Piszkos anyagiak

Pataky Attila itt járt februárban, az aktív meg jött vele…ha meg már itt volt, csinált pár riportot is az országról és az itt élő magyarokról. Online néztem meg a múltkori adást. A szomszéd netkapcsolata még mindig nem a legerősebb, de azért 20 perc alatt sikerült lejönni a 8 perces riportnak.

Na, a riportban megszólaltatott tanácsadó Peti, akivel intézzük mi is a vízumunkat, a Gary - aki szervezte a koncertutat - meg aki Katát hívja rendezvényekre…aztán azt csak remélni tudom, hogy tényleg felszolgál, nem felszolgáljákJ

A riportban említett Kemeny’s bolt - ami Bondi road-on található közel a strandhoz - nevét tényleg nem tudják kiejteni. Sokan azt hiszik, orosz a tulaj. Úgy vélem az lehet az oka, hogy rengeteg orosz, ukrán él itt Bondi-on. Egyébként a boltban tényleg kapható hazai cucc: paprika, erős pista, mustár, majonéz meg egyéb magyar áruk…pl. pia is természetesen, pálinka, bor, sör képébenJ

(Ez nem a Kemeny's, hanem egy orosz tulajdonban lévő bolt...csak tetszik a kép:))

Mostanában a cseh diákok is ide költöznek…láthatjuk, erős a szláv túlsúly. Természetesen magyarok is megélnek közöttük. Így fordulhatott elő, hogy a Kemeny’s bolt közvetlenül egy magyar étteremmel szemben és egy magyar cukrászat mellett található.

Magyarok laknak itt tehát szép számmal Bondi Junction környékén is, de leginkább kicsit fentebb, az igazán gazdagabb környéket szállták meg: Rose Bay-t, Vaucluse-t, Watson Bay-t és Double Bay-t…sokan közülük a második világháború vagy az ’56-os forradalom után érkeztek. Vicces néha idősebb öregeket látni, ahogyan tökéletes magyarsággal civódnak a bevásárlásnálJ

(Menekültként jött Les Murray, alias Ürge László is, az elismert sport szaktekintély és Frank Löwy, aki a leggazdagabb ausztrál volt évekig. Utóbbinak mutatták a TV-ben a jachtját…ba*megJ Akkora, mint egy ház…a neve: IlonkaJ)

Ugyancsak a riportban hangzott el, hogy drága az ország. Persze…a magyar fizetésekhez képest. Azonban aussie fizuval már lényegesen egyszerűbb a megélhetés.

(Az ALDI-ban: 1kg tészta 1.15 AUD, 3L tej 2.89, 12db tojás 2.29, 300g tejföl 1.39, fagyasztott málna fél kiló 4.99, csirke falatkák 500g 2.99, 1 kg paradicsom 2.99, 4kg krumpli 2.99, 1kg sajt 7.49, 1kg banán 0.95, 1lg szeletelt kenyér 0.99; a COLES-ban: két lámpa égő 5 dolcsi, 1kg banán 1.23, 1kg alma 1.90, sajt torta 4.99, sonka 100g 3.00, 1kg liszt 0.95, 500g tejföl 2.60, 2L tej 2.00) Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a gyümölcsök ára ingadozik...általában a banán kicsivel drágább:)) A hivatalos ausztrál minimál órabér valahol 18 dolcsi környékén van.

Ha már a piszkos anyagiak…múlt héten volt egy összefoglaló az itteni celeb tévések (műsorvezető, helyi Gundel-Takács, zsűritag…) – ha jól értettem – éves fizetéséről. Nos, ha Stohl olvasná az alábbi sorokat, minden bizonnyal újra elővenné a piát és felszippantana pár csíkot…egy hasonló kaliberű színész-műsorvezető megkeres 1 millát is…ausztrál dollárban.

A helyi Gundel-Takácsnak, aki a ’Deal or not deal’ színvonalas, szellemileg igen megerőltető műsort vezeti, 700.000 AUD-t utal munkáltatója.

Egy hírolvasónak 600.000 – 1.000.000 dolcsi a fizuja…Szellő Pista most nézne egyet azokkal a bazi nagy kerek szemeivel…J

De a legnagyobb gázsit az ’Australia’s Got Talent’ egyik zsűritagja, Kyle Sandilands kapja (rádiós műsorvezető, TV-s celeb): 1.500.000 buznyák a jussa.

Jelenleg kb 235 forint egy dollár.

Update: Gábor hétfőn költözik egy másik városba. Majd írok róla, hogy bejött e neki a váltás.

A papagájok újra rendszeresen visszajárnak, Sanyi még mindig szemtelenül viselkedik, de nem tudunk neki ellenállniJ

Az új lakó

Április közepe van, az ősz is beköszöntött egy komolyabb lehűlés képében. Múlt hétfő délután még papucsban, strand nadrágban és pólóban tekertem le melóba a Rocks-ba, de mikor elindultam haza éjjel egykor, már jól esett volna valami melegebb cucc is. Nem is beszélve az út közben eleredő esőről. Eleve majdnem 25 percig felfele tekerek, így a hideg esőcseppeket nem köszöntem meg az égieknek. Másnap nem is éreztem magam teljesen épnek, na meg a gyomrom sem volt rendben, de azért ugyanúgy elmentem még dolgozni, immár felöltözve. Azonban megint nem volt elég. Most a hideg szél fújt be a nyakamnál, miközben szenvedtem fel a bicajommal Bondi Junction irányába. Az eredmény egy kisebb meghűlés lett, ami egy lassan 30 éves férfinál ugye már-már végzetesnek is bizonyulhat. Ennek megfelelően szerdán és csütörtökön is otthon maradtam végig vízszintes helyzetben az ágyban betakarózva és hagytam, hogy Kata gondoskodjon rólam. Nagyon aranyos voltJ Csinált teát-kaját, elintézte a mosásokat, vásárlást…én meg itthon lábadoztam ebből a kórságból és olvasgattam az otthoni történéseket, melyek kiváló orvosságul szolgáltak. Hirtelen nagyon gyorsan meg akartam gyógyulni, csak mielőbb szabaduljak a hazai mocsok világából...sok volt ez így két napigJ

Múlt hétvégén volt ugye húsvét. 4 napos ünnep két munkaszüneti nappal…na persze nem a diákvízummal itt héderkedő munkavállalók számára…bár igaz, szép órabért kapok, ha munkaszüneti napon dolgozom.

Érdekes módon most elmaradt a tömeg. Valószínű, hogy elmentek pár napra vidékre az emberek, vagy az is lehet végre tényleg a családjukkal töltötték az ünnepeket és nem étteremben, vagy bárban verték el a pénzüketJ Az a hétvégém a nagy forgalom elmaradása miatt tehát szerencsére nem volt olyan vészes, mint elsőre féltem tőle.

Visszatérve egyébként a betegségre, nem tudom igazából mi a teendő, ha az ember komolyabban ágynak esik. Eddig kétszer kellett volna már elmennem vizitre, mikor egyszer beledöftem a kést a kezembe és mikor lenyisszantottam egy picit a kisujjam hegyéből. Egyiket sem ítéltem annyira súlyosnak, hogy ezért elvánszorogjak az ügyeletre és tejeljek a dokinak feleslegesen. Állítólag ugyanis fizetni kell előre, aztán majd a biztosítód megtéríti…az egészet vagy a java részét. Ez azért valóban ösztönzőleg hat a sebem beforradására, avagy meggyógyulásomraJ

Bizonyára feltűnt már, hogy a címben említett új lakó még sehol sincs a bejegyzésben…na szóval 9-én érkezett. Nem mertünk nemet mondani neki és nem is tesszük ki, mert nagyobbra nőtt nálam. Este jön és hajnalban már megy is dolgára. Szokott főzni is, rengeteget eszik és főbb ismertetőjele, hogy egy szörfdeszka van a lábára nőve valamint egy teknős tetkó van a jobb alkarján.

Igen, Gábor kuzin. Kiköltözött a Manly-n lévő lakásból múlt héten. Egy másik városban lévő állásról vár vissza választ. Legkésőbb jövő hét végéig marad nálunk…legalábbis ezt mondta…J

Most hétvégén egyébként, egy igen forgalmas vasárnapi meló befejeztével végleg feladtam konyhai karrierem. Mondtam a szakácsomnak és a tulajnak, hogy ne számítsanak rám a jövőben, átadom helyem a fiataloknak. Nem tudom többet vállalni, hogy bejöjjek szombat és vasárnap reggelenként. Túl sok volt ez már...ráadásul a bárban több melót is kapok mostantól és persze a fizu is jóval több. Nem szerettem a konyhát, sőt kifejezetten rühelltem. Gyakorlatilag a legutolsó személy voltam a személyzet között és csupa zsíros, égett szartól kellett megtisztítanom az edényeket meg miegymást. Ugyanakkor azért sajnálom. Szerettem Andy-vel, Sarah-val és Chris szakácsokkal együtt dolgozni. A hangulat mindig kellemes volt, jól bántak velem és baromi finomakat sütöttek, főztekJ Remélem még találkozom velük. Na meg azért volt valami fílingje, hogy befejeztem a melót 5-kor pl. vasárnap – mikor nem kellett általában 7-re a bárba mennem –, átmentem az út túloldalára és leültem a zöldre megenni a csirkés, avokádós, paradicsomos meg mittudomén milyen szendvicsemet, közben meg hallgattam a tenger robaját.

Igaz, a Rocks-ban lévő bár sincs szar helyenJ

ui.: a legutóbbi rizskohom…na milyen?

A bártender élete

Az elmúlt két hétben gyakorlatilag nem történt semmi érdemleges. Csak meló, meló, Katának meg suli is, bár éppen szerdán volt az utolsó napja. Szép bizonyítványt hozott haza. Sütöttem neki muffintJ

Jövő héten megyünk vissza Petihez, az ügynökünkhöz és a vízumhosszabbításhoz véglegesítjük a döntésünk az iskolaválasztással kapcsolatban. Nem igazán szeretnénk még hazamenni…pont erről beszéltem a családdal is, hogy az igazat megvallva azért szar érzés, hogy itt Sydneyben jobban érzem magam, mint a saját hazámban. Mind a család, mind a barátok, Budapest, Szolnok és a Balcsi is nagyon hiányoznak.

A hosszabbításhoz visszatérve, nem kell más, csak sok pénz…ahhoz meg rengeteget kell melózni. Szerencsére a bárba szívesen járok be, mint az étterembe...mégsem a konyhában kell ügyetlenkednem. Emberek sokaságával találkozom minden nap, javarészt Európából és az USA-ból, na meg persze az elmaradhatatlan ázsiaiak is betévednek néha. Általában engem is németnek hisznek, állítólag úgy nézek ki, mint egy germán. Az mondjuk nem tűnik fel nekik, hogy a Csaba nem kifejezetten egy német eredetű név (ott a nevem egy kitűzőn). A kiejtésével is gondban vannak általában, ennek ellenére néhányan eltalálják. Az idegesítő dolog most jön csak. Mikor megkérdik, mégis miféle név ez és honnan jöttem, a Hungary-ra érkezett első reagálások egyike ötből négyszer tuti az, hogy You must be hungry…haha…Elsőre OK. De mikor századjára hallom…ilyenkor kedvem lenne átnyúlni, megfogni a tarkóját és belevágni a fejét a pultba...bár ez az üzletnek nem tenne jót…na meg a vízumkérdésünk is gyorsan meg lenne oldva. Épp ezért csak mosolygok és bólogatok a hülye szóviccénJ Elvégre  is tényleg nem tehet róla.

A betérő emberek több típusát volt alkalmam megfigyelni:

1. Aki tudja mit akar inni-enni, még ha nem is képes kiejteni azt…utóbbival nincs is gond, nekem sem menne (a Knuspriger Schweinebauch-val én is bajban lennék).

2. Akinek fogalma sincs mit rendeljen, mikor már ott áll velem szemben, ezzel is feltartva a mögötte állókat (lásd fej pultba történő applikálása…egyébként tényleg nem lettem agresszívabbJ)

3. A rendszerint amerikai turista, aki kissé kiakad meglátva a sörön a nagy habot. Na ja, fura mi? Végre az életben látsz igazi sört isJ

4. Az ázsiai. Őt egyszerűen nem értem. Inkább az orra elé nyomom a menülapot, hogy mutasson rá, mit szeretne.

5. A magányos alkesz…a kedvencemJ Ül az asztalnál délután, megiszik három literes sört, nézi a TV-ben futó állandó műsort (Octoberfest Münchenben nagymellű felszolgálólányokkal), vált velünk pár mondatot, aztán megy tovább.

Egyébként jól kijövünk a vendégekkel, mikor van időnk, beszélgetünk is velük: honnan jött, mi célból, hogy tetszik stb…

Megszerettem tehát a helyet, tudom gyakorolni az angolt, kajálhatok, sört ihatok, bár utóbbival vigyázni kell. Csakis munka után megengedett. Múlt vasárnap rúgtak ki három gyereket, mert saját célra töltögettek meló közben…kettőt sajnálok közülük, nagyon jó fejek voltak.

Ja, Sanyiék hanyagolnak minket…nem tudom mi történt velük. A hálátlan kis dögökJ Napjában egyszer jönnek, reggel. Lehet találtak más családot, akik könnyebben elcsábulnak tőlük és tömik cukorral mindkettőt.

A galambok ellenben újra előkerültek…megyek is, készítem a csúzlim.

Szent Patrik

Írország egyik védőszentje Szent Patrik, ez a IV-V. században élt szent életű ember. Halálának feltételezett napján - mely Írországban nemzeti ünnep -, március 17-én zöldbe borul a világ jó része, mivel írek mindenhol élnek. Egy kis történelmi kitekintéssel vizsgáljuk meg az ünnep hátterét és próbáljuk meg megérteni a lényegét.

Az írek nemzeti ünnepükön gyakorlatilag egy angol-római származású katolikus hittérítőt ünnepelnek (az ír nacionalisták vagy az IRA tudja ezt például?J), aki egy pár éves keserédes tapasztalat után (konkrétan elrabolták az ír barbárok és rabszolgaként tartották, majd megszökött és valami isteni sugallatra beállt hittérítőnek) visszatért a zöld szigetre és katolikus hitre térítette a barbár törzseket.

Ezzel rendben is volnánk. Igazi hollywoodi történet ugye?

Na de hogyan ünneplik meg szerte a világban eme jeles napot - melyet gyakorlatilag mindegyik keresztény egyház elismer – az írek…és akiket vonz az ezt körülvevő felhajtás? Napközben még elviselhető, felvonulnak zöld jelmezben, de este aztán odacsapnak…agyonisszák magukat és hozzák a formájukat…itt pl. megint nem bírtak a vérükkel és jól összeverték egymást az ír kocsma előttJ

OK, némi hasonlóságokat vélek felfedezni az otthoni augusztus 20-i ünneplésekkel, melyek este durva tivornyába csapnak át, de mi legalább megadjuk az ünnep szakrális jellegét is…J

De hogy jövök én Patrikhoz? Sehogy, gyakorlatilag ő jött el hozzám több száz ír képében…

Március 17. szombat volt. Én meg épp dolgoztam a bárban. Bár+írek=szerintem nem is kéne tovább mesélnemJ Hajnali háromig csapoltam a literes, majd korsó söröket (adott időpont után nincs literes mérés). Ekkora forgalmat még a jóval előttem érkezők sem tapasztaltak. Nem tudom hányan voltunk a pult mögött, de állandó rohangálás volt. Nem elég, hogy iszonyú mennyiségű rendelések érkeztek, még az üres korsókat is szét kellett ugye válogatni és berakni a mosogatóba. Gyakorlatilag nyolc órán keresztül nem tudtam megállni egy pillanatra sem. Mivel előtte dolgoztam pont 7 órát az étteremben is, a szombati Szent Patrik kicsit már hazavágott…és hogy mindez ne legyen elég, vasárnap reggel 4 órás alvás után kezdhettem elölről az egészet az étteremben. Hétfőn viszont már szerencsére délután fél háromig tudtam aludniJ

Kata is jól elvan. Sajnos a korábban említett szupermarketes melót hagytuk a fenébe…jóval kevesebbet adott volna, mint a Kings Cross-os hotel, és mivel csak egy helyre lehet legálisan bejelenteni alkalmazottként, maradt az utóbbiban. Hétvégén viszont megint volt egy rendezvényen…a változatosság kedvéért ismét egy indiai születésnaponJ

A papagájok naponta járnak kaját tarhálni. Sanyi viszont ma kissé szemetül viselkedett az asszonnyal szemben. Megérkeztek, adtam a kis tálkájukba szotyit és magukra hagytam. Mikor végeztek úgy gondoltam, meglepem őket és hoztam egy kanálnyi kristálycukrot desszert gyanánt. Sanyi ahogy meglátta a fehér port a kezemben, odatapadt az ajtóra és várta, hogy nyissam azonnal és adjam, de azonnal. Mohón nekiesett és rendre nem hagyta Margitot is odaférni…gyakorlatilag az egészet ő zabálta be…csak a végére hagyott pár cukormorzsát élete párjának…nem egy úriember a mi SanyinkJ

Ha már kaja.

Szoktunk mi főzni-sütni is.

Leggyakrabban sajtos tésztát készítünk. Gyors, finom is és aránylag laktató. Kata szokott magának görög salátát is összerakni. Az utóbbi hetekben viszont rátértünk a hazai ízekre. Megpróbálkoztunk már a rakott krumplival, paprikás krumplival és a rizskohval. Mindhárom mennyei lett!J A hozzávalókat az első kettőhöz egy magyar árukat is árusító helyen szereztük be. Házi csípős fűszerpaprika őrleményt és csabai, igen jól hallottátok, csabai kolbászt használtunk. Bár igaz, itt készítik, de igazán olyan íze van, mint az otthoninak. Nagyon finom füstölt, csípős kolbász.

A desszert sem marad ki a repertoárunkból. Én a muffinok sütését vállaltam magamra, mely baromi gyorsan megvan és hozom az állandó jó minőséget is minden egyes alkalommalJ Kata meg a kókuszgolyót fogja elkészíteni, ha talál végre kekszdarát vagy legalább kekszet, amit ledarálhat.

a muffin

az első rizskoh...a második jobb lett már, jobban felvertem a tojásfehérjét

a paprikás krumpli...tejföllel:)

Még egy hét...

Roppant kreatív lett a cím, mi?J

Na nézzük akkor mi történt az elmúlt héten…

Vegyük a melóval. Az cefet sok lett…ugyanakkor van a munkámnak kellemes oldala is. Múlt szerdán snapsz tréning volt a bárban, amit érthető okokból nem kívántam kihagyni. 36 féle német snapsz állt előttünk. Ki kell azonban ábrándítsalak benneteket, nem kóstoltuk meg az összesetJ Legyen az elég, hogy mindegyiket végigvettük, melyikhez tartozik valamiféle érdekes történet, milyen erősek és melyikből mennyit lehet adni a vendégnek, nehogy már ketté igya magát…fura mi? Elképzeltem, ahogyan otthon Budapesten egy kis kocsmában nem szolgálják ki Karcsi bát – aki egyébként reggel megiszik egy két dekásat -, mert azért a 4. felest már nem kéne…hát úgy veri telibe a csapostJ Itt ez valamiért működik…még szoknom kell, hogy valamiféle hülye szabályozás nyomán nem lehet agyonitatni a vendégeket, ahogyan engem sem fognak kiszolgálni a 8. söröm után…kutya világ ezJ

A tréning során a Danziger Goldwassert (40 fok), Bergfeuert Gletschereis-szal (50 fok) és az Aquavit-et (38 fok) próbáltam ki teljes egészében…a többi párat csak megízleltem. Azt kell mondjam, nagyon jó benyomást tettek rám a germán rövid italokJ

Említettem, hogy sok a meló. Kedden és csütörtökön voltam a bárban, majd péntektől vasárnap estig 5 műszakot nyomtam még le. Hármat a bárban, kettőt az étteremben. A dolog jó oldala, hogy kajára gyakorlatilag alig kellett költenem, a rossz, hogy szinte nem is aludtam. Persze aki k****nak ment, az ne sírjon ha…tudjátok.

Kata sem tétlenkedett. Ő is három napot dolgozott a hotelban, közben pedig a két estét (péntek és szombat) is végigdolgozta. Pénteken innen nem messze Vaucluse-ban volt felszolgálni egy aussie esküvőn. Állítása szerint cefet jó volt, különösen a zene. Ausztrál country zenét játszottak. Ezt pl. sajnáltam, hogy nem hallhattam, imádom a country-t.

Szombaton meg egy indiai szülinapon voltak fent északon. Most pozitívan csalódott bennük, olyan aranyosak voltak állítólag, hogy minden 10 percben bejöttek, megköszönték, hogy ott vannak segíteni nekik…ráadásul az ilyen estéken többet is keres nálam…de mindegyJ

Kata egyébként népszerű lett. Az indiai szülinappal párhuzamban volt egy másik rendezvény, ahol nagyon csinos lányoknak kellett fűszoknyában felszolgálniuk…Katát is kérték, hogy menjen. Geri azonban, aki beszervezi a felszolgálókat a rendezvényekre szerencsére nem adtaJ

Visszatérve a melóhelyre. A bárban a személyzet 90%-a német. A többi cseh, szlovák és egy orosz…meg én. Aranyosak egytől-egyig, a németek mind 20 éves körüliek és most fejezték be a gimit, vagy a bachelor képzést és idejöttek egy évre. Dolgoznak fél évet, majd vesznek egy camp caravan-t és körbeutazzák az egész országot. Na ja, megtehetik a working holiday visa-jukkal, nem kell iskolába járniuk…azért kicsit, nem nagyon, csak egy kicsit irigy vagyok rájukJ

A múlt héten itt járt Sydney-ben a valaha épített legnagyobb óceánjáró (transatlantic ocean liner) a Queen Mary 2., amely mellett még a Titanic is egy kis csónak lenneJ

A legnagyobb hajó az csak tengerjáró, azaz a cruise ship kategóriába tartozik (Allure of the seas és az Oasis of the seas) és a Karib tengeren lötykölődik…ahol egyébként éppen az egyik kuzinom sütteti a hasát…üdv Edit, jó pihenéstJ

Ha a hajót összehasonlítjuk a család kis ladikjával, 

akkor tényleg bazi nagy egy monstrumnak tűnik…na de lehet e a Queen Mary-ről horgászni a Balatonban? Nem ugye! 1-0 a ladikunknakJ

Zárásul:

• a papagájok jól vannak, Sanyi kissé szemtelen lett ugyan, de még tudjuk kezelniJ
• az internetet továbbra is lo…kölcsönzöm valakitől a házban
• az időjárás meglepő módon jó irányba változott, most már süt a nap is néha
• ja, és szereztünk egy TV-t is Rose Bay-ben a lomtalanításkor...tökéletesen működik, az ingyenes csatornákat kiválóan fogja

Hogy ne maradjon ki egy kis magyar vonatkozás sem ebből a történetből:

Queen Mary 2-t II. Erzsébet nagyanyjáról, Mary királynéről nevezték el. Az ő nagyanyja pedig Rhédey Klaudia magyar grófnő volt. Persze nem mintha ez számítana…J

Feltörtem, mint a talajvíz!

A múlt héten egy furcsa világító égitest jelent meg az égbolton…de rájöttünk csak a Nap jött elő újra. Fel is hívott Gábor, hogy lejön Bondi-ra, csatlakozzam…kb 10 perc alatt szétégett a hátam a homokban. A hullámok viszont jó nagyok voltak, lehetett bennük hülyéskedni.

(Gábort még két éve ismertem meg kuzin Gáboron keresztül. Star City-ben dolgozik a Casino-ban, mint felszolgáló. Itt él már 12 éve, mondhatni őshonosJ)

Azonban amilyen hirtelen előbukkant a Nap, olyan gyorsan tovább is álltJ Az utóbbi napokban megint ősziesre változott az idő.

Történt ugyanakkor más is az elmúlt két hétben.

Még K.Gábor mondta nekem, hogy öltözzek fel szépen és látogassam meg a nívósabb helyeket is, hátha…megtettem. Bejártam a Rocks-ot, Darling Harbour-t, Kings Cross-t melók után kutatva, beadva mindehova a hamis önéletrajzom. Másfél hete pénteken aztán beérett a fáradozásom gyümölcse. Hívtak egy étterem és bárból, hogy hétfőre menjek próbamelóra…na a sikeres bemutatkozásomat követően pedig fel is vettek a bárba (igen, én is elmosolyodtam egy picitJ).

A bár egy bazi nagy épületben található a Rocks-ban, amely a legrégebbi része Sydney-nek. Ott van a Harbour Bridge előtt egyébként. Maga az étterem kb. 600 fős, telt ház esetén tehát igen nagy a nyüzsi. Nem olcsó hely, de szerencsére érdekes módon nem is sznobok találkozóhelye. Egy korsó sör 11 dolcsi, egy liter pedig 22. Törzsvendég nem leszek egy ideig, az tutiJ

Egy probléma van csak, hogy leginkább hétvégén van rám szükség...ahogyan az eddigi melómnál is. Így a múlt hétvégém kissé szorosra sikeredett:

Péntek:	18:30 – 02:15	bár Rocks-ban
Szombat:	10:00 – 17:00	konyha Bondi-on
	19:00 – 02:15	bár Rocks-ban
Vasárnap:	10:00 – 17:15	konyha Bondi-on

Ezen a héten még durvább lesz, mert vasárnap is megyek a bárba. Sört-kaját legalább ott is adnak…hja, apró örömök az életbenJ

Időközben Katának is jött egy újabb melólehetőség. Marrickville-ben (30perc innen) egy Banana Joe’s nevű supermarketben pénztárosi pozira van kilátás. Most van a próbahete…meglátjuk, reméljük bejön.

Ezen a hétvégén volt a Mardi Gras, a melegparádé. Idén állítólag 1.000.000 résztvevője volt, ami nagyban köszönhető Kylie Minogue fellépésének is. Nekem kicsit már sok volt. Eddig is sok meleget láttam a városban, de most durván megsokszorozódott a számuk. Szerencsére aznap (most szombaton) este dolgoztam, így nem láttam a rakás szőrös, női estélyibe, tütükébe öltözött férfiakat végigparádézni az egyik főutcán. Olyan, mintha a Rio-i karneválon lenne az ember, csak férfiak öltöznek be bálkirálynőnek és rázzák a seggüket. Nem vagyok ehhez szokva na…

Itthon egyébként minden rendben. Katával jól megvagyunk. A gyerekek (papagájainkJ) rendszeresen látogatnak minket. Bár most kissé elkényeztettük őket. Elfogyott a szotyi két hete így a B menüt adtuk nekik egészen tegnapig, a kristálycukrot…úgy viselkedtek, mint a narkósok, akik egy hete nem lőtték be magukat. Amint meglátták a fehér port a tálkájukban már röppentek is rá, mint légy a sz***aJ Szó szerint másodpercek alatt felnyalták a cukrot. Mivel nekik sem egészséges ennyi édességet enniük, így tegnap vettem újra napraforgómagot…persze arra meg már fintorogva néznek. Majd megváltozik a hozzáállásuk, ha újra csak ezt kapják.

Internet

Időközben haladás történt internet ügyben.

Az Optus-ról váltottam Vodafone-ra. Az optus egy mocsok, csaló és hazug banda. Mondtam már, hogy gondom volt velük. 1GB-ot vettem és körülbelül 500 megát használtam csak el...ezt kétszer eljátszottam, mindkétszer panasszal éltem az ügyfélszolgálatukon. Ők pedig rendre azzal jöttek, hogy kivizsgálták és bizony én használtam el minden egységemet...persze. Csak nem tudják, hogy az én stick-em méri az adatforgalmat is, így pontosan tisztában vagyok vele mikor és mennyit használtam.

Tehát optust dobtam, jött a vodafone visszautasíthatatlan ajánlata. Na bennük még nem csalódtam. A telefonom is náluk van, nincs vele probléma. Az üzletben elém raktak egy ajánlatot: 3GB 29 dolcsiért. Akárhogyan számolunk, ez több az optusénál. Igaz, ha újratöltöm, akkor már csak 2GB-ot kapok ennyiért, de még mindig jobban megéri, mint 500MB.

A vodafone az első hónapjában jelesre vizsgázott. Pontosan annyit használtam, amennyi rendelkezésemre állt.

Az iPod-om net hozzáférése azonban még mindig nem volt megoldva. Frissíteni kell pár alkalmazást, na meg alapból szeretem az ágyban olvasni a reggeli híreket és az üzeneteimJ

Kipróbáltam, van e valakinek a szomszédomból levédetlen wifi-je...hát vanJ Azóta a laptopomon is néha tőle lopom a netet...a skype videótelefonálása és a youtube igen gyorsan lenullázná az én egységeimetJ Mondjuk néha kedvem lenne átmenni a wifi gazdájához és reklamálni, hogy nem elég gyors, valamint szakadozik…

Maradt még egy utolsó probléma, a letöltések. Érthető okokból nem tudok filmeket, sorozatokat letölteni. Az már a szomszéd netét is hazavágná…azt meg én sem akaromJ

Itt a könyvtárban ugyanakkor van ingyenes internet mindenkinek. Kapsz egy felhasználónevet és jelszót, azzal pedig 2 órát böngészhetsz, vagy 500 MB adatot tölthetsz le. Általában egy alkalommal 4 órát ülök bent…közben persze csinálom a dolgom, mint önkéntes…ezt hívják kellemest a hasznossal, ugye?J