Kirándulás vidéken

Júliusban elkezdődött Katának az egyetem. Vége a sok léhűtésnek a general english órákon, kirándulásoknak a városban az osztállyal, ahogyan az történt a nyelvsulival. Akár ki is írhatnák a suli kapujára, hogy ’Welcome to the real world guys’J

Hétfőn statisztikával, kedden könyveléssel boldogítják a diákokat napi négy órában. Na utóbbinál már legalább derengett valami Katának a múltból, lévén közgazdasági suliba járt. Nekem is…azt hiszem én is tanultam valami hasonlót egy félévig…vagy többet…mittudoménJ

Csütörtökön 8 órán keresztül tágul az agya: mikroökonómia és üzleti jog van terítéken.

A suli tanárai angol-szászok, ami meglepő ismerve a sydney-i iskolai állapotokat. Semmi bangladesi, pakisztáni, indiai…végre lehet érteni az órán elhangzottakat. A diákok már más tészta, ott kisebbségben vannak a nem ázsiaiak.

Egyébként igen nagy mennyiségben kell nyomtatni is. Tankönyv helyett emailben küldik el a tananyagot, és azt nyomtatjuk ki. A házi feladatot is elektronikus úton kell beküldeni…nem tudom, most én vagyok az öreg, vagy teljesen elterjedt már otthon is ez az eljárás? És akinek nincs net hozzáférése? Vagy nyomtatója?

Nyomtatót gyorsan beszereztünk a Harvey Norman-ból és felhívtam az egyik internet szolgáltatót, hogy jó lenne, ha bekötnék a netet is, rákapcsolnának minket a világhálóra. Az ingyen netünk sajnos elköltözött, nem találtuk egy hónapig…milyen gyökér dolog már ez…nem is szóltJ Szóval maradt a fizetős megoldás. Egyébként nem olyan gáz. TPG a szolgáltató neve és 69 dolcsi egy hónapra: korlátlan net, 100 perc nemzetközi hívás ingyenes, ahogyan államon belül vezetékesre is, ha jól tudom. Eleinte féltem, hogy cefet lassú lesz, de kellemesen csalódtam. Van gyors net Ausztráliában megfizethető áron!!! JJ

Megjegyzem, a nyomtatóvásárlás után betértem valamiért a szomszédban lévő Office Works áruházba és ugyanazon termékek olcsóbban kaphatóak náluk. Aki irodai eszköz vásárlására adja fejét, vagy csak egyszerűen fénymásolni szeretne olcsón 200 oldalt, vagy egy könyvet…inkább menjen utóbbiba.

Egyébként jól vagyunk. Júliusban például teambuilding keretében elmentünk paintball-ozni egyet a báros kollégákkal és sikerült is szétlőni egymás testét, gyönyörű foltokat hagyva. 24-en alkottuk a nemzetközi SWAT-ot csehekkel, németekkel, lengyellel és két nepálival a konyhából. Sydney-től délre volt a pálya bent az erdőben egy órányira a várostól.

Az embernek ugye egyből eszébe jutnak a történetek Ivan Milat-ról és a Wolf Creek pszichopata sorozatgyilkosáról, akik zavartalanul tüntették el a gyanútlan külföldi turistákat…Ivan Milat – aki inkább 20 évvel ezelőtt ténykedett – unokaöccse úgy vélte folytatja a családi hagyományt és nagybátyja nyomdokaiba lépett. Nemrég ítélték el gyilkosságért a kis kretént. Megölte fejszével egy ismerősét és a korábban már a nagybácsi által is hullákkal feltöltött erdőben rejtette el ő is áldozatát…

Na mindegy, megérkeztünk és 4 aussie srác fogadott minket. Kissé rá voltak kattanva a játékra, vagy a kokainra, mindegy…nagyon pörögtek. 4 pálya volt és egy szabály, 3 méterről közelebbről ne lőj a másikra…AHA…persze…gondolhatjátok hányan tartották ezt be, Katát pl igen közelről fejbe, karon és lábon lőtték…

Ezt leszámítva jól szórakoztunk. Ellőttünk fejenként kb 1000 golyót és be is kaptunk pár tucatotJ

A munkahelyen eddig úgy látszik minden rendben van. Még májusban rendeztek egy versenyt, hogy ki ad el több literes sört és Big German Pretzel-t…igen, a győztes én vagyokJ A nyereményem egy 50 dolláros ajándékkártya volt. Most kedden hívtam meg Katát belőle egy pizzára lent a strandon. Egy osztálytársa, aki történetesen magyar, ott dolgozik pizzakészítőként az egyik olasz étteremben. Jóóóól megpakolta a tésztát nekünk mindenféle földi jóval…azt hiszem visszajárunk odaJ

Kata élvezettel majszolja a kedvenc pizzáját :)

A bár mögött mostanára már kiképeztek barista-nak. Kaptam is egy ’Barista’ jelvénytJ A cég felbérelt egy profit. Indonéz csóka és ő tanított minket a kávékészítés fortélyaira. Na nem kávémagokat szüretelünk és pörkölünk, hanem csak főzünkJ Eddig mindössze papírom volt róla, hogy barista vagyok (január elején elvégeztem egy kurzust, de sza*t sem ért), most már legalább a gyakorlatban is megy minden, még a latte art is. Itt Ausztráliában - amelyik az egyik legnagyobb kávéfogyasztó a világon – ez azért sosem hátrány.

Múlt héten Katának megvolt az első kisebb szünete a suliban. Egy hetes…gondoltuk húzzunk el a városból. Kata megtervezte a túra útvonalát, szállásokkal és autóbérléssel egyetemben, nekem már csak a bankkártyámat kellett előszednemJ Na jó, a költségeken természetesen osztozkodtunk később.

Thredbo-ban

Egy kisebb autót sikerült bérelni. Hyundai Getz...igen, a kis Getz 1.6-os, automata, benzines és 5 ajtós. Eleinte féltem a bal oldali közlekedéstől, de szinte azonnal megszoktam. Csak elhagyatott utakon kellett Katának néha rám szólnia, hogy húzzak vissza a sávomba…az automata váltó is okozott meglepetéseket…sose hagyd D-ben, mielőtt elindulszJ

Hétfőn reggel indultunk dél felé és első utunk Kiama-ba vezetett. Gyönyörű, közvetlenül a tengerparton épült festői kisváros. Olyan mintha oda rajzolták volna. Persze mindez nem vonzaná csak úgy a turistákat. Gyakorlatilag az egész város a Blowhole köré épült. A blowhole egy természet alkotta érdekesség jelenség. A viharos hullámok utat törtek a sziklán keresztül egy lyukon és ez azt eredményezi, hogy egy erősebb hullámverésnél a lyukon keresztül lövell felfelé a tengervíz. Ez így leírva egyáltalán nem tűnik lenyűgözőnek, de élőben tényleg látványos. Ráadásul még szivárvány is alakul néha a tökéletes fényképek kedvéért.

ahol a víz betódul

ahol feltör

ott a szivárvány is

Utána elautókáztunk Kangoroo Valley-be. Még 2 éve voltam ott Ildiékkel. A völgyben egy kis kempingben kenguruk és wombatok ugrálnak, mászkálnak az emberek között. Nagyon idilli…lett volna, mert egy iskoláscsoport az összes létező négylábú emlőst elzavarta a környékről. Be kocsiba, tovább a következő állomásunkra. Pebbly beach. Na itt volt aztán minden! Baromi gyönyörű kis erdei úton leereszkedtünk a strandig, ahonnan mondanom sem kell, lenyűgöző panorámában volt részünk. Az egész strandot körbeölelte az eukaliptusz fákkal nagyon sűrűn benőtt hegyoldal, az északi oldalnál pedig éles sziklák zárták el az utat. Lent a strandon vannak bungalók is. Ki lehet bérelni, bár figyelembe véve a hely különlegességét és fekvését, valószínűleg nem a mi pénztárcánkhoz árazták be.

Pebbly beach azonban nem csak a természeti szépségeiről híres, hanem arról is, hogy a kenguruk félelem nélkül a vízben, homokban és füves réten ugrálnak az emberek között. A cukiság faktor már akkor az egekben volt, mikor megláttuk az első két erszényest…aztán felbukkant egy másik csoport is kicsi, kölyök kengurukkal. Akkor Katánál elszakadt a cérna és szinte odaugrált, kúszott örömében. Azok meg békésen legelészték a földből, homokból előbújó zöld füvet. Páran érdeklődve Kata felé nyújtogatták nyakukat ő meg kihasználta az alkalmat és megsimogatta az egyik picit. Később arrafelé közeledett egy hím is. Én kicsit tartottam tőle, de szükségtelen volt…elhaladt mellettünk, és folytatta tovább a kérődzést.

Majd felbukkant egy harmadik csoport is. Az egyik mama hasából, ahogyan vacsorázott a réten, előbukkant egy kicsi feje is és ő is zabált egyet. Kissé bizarr látványt nyújtott…ilyet utoljára az Emlékmás c. filmben láttamJ

Mivel minden mókának vége szakad egyszer, a nap is lement már, indulnunk kellett Canberrába az első szállásunkra. A térképen közelibbnek tűnt, de a valóságban itt minden messzebb van, ahogyan az ember képzeli. Közel 3 órába telt, mire végre beértünk a fővárosba és egy újabb órába, mire megtaláltuk a szállást. Canberra nem nagy szám…nem láttunk ugyan belőle sokat, de nem nyerte el tetszésünket. Hideg, rideg, semmi sincs ott pár kormányzati épületnél. El is neveztem Ózd-nak…

igen, mínusz fok volt a fővárosban éjjel

Reggel nagyon gyorsan tovább is álltunk, hogy újból dél felé indulva, a Snowy Mountains-en keresztül Albury-be érkezzünk. A havas hegység kurva szép volt. Komolyan. Már az odavezető úton is elhaladtunk pár tó és város mellett, ahol az ember könnyen elképzeli a gondtalan életet. Venni egy házat a Jindabyne tó mellett és egész nap csak kirándulnánk, horgásznánk, élveznénk a kilátást….aztán valószínűleg gyorsan be is csavarodnánk az ingerszegény környezetben…J

A havas hegység központja, gyakorlatilag egész Ausztrália egyetlen síparadicsoma Thredbo. Kicsit hasonlított egy európai sípályára. Alpesi házak a faluban, hüttéből zene szólt, csak az árak nem stimmeltek. Gyorsan tovább is álltunk. Előtte készítettünk pár képet, havaztunk egy cseppet, nézelődtünk, majd be a kocsiba és leereszkedtünk a hegyről.  Mire sík területre értünk, éhesek lettünk. Ekkor jött Khancoban városa. Ha már ilyen hülye neve van, nézzük meg gondoltuk…egy tábla mutatta, hogy City center...egy nagy parkolót találtunk egy bolttal és egy nagyon kicsi büfével és postával a háttérben. Egész utunk során egyébként csupa fura nevű településeket érintettünk, vagy haladtunk el mellettük: Queanbeyan – KunbajaJ, Cooma – Kóma, Khancoban – Kankóban, Tangambalanga, Wangaratta, Yackandandah, Barnawartha, Wagga Wagga, Cootamundra.

Mivel már este hét volt, siettünk tovább Alburybe. Következő éjszakánkat itt töltöttük. Igazi, útszéli motel jellege volt, de a nívósabbak közül. Mexikói stílusban volt felépítve, saját fedett autóbeállóval a szoba előtt, medencékkel, és szaunával a komplexum közepén. Nagyon bejött, olyan fílingje volt, mint egy hollywoodi roadmovie-nak. Az ágy kényelmes volt, ingyen netet biztosítottak, nagy síkképernyős TV a falon, minden adva volt a bódottághozJJ

Jindabyne tó

Jindabyne tó

sajnos gyakran hiába van kint a tábla...

ezt csak azért, mert itt készítik az egyik schnaps-szot, amit árulunk

ez meg mi?:))

repül a hógolyó

no comment...:)

Kiscica

idill

sípályák

Kata a kis Getz-cel

motelszobánk...háttérben a szerk. kisgatyában

Másnap reggel fájó szívvel hagytuk magunk mögött a motelt és irány dél, Glenrowan. Útközben még betértünk egy mekibe és sikerült életem legszarabb, legforróbb kávéját is meginnom. Gyakorlatilag Glenrowan volt utunk végcélja, a legdélibb pont, amit most elértünk utunk során. A várost Ned Kelly rajzolta fel a térképre azzal, hogy odajárt kocsmázni , partizni és ott is érte utol a végzet egy vagonnyi rendőr képében. Éppen partiztak, mikor rajtuk ütöttek. Gyakorlatilag egy 12 órás állóháború dúlt a Kelly gang és a rendőrök között. Azért az jellemző, hogy Kellyék elengedték a kocsmában rekedt civileket és az aznap meghalt áldozatok kivétel nélkül rendőrök golyói által hullottak el. A végkifejlett ismert, a június végi csatában a páncéllal felvértezett Neden kívül mindhárom társa meghalt. Őt magát sebesülten Melbourne-be szállították és novemberben fellógatták. A történet érdekessége, hogy állítólag megátkozta a bírót, hogy hamarosan követi a sírba….így is lett, pár napra rá természetes halált halt a bíró is, igaz szenvedett még egy sort előtte.

Nem akarom védeni Ned Kellyt, egy bűnöző volt, aki megölt három rendőrt, bankokat rabolt, de mindezt nagyban köszönhetik a korabeli rendőrök brutalitásának, kegyetlenkedéseinek, amelyeket az ír kisebbség ellen követtek el. Ő így élte meg lázadó korszakát…J

Ned Kellyt 1880-ban akasztották fel 26 évesen, az édesanyja azonban még 43 évig gyászolta fiát. 1923-ban hunyt el. Ned öccse, aki ugyancsak eltöltött pár évet különféle börtönökben az 1870-es, 80-as években, egészen 1946-ig húzta.

Egész Glenrowan Ned Kelly mítosza köré van felépítve. Két múzeumban is voltunk. Az elsőben viaszbábokkal, korabeli berendezési tárgyakkal és helyszínekkel (pl egy korabeli kocsmaJ), hangeffektekkel mutatták be Ned utolsó csatájának óráit. A második múzeum pedig a Kelly család által adományozott használati tárgyakból állt, korabeli újságcikkek, satöbö…a hátsó kertben pedig ott volt felépítve a szülői ház pontos mása a szobákkal, használati tárgyakkal, ruhákkal satöbö...

a kocsma

kamu sírok

nem igazi:) valójában azt sem tudják, hol van Ned koponyája

ki az  a hülye, aki elhagy egy pisztolyt...és hogy nem találták meg 100 évig?

mögöttem állt a fogadó...

állítólag ezen a helyen kapták el Nedet...a fa replika...a lány nem:)

Ned kedvenc kocsmájából

replika...a ház ahol élt

ahol szintén eltöltött pár évet:)

a kis Ned ezen ülve ábrándozott bankrablásokról...és az azokból fedezett tivornyákról

valaki még mindig ott alszik?

igen...tudom, bocsánat

Ned öccse, Jim öregkorában...kivételesen a saját lovával szerintem:)

Ausztrál vidéki naplemente

Kint a város szélén, a régi vasútállomás mellett került sorra az ausztrál folklór egyik legnépszerűbb személyiségének utolsó nagy csatájára. Sajnos a kocsmát felgyújtották a lövöldözés során, de akkor is számunkra érdekes volt ott állni, ahol 132 éve fél napig csatáztak egymással a felek. Az ember ilyenkor elképzeli, hogy ugyanazon a helyen állhatott az azóta már híressé vált páncélos maszkjában és lődözött a zsarukra a fák mögül. Megvolt az elfogásának a helyszíne is, láttuk, amit Ned elvileg utoljára láthatott a szabad életében…egy hegy, fákkal…meglepőJ

Kicsit sokat időztünk ott lent, és mivel következő állomásunk Sydney mellett volt Katoomba-ban, amely pontosan 700 km-re található Glenrowantől, sietnünk kellett.

Az út közben nem történt semmi különös…8 és fél óra alatt értünk fel…egyszer Wagga Wagga előtt eltévedtünk és egy kis úton tértünk vissza a helyes irányba, valamint további elhullott kengurukat és wombatokat láttunk az út szélén, ahogyan az előző két napban szintén…szomorú látvány.

Katoomba-ba az utolsó éjszakánk helyszínére este 11-re érkeztünk. Ezt meg kell néznetek: http://www.kurraraguesthouse.com.au/ Hangulatos régi ház, kandallókkal, fa bútorokkal és kiadós reggelivel a ház szalonjában.

Mikor Katával először itt volunk 2010 januárjában, akkor is itt szálltunk meg, és most is ugyanazt a szobát kértük…nosztalgia…jakuzzivalJ Katoomba a Blue Mountains-ben fekszik, és egy különös szikla formáció vonzza oda a turistákat: http://en.wikipedia.org/wiki/Three_Sisters_(Australia)

Ha jól számoltam már ötödjére láttam, de nem lehet igazából megunni a látványt és a hangulatos kis várost.

Három nővér 247. alkalommal lefényképezve

szélvihar volt

ehhez a képhez ajánlom Uhrin Benedek Kispatak c. remekművét

A Sydney-n kívüli ausztrál vidék olyan elragadó, hogy visszahívja az embert. Már nézegettük a telekárakat is, de még mindig kevés a pénzünk ráJ Így csak egy következő túrát tervezünk…hogy mikorra, fogalmunk sincs még.

Update: végre beérett munkám gyümölcse, én lettem Mr. Augusztus az étterembenJ A vezetőség úgy határozott, hogy az „Employee of the Month” kitüntető címet nekem adják az augusztusban mutatott odaadó és páratlan munkám elismeréseként. Gyakorlatilag csak folytattam a családi hagyományokatJ Már a drága nagymamáim is kaptak ilyen elismeréseket…az egyik még kitűzőket is…de az más világ voltJ

A lényeg, hogy most ott lóg a vigyori képem a bejáratnál és elvileg a honlapon is fent kéne, hogy legyek.

Ja, az elismerés mellé kaptam egy 100 dollár értékű kártyát is, amit a cég éttermeiben tudok leenni. Augusztus mindig is a kedvenc a hónapom volt, most sem hagyott cserbenJ 

a bejáratnál ennek a szimpatikus fiatalembernek a portréja köszönti a kedves vendégeket

Bendegúz

2012. május 19-én megszületett az unokaöcsém, Tasi Bendegúz! Kívánok neki legalább olyan szép, hanem szebb és gondtalanabb, boldogabb gyerekkort, mint nekünk biztosítottak Attissal a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik…dédmama és dédpapaJ És kívánok kitartást a szülőknek…mostantól nem lesz egy perc nyugtuk semJ

a büszke szülők:)

Természetesen eme örömteli eseményen kívül történtek más dolgok is életünkben, ez a poszt azokról szól…plusz megismertetném igen szűk olvasótáborom az ausztrál víz és csatorna-, energia-, és telefonszámla díjaival is…csak összehasonlításképpen, hogy mennyire hülyének nézik otthon és kihasználják az embereket a szolgáltatók.

A hosszúszárnyú bálnák (Humpback Whale) délről északra tartó vonulási útvonala gyakorlatilag a házunk előtt húzódik…na jó, kissé túlzom. Pár kilométerre vannak és a víz alatt, de a lakás igen jó helyezkedése folytán baromi jó rálátásunk van a vízen történtekre…értsd, kurva jó a panorámánkJ A bálnák most evickélnek fel északra, hogy majd pár hónappal később ugyanezt az utat megtegyék, csak dél felé. Most találnak párra és hozzák össze, majd világra az utódokat fentebb északra az egyenlítő környékén. A hímek pedig úgy imponálnak a nőstényeknek, hogy ki-ki ugrálnak a vízből. Méreteikből adódva még mi is látjuk ezt a mutatványt innen a lakásunkból. Mostanában, mikor reggelizünk, egy szót nem szólunk egymáshoz, csak a vizet kémleljük. Katának kétszer, nekem egyszer sikerült megpillantanom a nevezett élőlényt. Láttuk, ahogy a bálna kidugja a fél testét és visszacsobban a vízbe…persze a távolságból kifolyólag csak egy kisebb formát láttunk kiemelkedni a víztömegből, és az azt követő csobbanást…az érzés azonban akkor is felemelő volt! 

El lehet menni bálnanéző túrára hajóval is (a Circular Quay-ről indul), de az fejenként 60-90 dolcsi és  nem garancia, hogy a hajóból látunk is bálnát…de lehet teszünk majd egy próbát valamikor.

A bárban közben változatlanul zajlik az élet, hét közben nyugi van, hétvégén meg betámadnak a részegedni vágyók rendesenJ Itt ragadnám meg az alkalmat és kérném meg azon olvasóimat, akik jártak már Ázsiában, hogy ugyan meséljék el, milyen egy ázsiai kocsma. Komolyan nem értem őket…nem csak azért, mert angolul nehezen beszélnek, ha igen, akkor meg az utolsó szótagot hagyják le, aztán találd ki, mit akar. Látja az ember, hogy éppen két embert szolgálok ki egyszerre, de azért odadugja a menüt az arcomba és bágyadt vigyorral hajtogatja, közben mutatva a mangó sörre, hogy mangó-mangó-mangó…hát cseszd meg a mangódat, várd ki a sorodat, idióta. Imádják az édes szarokat. Nekünk meg van búzasörünk mangóval megbódítva…szerintem ez a sör meggyalázása ugyan, és mint főbenjáró bűn büntetném, de ezek élnek-halnak érteJ

Továbbá ugyancsak kérdésként merült fel többünk között, hogy ezek egy korsó sört otthon is megosztanak 5 emberrel? Nem, nem ennyire gondoskodóak és önzetlenek, hanem csak sajnálják rá a pénzt. Állandóan kérik a kis poharat a korsó sör mellé, hogy önthessenek másnak is…bazz, ez nem egy olcsó szar önkiszolgáló menza, amihez otthon szoktak…

A kérdésem tehát, hogy ugyanúgy Ázsiában is szarnak a másikra és szintén ilyen sóherek odahaza?

Na jó, most megint csúnyán általánosítottam…csak ilyen hatások érnek.

Aztán persze erre ráerősítenek azok a megfizethetetlen pillanatok is, amik a város kínai piacán érnek minket.

Katával múlt csütörtökön betértünk a Paddy’s Market-be a telefonjainknak bőrtokot nézni, na meg sapkát, pulcsit…és valami gyümölcsöt a híres piacrólJ

Nem csalódtunk az ázsiaiakban, ugyanúgy rezzenéstelen arccal beletüsszögnek, köhögnek a levegőbe, köpnek a sarokba, mintha otthon lennének…de a legdurvább eset egy boltban ért minket. Katának néztünk valami csinos pulcsit, mikor látom, hogy az eladónő nézegeti az egyik pulóvert. Majd mit sem zavartatva magát, a ruha ujjába törli a pofáját, utána meg a szeméből a csipát dörzsöli ki vele. Mindezek után, mint aki jól végezte dolgát lepöcköli a ruhára került piszkot és továbbáll a pénztár felé…azt hittem befosok…Kata ezek után már nem próbált fel semmit sem…J Oda akartam menni a csajhoz egy ruhával a kezemben, hogy az orrát még nem fújta ki vele, de félő volt, hogy nem értené a hülyéje…

A piacra visszatérve – leszámítva a fentebbi undorító eseményeket -, az még mindig nagyon hangulatos, de azt hiszem erről már írtam korábban. Vettünk mindketten egy-egy bőrtokot a telefonunknak, és nekem egy sapkát. Aztán banánt, papaya-t és mandarint a zöldség-gyümölcs részlegenJ

A telefon

Május vége felé meguntam a buta telefonom és valami okosra vágytam. Katával bementünk a Vodafone-hoz és szétnéztünk az ajánlatok között. Én célirányosan az iphone-hoz és a Samsunghoz mentem, hogy majd közülük kerül ki a győztes, de Kata okosan jobban körülnézett és el kezdte összehasonlítani a kameráikat a gépeknek…na meg jött egy koreai kiscsaj is az üzletből. A vége az lett, hogy rábeszélt minket egy-egy HTC One X-re. Akkor már Kata is az alapos vizsgálat után mellette tette le a voksát, szóval vettünk mindketten egyet. Nem bántuk meg, baromi jó készülék. És szerencsére nem léptem be az ájfónosok táborába…olyan snassz már iphone-nal járkálni itt…még a hajléktalannak is az van, komolyanJ

A sokk azonban akkor ért, mikor mondták, mennyibe fog ez fájni nekünk…gyakorlatilag alig többe, mint amit eddig tejeltünk a telefonálásértJ Ugyanis eddig 30 dollárt fizettünk feltöltő kártyás telefonunkra havonta…na most 49 dollárt, viszont elhoztunk egy csúcskategóriás készüléket és többet is tudunk telefonálni és netezni vele (550 dollárnyi egységet és 1 GB). OK, két évre előfizetve, de a két éves röghöz kötést otthon is kibírtam…csak el ne hagyjam.

Megnéztem Magyarországon hogyan tudtam volna elhozni: becsengetek vagy száz rugót és utána még havi annyit kéne fizetnem az előfizetésre, mint itt dollárban…csak ugye itt más órabérben dolgozunk…

Nem kell egyébként ilyen messzire jönni, hogy szembesüljünk a pofátlansággal, amit otthon megengednek maguknak. Elég ha körbenézünk egy ausztriai mobiltársaság ajánlatai között…meg fog lepődni az illető, aki megteszi. Durva kezdőrészlet? Ugyan…

Víz és csatorna

Átalányt fizetünk, nincs vízóra. Negyedévente jön a csekk 154 dollárról, ami a jelenlegi árfolyammal (228 HUF) számolva nagyjából 35e forint…havonta ugye kb 11.700 forint. No comment.

Gáz

Na az nincs…komoly regulák vonatkoznak a gázos fűtés beszerelésére, így inkább többségében kihagyják a házak építésénél. Vehetsz helyette elektromos fűtőtesteket, amik meg eszik az áramot rendesen…lásd alább.

A tűzhely is elektromos.

Energia

Legutolsó számlánk 294 dollár volt február-március-április hónapokra. Ebben még nem volt benne az elektromos radiátorunk és az ágymelegítőnk fogyasztása sem…majd augusztusban fog kikerekedni a szemünk a téli számla kézhezvételét követőenJ De szerintem tűrhető lesz, igyekszünk visszafogni a fűtést és inkább felöltözünk. Igaz néha még melegítőben is fázunk a nappaliban…

A számla befizetése egyébként úgy történik, hogy a kipostázott számlán van egy vonalkód. Ezt a vonalkódot olvassák le a befizetésnél…nem szarakodnak csekkekkel…

Ja ágy! Május végén végre vettünk egy ágyat az IKEA-ban! Egy ’Queen size’ ágyat matraccal, matracvédővel együtt. Öt hónap után összepakolhattuk az Ilditől kapott felfújhatós matracunkat és összeszereltem az első közös ágyunkatJ Nagyon kényelmes és nem utolsó sorban igen praktikus is télen. Nem fagy oda a s***ünk reggel a matrachoz…az ugyanis túl közel volt a padlóhoz és tényleg kellemetlenül hűvös volt már nekem is.

Sydney tömegközlekedési lehetőségei

Az elmúlt négy hétben nem történt semmi érdemleges, csak annyi, hogy sikerült meghosszabbítani a vízumunkat még további három évre. Ennek a bravúrnak azonban ára volt és lesz is…mármint Kata részérőlJ Kata egyetemre fog járni és könyvelést fog tanulni. Így egyfelől fizetni kell a szemeszterenkénti jó néhány ezer dolláros tandíjat (igen, itt van tandíj…sajnos az itteni kormány nem olyan sikeres és még nem törölte el a tandíjat, mint az otthoni...sicc!J), másfelől igen komoly erőpróbának néz elébe…de reméljük sikerülni fog a terv és lesz egy ausztrál diplomája.

Azért választottuk ezt a megoldást, mert így legalább van valami értelme is az iskolába járásnak. Nem valami szar, kamu suliba járatjuk a vízumért, hanem több zsetonért valami értelmes szakmát is kitanul a lyányJ Az meg mindig jól jön egy bevándorlási, letelepedési engedélyhez…

Nálam változatlanul ugyanaz a helyzet. Dolgozom a bárban és még élvezem is…közben megpróbáljuk a lehető legtöbb időt együtt tölteni Katával, amit azért nem olyan egyszerű összehozni. Kedden meg végre megvolt az első sportnapom is a biciklizésen kívül. A munkatársaimmal kibéreltünk egy kis termet és fociztunk egy órát a cityben. Egész jó kis nemzetközi csapat jött össze csehekkel, szlovákkal, indiaiakkal, németekkel, lengyellel és egy játszani abszolút nem tudó, tehetségtelen, azonban annál lelkesebb magyarral…J

Mivel viszonylag egyhangúan telnek a napjaink, nem is szeretnék senkit a napi rutinjainkkal untatni. Inkább megpróbálom szép lassan, részleteibe menően megmutatni a várost, ahol élünk.

Sydney rövid történelmével nem sokat vesződnék, inkább belinkelem a wikipedia idevágó cikkét a városról…nagyjából megbízhatóJ http://hu.wikipedia.org/wiki/Sydney vagy angolul http://en.wikipedia.org/wiki/Sydney

Mivel leggyakrabban a városi tömegközlekedéssel kerülök kapcsolatba, így ezzel kezdeném.

BUSZOK:

333-as belülről

Busszal gyakorlatilag bárhova eljuthat az ember. Igen kiterjedt buszhálózattal és fejlett, korszerű gépjármű flottával rendelkezik a város: Mercedes-Benz, Scania, Volvo, MAN gyártású buszok róják a kilométereket. Többségük a 2000-es években állt szolgálatba, de bőven vannak még a 90-es évekből is. Különös, hogy szintén megtalálhatóak a 70-es, 80-as éveket képviselve a Mercedes-Benz O305, Mercedes-Benz O405 és a MAN SL 202 (utóbbival gyakorta utazom) buszok is és még nem láttam ketté esni avagy leállni őket az út szélén.

busz a Circular Quay-nél

333-as Bondi Junction-nél

egy régebbi busz Bondi Junction-nél a két Westfield áruház között

Buszvégállomások vannak szerte a városban, de mivel csak a szűkebb környezetemben lévő buszokról írnék, így az erre a területre eső állomásokat említeném meg.

Bondi Junction Interchange

• átszállási lehetőség buszról vonatra és vice versa…
• a cityből a környező strandokra (Bondi, Tamarama, Bronte) gyakorlatilag ezen keresztül lehet eljutni

Central Station, avagy Központi Pályaudvar

• a név magáért beszél…bazi nagy területen elterülő pályaduvar a város szívében, körülötte pedig buszmegállók mindenfelé, valamint ide fut be a város egy szem villamosa is

Circular Quay

• ahol az első telepesek partra szálltak…a Rocks mellett, a kikötőben…az Operaház és a Harbour Bridge között…ez is egy amolyan átszálló központ, amely buszok, kompok végállomásául is szolgál, valamint a vonatok megállóhelyéül
• mivel a Rocksban dolgozom, így a Circular Quay-jel napi szinten találkozom
• mivel ez a turisták által leggyakrabban látogatott hely, van itt minden giccs árustól utcai performance-ig
• innen indul a George street, a főút kifelé a városból a Central irányába

egy megfáradt helyi...:)

utcai performance

a vonatmegálló...háttérben a híddal

az 5-ös számú hajókikötő

háttérben egy gyorsjárat

előtérben egy vízitaxi, háttérben egy hajójárat

kívülről

ahogyan 1955-ben kinézett...egy évvel az átépítés előtt...még tele villamossal...

forrás: http://www.flickr.com/photos/26685137@N03/sets/72157616080287888/

Wynyard

• a George street-en kicsivel fentebb, mint a Circular Quay…buszok végállomása, többek között innen indulnak buszok North Sydney-be is

Town Hall

• Central és Wynayard között a Queen Victoria Building-nél
• a város szívében…a föld alatt két vagy három szinten vannak a vonatmegállók, a felszínen pedig buszok és egy pláza

Mivel rengeteg járat indul a belvárosból és belvárosba egyaránt, így a ki- és bevezető utak (George street és Elizabeth street) zsúfolásig telve vannak busszal, minek köszönhetően teljesen értelmetlen napközben buszozni a cityben, mert gyakorlatialg araszolva képesek csak haladni. Bár igen kényelmesek, technikailag kifogástalan állapotban vannak és tiszták a buszok belülről, azért mindezt jól ellensúlyozzák a légkondi bekapcsolva hagyásával valamint a néha esztelen vezetési stílusukkal. Sok ázsiai bevándorló állt be buszsofőrnek és gondolom hozzák otthonról a vezetési mentalitást is…

Én rendszerint a 333-as, 380-as vagy a 389-es busszal szoktam közlekedni Bondi Junction-ról. Mindhárom végállomása a Circular Quay-on van ugyanis. A 333-as járat azonban néha az őrületbe tud kergetni. Ahogyan kifordul Bondi buszpályaudvarról, gyakorlatilag meg is érkezik a buszdepóba…na itt motor leáll és sofőrcsere…bazz, komolyan menet közben kell kicserélni a sofőrt??? Időnként késik a váltás, máskor meg beszélgetnek egy sort…így az egyébként expressz járat már nem is lesz olyan gyors…nem is beszélve a városi dugóról…

A buszjegyek 2,10 dolcsinál kezdődnek. Ez két zónáig érvényes (asszem kb 3 km). A következő már 3,40…a város a lakóhelyemtől, Bondi-tól 3-4 zónára esik, de érthető okokból mindig a kisebbet vesszük megJ A felszállásnál mindig érvényesíteni kell a jegyet, különben nem indul el…ha nem az első ajtón szállsz fel, szintén nem indul tovább és szembenézhetsz a népharaggalJ

Lehet venni 10 alkalmas buszbérletet is. Az csak 16,80 az 1-2 zónára…

a tíz alkalmas buszjegyem

eddig öt alkalommal
használtam...járat száma, utána a zóna, satöbö...

VONAT:

Ez a leggyorsabb közlekedési mód. A belvárosban a föld alá vitték, mintegy metróként szolgálva a közt. Ide Bondira egy járat jön ki, de a gyakori indulások miatt ez bőven elég is. Kétféle vonat járkál a városban. Egy igen tiszta, modern járat és egy néha húgyszagú, kissé lepattant, otthoni kettes metro fílinget visszaadó járműJ A közös bennük, hogy két szintesek és át lehet járni a kocsik között, valamint az ülések támláját állítva tudod változtatni, hogy menetiránnyal szemben, avagy ellenében szeretnél utazni.

Említettem, hogy a melóhelyem a Rocks-ban van, amely pedig Circular Quay mellett található. Innen vonnattal is haza tudok menni oly módon, hogy felszállok bármelyik vonatra, amely a Town Hall-Central vonalon halad és Town Hall-on átszállok a Bondi-ra tartó szerelvényre. Onnan meg már csak 10-15 perc gyalog a lakásunk, buszjegyet azért a kis távra már nem veszek.

A legolcsóbb menetjegy 3,40 dolcsi. Ezzel be tudok menni a melóhelyig, de pl. kicsivel kintebb a cityből már problémásabb lenne. A vonatnál gyakorlatilag nem nagyon lehet trükközni…mindig érvényesíteni kell a jegyet, különben nem tudsz átmenni a kapun. Ha meg vettél jegyet, de nem a megfelelő távolságra, akkor is jön a bünti…

Van heti jegy, Kata azt használ. 26 dolcsi, 10 km-es körzetben lehet vele közlekedni.

Amiért még szeretem a vonatot, hogy nyugodtan lehet rajta biciklit szállítani.

Az írás elején szó volt a fociról. A Central mellett volt nem messze a helység és odáig letekertem…vissza felfelé viszont már lusta voltam, így csak elmentem a Centralig és felszálltam a bicajommal a Bondira tartó vonatra…szerencsére a bicajra nem kell külön jegy.

Egyébként a vonatok és a villamos is bal oldalon közlekednek.

mikor kijön a föld alól

a biciklim az átjáró előtt

háttérben láthatóak a beléptetőkapuk...igen, itt fel szokás állítani, amit megvásárolnak:))

Kata bérlete a vonatra

VILLAMOS:

Valaha Sydney-nek volt a világon az egyik legkiterjedtebb villamoshálózata a Földön. Gyakorlatilag minden jelentős utcában villamos döcögött. A túlnépesedés, az autók számának megnövekedése azonban kiszorította a legendás Sydney villamosokat. Az utolsó példányokat a 60-as években vonták ki végleg ki a forgalombólL

Valaha villamosok gurultak le egészen Bondi, Bronte és Tamarama beach-ig is. A könyvtárban láttam rengeteg képet is erről az időszakról. Nagyon hangulatos lehetett…

1894-ből...akkor még lóval vontatták
forrás: http://www.flickr.com/photos/state-records-nsw/2654952920/

Több, mint 30 évvel később, a kilencvenes években merült fel először az ötlet, hogy újra villamosok jelenjenek meg Sydney utcáin. A gondolatot gyorsan tett követte és fel is húzták a máig is egyetlen villamos vonalat a Központi Pályaudvartól Lillyfieldig. Szerintem hülye egy ötlet volt pont oda...sosem látok teli szerelvényt.

Mostanában újra előkerült a téma. A George Street (pályaudvartól a Circular Quay-ig…olyan, mint a Rákóczi út otthon…széles és járhatatlan napközbenJ) állandóan be van dugulva, az egyetlen buszsávnak és a számtalan járatnak köszönhetően gyakorlatilag buszok egybefüggő hosszú sorát lehet csak látni. A problémát megoldandó, felvetődött, hogy megszüntetik az autóközlekedést és építenek egy újabb villamos vonalat az autóút helyére. Nekem tetszik az ötlet.

A villamosjegy ára szerintem ugyanannyi, mint a buszokra…

vilik, háttérben a Paddy's Market, amely a kínai negyedben egy bazi nagy piac

KOMP:

Sydney, szemben Budapesttel igen ügyesen kihasználja természet adta adottságait és számtalan járatot üzemeltet az öbölben. A kiinduló pont egytől egyig Circular Quay-on található. Innen indulnak a hajók Manly-be, Taronga Zoo-ba, Darling Harbour-be, észak Sydney-be, Parramatta-ba stb… Továbbá innen startolnak el a hamarosan megérkező bálnaszezon Whale watching hajói is.

Viszonylag pontosak, tiszták, gyorsak és tényleg élmény rajtuk utazni.

A jegy ára kissé drágább (azt hiszem olyan 6-7 dolcsi egy út), de ha az ember vesz egy kombinált heti bérletet 43 dollárért, akkor már nem csak korlátlan számban buszozhat, vonatozhat és villamosozhat, hanem a hajók szolgáltatásait is igénybe veheti.

MAGASVASÚT:

Egy kamu az egészJ Népámítás címén az olimpiára építették és mindössze csak egy vonalat. Bent a városban köröz egy irányba és drága is ráadásul…

ugyancsak a Paddy's Market-nél

Éjszakai járat:

Azt kell mondjam, Budapest ebben az egyetlen dologban világelsőnek számít szerintem. Csak az a szerencsém, hogy Bondi-ra megy le egy éjszakai járat 15-30 percenként éjjel is Circular Quay-ből…egyébként komoly gondban lennék a hazajutássalJ