Miért éppen Ausztrália? Na és hogyan?

Gondolom páran feltették a kérdést, miért olyan cefet messze? Szó szerint a világ másik oldalára. Miért nem Anglia, vagy teszem azt Svédország. Előbbi inkább nem, utóbbiban meg az Ausztráliára félretett pénzből vehettünk volna két kiló kenyeret és egy rúd szarvas kolbászt, oszt jónapot…J

Itt Sydney-ben ugyanakkor már voltam, itt élnek kuzinok is és az aussie emberek halál jófejek! Lazák, aranyosak, nyugodtak (lehet a drog teszi...Anya, ez nem azt jelenti, hogy én is rácuppanok:)), viszonylag normális az időjárás (és a gazdaság sem halott, na majd mostJ). Napos, szeles (itt a hetedik emeleten a domb tetején még inkább hála az égnek), így nem izzadjuk azért szét magunkat, feltéve ha az ember nem egy forró konyhában dolgozik…valamint azt se felejtsük el, hogy itt azért igen messze vagyok az otthoni undorító, hazug közélettől...

Szokott esni is, bár igazából most azt mondhatnánk, szokott nap is sütni. Megjegyzem az eső is különbözik az európaitól. Nem, nem visszafele esik, csak eszméletlen intenzíven. A dézsából ömlik kifejezés itt valóban értelmet nyer. Aztán ahogy jött, már megy is. Egy írrel beszélgettem erről. Még ő szerint is több, mint különös ez a fajta sugárban zuhogó eső, pedig ő Írországban látott már pár zivatart…csak kisebb szemekben. Aham, ott egész évben eloszlik ugyanez a mennyiségJ

Az aussiek is azt mondják, hogy fura volt a mostani tél és ez a nyár is…hja, engedjetek ki kevesebb széndioxidot a légkörbe a kínaiakkal és az amcsikkal együtt aztán meglátjuk, lesz e változás…kezdhetnék rögtön a légkondival…megölik az embert a buszon. Nem egészséges, ha plusz 30 fokból hirtelen átszáll az ember 18-20 fokba...ahogyan az sem, hogy hideg esőben is működtetik azt a szart. Ha egyszer tüdőgyulladásom lesz, tuti beperlem a közlekedési vállalatot, aztán a kártérítésből vígan elsörözgetek a tengerpartonJ

Elkerülendő ezt a hosszas és valljuk be, kevés sikerrel kecsegtető procedúrát inkább biciklivásárláson töröm most a fejem...és az sem elhanyagolható tény, hogy a városi bérlet heti 43 buznyák, tehát a bicaj 3 hét alatt behozza az árát és én sem puhosodom el. A K-Mart-ban ugyanis 129 dolcsi egy vadonatúj bringa és 9 dollár a fejfedő (kötelező!) Érdekes a www.gumtree.com.au honlapon kétszer ennyiért láttam…akkor inkább már az új. Már csak a pénzügyi háttér hiányzik. Holnap, csütörtökön megyek is a citybe és további melók után kajtatok. Kevés ez a pár nap esti meló a strandi étteremben.

Rátérve a hogyanra. Gábor egyik régi magyar barátja - akivel 10 éve együtt indultak itt Sydney-ben - egy maláj vagy indonéz barátjával létrehozott egy ügynökséget pár éve. Diákokat hoznak be a Föld majdnem minden pontjáról. Felveszed velük a kapcsolatot, és a magyar helytartójával leszel kontaktban egészen az indulásig…már aki megkapja a vízumot.

Nagyon nem mennék bele a részletekbe, csak annyit, hogy elegendő pénznek (és sajnos nem aprópénzről van szó) kell lenni a számládon, beiratkoztál egy ausztrál nyelviskolába (mivel legkönnyebben diákvízummal nyerhetsz bebocsátást…épp erre hoztak létre milliónyi nyelviskolátJ) és mivel mi családi vízummal jöttünk ki, bizonyítani, hogy egy életközösségben is élünk már egy jó ideje. Ezeket nem volt nehéz felmutatni, a pakk meglett, már csak a bécsi követség válaszára kellett várni. Igen, Bécs. Budapesten is van konzulátusa Ausztráliának a XII. ker.-ben, de ott nem foglalkoznak vízumelbírálással. Szóval Bécsben adtuk be a kérelmet és vártunk…letelt a három hét, gondoltam, rendben, azért adtunk egy esélyt ennek is…aztán jött a válasz, hogy hiánypótlást kérnek…megadtuk nekik, amit kértek és újra vártunk…pár nap múlva pedig megjött email-en a pozitív elbírálásról a határozat, maga a vízum. Ez a majdnem két hét késés nem lett volna gond, csak a repjegyünk még nem volt meg. Indulás előtti vásárlás pedig nem épp a leggazdaságosabb. Buktunk tehát rendesen, de ez még nem volt elég…a forint gyengülése is keresztbetett nekünk. Köszönjük…és itt most inkább nem mennék bele a részletekbe.