgáltatót, hogy jó lenne, ha bekötnék a netet is, rákapcsolnának minket a világhálóra. Az ingyen netünk sajnos elköltözött, nem találtuk egy hónapig…milyen gyökér dolog már ez…nem is szóltJ Szóval maradt a fizetős megoldás. Egyébként nem olyan gáz. TPG a szolgáltató neve és 69 dolcsi egy hónapra: korlátlan net, 100 perc nemzetközi hívás ingyenes, ahogyan államon belül vezetékesre is, ha jól tudom. Eleinte féltem, hogy cefet lassú lesz, de kellemesen csalódtam. Van gyors net Ausztráliában megfizethető áron!!! JJ

Megjegyzem, a nyomtatóvásárlás után betértem valamiért a szomszédban lévő Office Works áruházba és ugyanazon termékek olcsóbban kaphatóak náluk. Aki irodai eszköz vásárlására adja fejét, vagy csak egyszerűen fénymásolni szeretne olcsón 200 oldalt, vagy egy könyvet…inkább menjen utóbbiba.

Egyébként jól vagyunk. Júliusban például teambuilding keretében elmentünk paintball-ozni egyet a báros kollégákkal és sikerült is szétlőni egymás testét, gyönyörű foltokat hagyva. 24-en alkottuk a nemzetközi SWAT-ot csehekkel, németekkel, lengyellel és két nepálival a konyhából. Sydney-től délre volt a pálya bent az erdőben egy órányira a várostól.

Az embernek ugye egyből eszébe jutnak a történetek Ivan Milat-ról és a Wolf Creek pszichopata sorozatgyilkosáról, akik zavartalanul tüntették el a gyanútlan külföldi turistákat…Ivan Milat – aki inkább 20 évvel ezelőtt ténykedett – unokaöccse úgy vélte folytatja a családi hagyományt és nagybátyja nyomdokaiba lépett. Nemrég ítélték el gyilkosságért a kis kretént. Megölte fejszével egy ismerősét és a korábban már a nagybácsi által is hullákkal feltöltött erdőben rejtette el ő is áldozatát…

Na mindegy, megérkeztünk és 4 aussie srác fogadott minket. Kissé rá voltak kattanva a játékra, vagy a kokainra, mindegy…nagyon pörögtek. 4 pálya volt és egy szabály, 3 méterről közelebbről ne lőj a másikra…AHA…persze…gondolhatjátok hányan tartották ezt be, Katát pl igen közelről fejbe, karon és lábon lőtték…

Ezt leszámítva jól szórakoztunk. Ellőttünk fejenként kb 1000 golyót és be is kaptunk pár tucatotJ

A munkahelyen eddig úgy látszik minden rendben van. Még májusban rendeztek egy versenyt, hogy ki ad el több literes sört és Big German Pretzel-t…igen, a győztes én vagyokJ A nyereményem egy 50 dolláros ajándékkártya volt. Most kedden hívtam meg Katát belőle egy pizzára lent a strandon. Egy osztálytársa, aki történetesen magyar, ott dolgozik pizzakészítőként az egyik olasz étteremben. Jóóóól megpakolta a tésztát nekünk mindenféle földi jóval…azt hiszem visszajárunk odaJ

Kata élvezettel majszolja a kedvenc pizzáját :)

A bár mögött mostanára már kiképeztek barista-nak. Kaptam is egy ’Barista’ jelvénytJ A cég felbérelt egy profit. Indonéz csóka és ő tanított minket a kávékészítés fortélyaira. Na nem kávémagokat szüretelünk és pörkölünk, hanem csak főzünkJ Eddig mindössze papírom volt róla, hogy barista vagyok (január elején elvégeztem egy kurzust, de sza*t sem ért), most már legalább a gyakorlatban is megy minden, még a latte art is. Itt Ausztráliában - amelyik az egyik legnagyobb kávéfogyasztó a világon – ez azért sosem hátrány.

Múlt héten Katának megvolt az első kisebb szünete a suliban. Egy hetes…gondoltuk húzzunk el a városból. Kata megtervezte a túra útvonalát, szállásokkal és autóbérléssel egyetemben, nekem már csak a bankkártyámat kellett előszednemJ Na jó, a költségeken természetesen osztozkodtunk később.

Thredbo-ban

Egy kisebb autót sikerült bérelni. Hyundai Getz...igen, a kis Getz 1.6-os, automata, benzines és 5 ajtós. Eleinte féltem a bal oldali közlekedéstől, de szinte azonnal megszoktam. Csak elhagyatott utakon kellett Katának néha rám szólnia, hogy húzzak vissza a sávomba…az automata váltó is okozott meglepetéseket…sose hagyd D-ben, mielőtt elindulszJ

Hétfőn reggel indultunk dél felé és első utunk Kiama-ba vezetett. Gyönyörű, közvetlenül a tengerparton épült festői kisváros. Olyan mintha oda rajzolták volna. Persze mindez nem vonzaná csak úgy a turistákat. Gyakorlatilag az egész város a Blowhole köré épült. A blowhole egy természet alkotta érdekesség jelenség. A viharos hullámok utat törtek a sziklán keresztül egy lyukon és ez azt eredményezi, hogy egy erősebb hullámverésnél a lyukon keresztül lövell felfelé a tengervíz. Ez így leírva egyáltalán nem tűnik lenyűgözőnek, de élőben tényleg látványos. Ráadásul még szivárvány is alakul néha a tökéletes fényképek kedvéért.

ahol a víz betódul

ahol feltör

ott a szivárvány is

Utána elautókáztunk Kangoroo Valley-be. Még 2 éve voltam ott Ildiékkel. A völgyben egy kis kempingben kenguruk és wombatok ugrálnak, mászkálnak az emberek között. Nagyon idilli…lett volna, mert egy iskoláscsoport az összes létező négylábú emlőst elzavarta a környékről. Be kocsiba, tovább a következő állomásunkra. Pebbly beach. Na itt volt aztán minden! Baromi gyönyörű kis erdei úton leereszkedtünk a strandig, ahonnan mondanom sem kell, lenyűgöző panorámában volt részünk. Az egész strandot körbeölelte az eukaliptusz fákkal nagyon sűrűn benőtt hegyoldal, az északi oldalnál pedig éles sziklák zárták el az utat. Lent a strandon vannak bungalók is. Ki lehet bérelni, bár figyelembe véve a hely különlegességét és fekvését, valószínűleg nem a mi pénztárcánkhoz árazták be.

Pebbly beach azonban nem csak a természeti szépségeiről híres, hanem arról is, hogy a kenguruk félelem nélkül a vízben, homokban és füves réten ugrálnak az emberek között. A cukiság faktor már akkor az egekben volt, mikor megláttuk az első két erszényest…aztán felbukkant egy másik csoport is kicsi, kölyök kengurukkal. Akkor Katánál elszakadt a cérna és szinte odaugrált, kúszott örömében. Azok meg békésen legelészték a földből, homokból előbújó zöld füvet. Páran érdeklődve Kata felé nyújtogatták nyakukat ő meg kihasználta az alkalmat és megsimogatta az egyik picit. Később arrafelé közeledett egy hím is. Én kicsit tartottam tőle, de szükségtelen volt…elhaladt mellettünk, és folytatta tovább a kérődzést.

Majd felbukkant egy harmadik csoport is. Az egyik mama hasából, ahogyan vacsorázott a réten, előbukkant egy kicsi feje is és ő is zabált egyet. Kissé bizarr látványt nyújtott…ilyet utoljára az Emlékmás c. filmben láttamJ

Mivel minden mókának vége szakad egyszer, a nap is lement már, indulnunk kellett Canberrába az első szállásunkra. A térképen közelibbnek tűnt, de a valóságban itt minden messzebb van, ahogyan az ember képzeli. Közel 3 órába telt, mire végre beértünk a fővárosba és egy újabb órába, mire megtaláltuk a szállást. Canberra nem nagy szám…nem láttunk ugyan belőle sokat, de nem nyerte el tetszésünket. Hideg, rideg, semmi sincs ott pár kormányzati épületnél. El is neveztem Ózd-nak…

igen, mínusz fok volt a fővárosban éjjel

Reggel nagyon gyorsan tovább is álltunk, hogy újból dél felé indulva, a Snowy Mountains-en keresztül Albury-be érkezzünk. A havas hegység kurva szép volt. Komolyan. Már az odavezető úton is elhaladtunk pár tó és város mellett, ahol az ember könnyen elképzeli a gondtalan életet. Venni egy házat a Jindabyne tó mellett és egész nap csak kirándulnánk, horgásznánk, élveznénk a kilátást….aztán valószínűleg gyorsan be is csavarodnánk az ingerszegény környezetben…J

A havas hegység központja, gyakorlatilag egész Ausztrália egyetlen síparadicsoma Thredbo. Kicsit hasonlított egy európai sípályára. Alpesi házak a faluban, hüttéből zene szólt, csak az árak nem stimmeltek. Gyorsan tovább is álltunk. Előtte készítettünk pár képet, havaztunk egy cseppet, nézelődtünk, majd be a kocsiba és leereszkedtünk a hegyről.  Mire sík területre értünk, éhesek lettünk. Ekkor jött Khancoban városa. Ha már ilyen hülye neve van, nézzük meg gondoltuk…egy tábla mutatta, hogy City center...egy nagy parkolót találtunk egy bolttal és egy nagyon kicsi büfével és postával a háttérben. Egész utunk során egyébként csupa fura nevű településeket érintettünk, vagy haladtunk el mellettük: Queanbeyan – KunbajaJ, Cooma – Kóma, Khancoban – Kankóban, Tangambalanga, Wangaratta, Yackandandah, Barnawartha, Wagga Wagga, Cootamundra.

Mivel már este hét volt, siettünk tovább Alburybe. Következő éjszakánkat itt töltöttük. Igazi, útszéli motel jellege volt, de a nívósabbak közül. Mexikói stílusban volt felépítve, saját fedett autóbeállóval a szoba előtt, medencékkel, és szaunával a komplexum közepén. Nagyon bejött, olyan fílingje volt, mint egy hollywoodi roadmovie-nak. Az ágy kényelmes volt, ingyen netet biztosítottak, nagy síkképernyős TV a falon, minden adva volt a bódottághozJJ

Jindabyne tó

Jindabyne tó

sajnos gyakran hiába van kint a tábla...

ezt csak azért, mert itt készítik az egyik schnaps-szot, amit árulunk

ez meg mi?:))

repül a hógolyó

no comment...:)

Kiscica

idill

sípályák

Kata a kis Getz-cel

motelszobánk...háttérben a szerk. kisgatyában

Másnap reggel fájó szívvel hagytuk magunk mögött a motelt és irány dél, Glenrowan. Útközben még betértünk egy mekibe és sikerült életem legszarabb, legforróbb kávéját is meginnom. Gyakorlatilag Glenrowan volt utunk végcélja, a legdélibb pont, amit most elértünk utunk során. A várost Ned Kelly rajzolta fel a térképre azzal, hogy odajárt kocsmázni , partizni és ott is érte utol a végzet egy vagonnyi rendőr képében. Éppen partiztak, mikor rajtuk ütöttek. Gyakorlatilag egy 12 órás állóháború dúlt a Kelly gang és a rendőrök között. Azért az jellemző, hogy Kellyék elengedték a kocsmában rekedt civileket és az aznap meghalt áldozatok kivétel nélkül rendőrök golyói által hullottak el. A végkifejlett ismert, a június végi csatában a páncéllal felvértezett Neden kívül mindhárom társa meghalt. Őt magát sebesülten Melbourne-be szállították és novemberben fellógatták. A történet érdekessége, hogy állítólag megátkozta a bírót, hogy hamarosan követi a sírba….így is lett, pár napra rá természetes halált halt a bíró is, igaz szenvedett még egy sort előtte.

Nem akarom védeni Ned Kellyt, egy bűnöző volt, aki megölt három rendőrt, bankokat rabolt, de mindezt nagyban köszönhetik a korabeli rendőrök brutalitásának, kegyetlenkedéseinek, amelyeket az ír kisebbség ellen követtek el. Ő így élte meg lázadó korszakát…J

Ned Kellyt 1880-ban akasztották fel 26 évesen, az édesanyja azonban még 43 évig gyászolta fiát. 1923-ban hunyt el. Ned öccse, aki ugyancsak eltöltött pár évet különféle börtönökben az 1870-es, 80-as években, egészen 1946-ig húzta.

Egész Glenrowan Ned Kelly mítosza köré van felépítve. Két múzeumban is voltunk. Az elsőben viaszbábokkal, korabeli berendezési tárgyakkal és helyszínekkel (pl egy korabeli kocsmaJ), hangeffektekkel mutatták be Ned utolsó csatájának óráit. A második múzeum pedig a Kelly család által adományozott használati tárgyakból állt, korabeli újságcikkek, satöbö…a hátsó kertben pedig ott volt felépítve a szülői ház pontos mása a szobákkal, használati tárgyakkal, ruhákkal satöbö...

a kocsma

kamu sírok

nem igazi:) valójában azt sem tudják, hol van Ned koponyája

ki az  a hülye, aki elhagy egy pisztolyt...és hogy nem találták meg 100 évig?

mögöttem állt a fogadó...

állítólag ezen a helyen kapták el Nedet...a fa replika...a lány nem:)

Ned kedvenc kocsmájából

replika...a ház ahol élt

ahol szintén eltöltött pár évet:)

a kis Ned ezen ülve ábrándozott bankrablásokról...és az azokból fedezett tivornyákról

valaki még mindig ott alszik?

igen...tudom, bocsánat

Ned öccse, Jim öregkorában...kivételesen a saját lovával szerintem:)

Ausztrál vidéki naplemente

Kint a város szélén, a régi vasútállomás mellett került sorra az ausztrál folklór egyik legnépszerűbb személyiségének utolsó nagy csatájára. Sajnos a kocsmát felgyújtották a lövöldözés során, de akkor is számunkra érdekes volt ott állni, ahol 132 éve fél napig csatáztak egymással a felek. Az ember ilyenkor elképzeli, hogy ugyanazon a helyen állhatott az azóta már híressé vált páncélos maszkjában és lődözött a zsarukra a fák mögül. Megvolt az elfogásának a helyszíne is, láttuk, amit Ned elvileg utoljára láthatott a szabad életében…egy hegy, fákkal…meglepőJ

Kicsit sokat időztünk ott lent, és mivel következő állomásunk Sydney mellett volt Katoomba-ban, amely pontosan 700 km-re található Glenrowantől, sietnünk kellett.

Az út közben nem történt semmi különös…8 és fél óra alatt értünk fel…egyszer Wagga Wagga előtt eltévedtünk és egy kis úton tértünk vissza a helyes irányba, valamint további elhullott kengurukat és wombatokat láttunk az út szélén, ahogyan az előző két napban szintén…szomorú látvány.

Katoomba-ba az utolsó éjszakánk helyszínére este 11-re érkeztünk. Ezt meg kell néznetek: http://www.kurraraguesthouse.com.au/ Hangulatos régi ház, kandallókkal, fa bútorokkal és kiadós reggelivel a ház szalonjában.

Mikor Katával először itt volunk 2010 januárjában, akkor is itt szálltunk meg, és most is ugyanazt a szobát kértük…nosztalgia…jakuzzivalJ Katoomba a Blue Mountains-ben fekszik, és egy különös szikla formáció vonzza oda a turistákat: http://en.wikipedia.org/wiki/Three_Sisters_(Australia)

Ha jól számoltam már ötödjére láttam, de nem lehet igazából megunni a látványt és a hangulatos kis várost.

Három nővér 247. alkalommal lefényképezve

szélvihar volt

ehhez a képhez ajánlom Uhrin Benedek Kispatak c. remekművét

A Sydney-n kívüli ausztrál vidék olyan elragadó, hogy visszahívja az embert. Már nézegettük a telekárakat is, de még mindig kevés a pénzünk ráJ Így csak egy következő túrát tervezünk…hogy mikorra, fogalmunk sincs még.

Update: végre beérett munkám gyümölcse, én lettem Mr. Augusztus az étterembenJ A vezetőség úgy határozott, hogy az „Employee of the Month” kitüntető címet nekem adják az augusztusban mutatott odaadó és páratlan munkám elismeréseként. Gyakorlatilag csak folytattam a családi hagyományokatJ Már a drága nagymamáim is kaptak ilyen elismeréseket…az egyik még kitűzőket is…de az más világ voltJ

A lényeg, hogy most ott lóg a vigyori képem a bejáratnál és elvileg a honlapon is fent kéne, hogy legyek.

Ja, az elismerés mellé kaptam egy 100 dollár értékű kártyát is, amit a cég éttermeiben tudok leenni. Augusztus mindig is a kedvenc a hónapom volt, most sem hagyott cserbenJ 

a bejáratnál ennek a szimpatikus fiatalembernek a portréja köszönti a kedves vendégeket